EY: a vállalatirányítás nem az óriáscégek privilégiuma

Az OECD 2004 után újra átgondolja a vállalatirányítással kapcsolatos ajánlásait.
Vágólapra másolva!
A felelős vállalatirányítás hozzájárul a befektetői bizalomhoz, ezért különösen fontos, hogy a témában végre elindult egy párbeszéd, hangzott el a V4 vállalatirányítási konferenciáján tegnap.
Vágólapra másolva!

A konferenciát az EY az NGM-mel közösen szervezte abból az alkalomból, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) hamarosan megkezdi 2004-ben kiadott vállalatirányítási alapelveinek felülvizsgálatát.

"Nemzetközi statisztikák szerint Magyarország a 9. legnyitottabb gazdaság a világon, ezzel pedig egyben az egyik legsebezhetőbb is," hívta fel a figyelmet Bíró Ferenc, az EY Visszaélés-kockázatkezelési szolgáltatások (FIDS) üzletágának vezetője, hozzátéve, hogy a most újragondolásra szánt OECD irányelvek a nemzetközi best practice-t képviselik, amelyek követése ahhoz is hozzájárulhatna, hogy Magyarországon fenntartható gazdasági fejlődés tudjon elindulni.

Bíró Ferenc utalt arra is, hogy míg a vállalatirányítási rendszerek a tőzsdei cégek számára jelentenek kötelezettségeket és a nagyvállalatok számára fogalmaznak meg ajánlásokat, az EY szakemberei azt javasolják, hogy egy skálázható struktúra segítségével a gazdaság kisebb szereplőit is vonják be a körbe, és számukra legyenek elérhetőek szabályozás nyújtotta előnyök.

Az OECD először 1999-ben fogalmazott meg ajánlásokat a vállalatirányítási (corporate governance) struktúrákkal kapcsolatba, ezeken az ajánlásokon pedig legutóbb 2004-ben módosított. Az azóta lezajlott gazdasági összeomlás, és a 2008 óta húzódó válság azonban minden érintett számára világossá tette, hogy az akkor megfogalmazott irányelvek részben nem megfelelőek, részben pedig nem elegendőek a jelenlegi gazdasági környezetben.

"Három helyen mutatkozik lényeges eltérés," mondta nyitóelőadásában Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára. "Egyrészt gyakran tapasztaljuk, hogy a hosszú távú célok összeütközésbe kerülnek a rövid távú profit reményével, másrészt nem megfelelőek a transzparenciát biztosító vállalati struktúrák és folyamatok, végül pedig hiányoznak a kockázatfelmérés kielégítő módjai, aminek következtében a kiélezett verseny könnyen vezet túlzott kockázatvállalási hajlandósághoz," fogalmazott Cséfalvay Zoltán.

Az államtitkár szerint a magyar devizahitelesek története is azt illusztrálja, hogy a megfelelő vállalatirányítási rendszerek hiánya hogyan vezethetett egy látszólag kedvező pénzügyi struktúra elterjedésével - a kockázatértékelés és az átláthatóság hiányán keresztül - egy olyan szituációhoz, amely végül minden érintett számára előnytelen.

"Összességében azt látjuk, hogy a közép-kelet-európai régió elfogadta a vállalatirányítási rendszereket, bár nagyon nagy különbségek vannak, hogy milyen mértékben, és milyen módokon implementálták ezeket," foglalta össze Philip Hourquebie, az EY regionális vezetője.

A szakember kiemelte, hogy ezek a különbségek szükségszerűek és előnyösek, hiszen ezen a téren nem működik mindenki számára megfelelő, sztenderdizálható megoldás. A fontos, hogy a megfelelő rugalmasság mellett a rendszerek biztosítani tudják a vállalatirányítást felügyelők függetlenségét, hozzáértését és a folyamatok átláthatóságát, hiszen ezek jelentik a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságának kulcsát.