A múlt héten rendezték a 156. Schalke-Dormund mérkőzést, felejthető 0-0-s döntetlent hozott, de a Dortmund-drukkerek tettek róla, hogy legyen mire emlékezni. A meccs előtt borotvapengékkel preparált matricákat helyeztel el a dortmundi stadion mellett, a Schalke-szurkolók parkolójában azzal a felirattal: "Halál és gyűlölet az S04-nek". Ha valaki megpróbálta leszedni a matricát, az könnyen megvághatta a kezét a rajta lévő pengék miatt.
A két csapat szurkolói korábban is folyton azon mesterkedtek, hogy felpiszkálják a másik tábort, de általában nem olyan agyafúrtan, mint a mostani borotvapengés akció. 2007 tavaszán például az aranyért versenyben lévő Schalke hiába győzött az utolsó fordulóban, a Stuttgart lett a bajnok, és a dortmundiak nem voltak restek bérelni egy repülőt, hogy elhúzhasson a stadion felett egy "Sosem nyeritek meg a bajnokságot" felirattal ellátott sárga-fekete drapériát.
Az efféle sértő-provokáló feliratoknál fantáziadúsabb, a zsilettpengés trükkhöz mérhető barbárságok is előfordulnak azonban szinte mindenütt. Hogy mást ne mondjunk, a drukkerek előszeretettel akcióznak állattetemekkel. Emlékezetes eset Luis Figóé, aki a Barca csapatkapitányaként igazolt 2000 nyarán a Real Madridhoz, teljesen kiborítotva ezzel a katalánokat. Egy 2002-es derbin megdobálták a szöglethez készülő Figót, de nem akármivel: sok minden más mellett egy disznó levágott fejét is felé hajították.
A kölniek a tavaly decemberben ugyancsak egy vasvillára szúrt disznófejet hagytak Düsseldorfban, a Fortuna címerével ellátva. Nem késett sokat a válasz, pár nappal később négy megnyúzott kecske fejét találtak a Köln stadionja előtt. (A kecske a Köln kabalaállata, a mindenkori hús-vér talizmán - most éppen VIII. Hennes - a csapat valamennyi hazai meccsén a stadionban van.)
A válogatott bunkóságok nem feltétlenül a riválisok ellen irányulnak. Amikor 2003-ban a Hajduk Split a bajnokságban az újonc Inkertől, majd az UEFA-kupában a finn Hakától is vereséget szenvedett hazai pályán, a horvát klub szurkolói egyik éjjel bemásztak a stadionba, és tizenegy sírgödröt ástak a pályára, akkurátus 4-4-2-es taktikai sorokban. Itthon is volt példa hasonlóra, tavaly márciusban az újpesti kemény mag a Paks elleni 0-6-os vereség után kereszteket aggatott a Szusza Ferenc Stadion bejáratára, rajtuk a nagy zakó során pályára lépők mezszámával.
Nem sokkal a Hajduk-eset után éppen a nagy vetélytárs Dinamo Zagreb szurkolói érezték úgy, hogy jelezni kellene a csapatnak: keveslik a tizenegy bajnokin elért három győzelmet. Lenéztek az edzésre, és minden játékostól elvették a mezét, mondván, nem méltó arra, hogy viselje. A Dinamo elnöke, Mirko Barisic kiakadt, amiért a játékosok semmilyen ellenállást nem tanúsítottak, majd lemondóan hozzátette, ez a nemtörődöm hozzáállás a pályán is visszaköszön.
A jelek szerint a Balkánon bevett módszer a rosszul teljesítő futballisták megfenyítése. Szerbiában legalábbis a Partizan hírhedt, Grobari (Sírásók) néven ismert tábora folytatta ezt a hagyományt, miután a csapat tavaly nyáron a bolgár Ludogorec ellen kiesett a BL-selejtezőből. Amikor a játékosok éppen megköszönték a szurkolóknak a buzdítást, a Grobari Alcatraz nevű csoportjának vezetője, Milos Radisavljevic bemászott a pályára, és lehúzta Marko Scepovic karjáról a csapatkapitány karszalagot.
Még tovább mentek a bolgár Levszki szófia fanatikusai tavaly októberben. Kéttucatnyian berontottak az új vezetőedző, Ivajlo Petev bemutatkozó sajtótájékoztatójára, arra kényszerítették a szakembert, hogy levegye a csapat mezét, majd félmeztelenül kitessékelték a helyiségből. Mindezt azért, mert úgy tudták, hogy Petevnek a városi rivális CSZKA a kedvenc csapata. Másnap Petev és a klub ügyvezetője, Naszko Szirakov is lemondott.
Brazil mércével Petev még olcsón megúszta. Idén februárban a Corinthians hívei közül százan betörtek a klub edzőközpontjába, és a csapat gyengélkedésén felbőszülve rátámadtak a focistákra. Paolo Guerrerót torkon ragadták, másokat fegyverrel fenyegettek. Pár hónappal korábban a Fluminense-drukkerek hallattak magukról, szétverték néhány rosszabb formában lévő Flu-játékos autóját.
Koman Vladimir és Dzsudzsák Balázs is tudna mesélni arról, milyen, amikor az ultráknak a saját kedvenceikkel lesz tele a hócipőjük. Előbbitől tudjuk, hogy a Sampdoriánál többször meglátogatták őket a szurkolók edzés közben, ha elégedetlenek voltak, a Dinamo Moszkva légiósa pedig meglepve tapasztalta, hogy a drukkerek festékpatronnal lőttek a játékosokra. Kapnak néha a klubvezetők is, a bécsi Rapid szurkolói egy éjjel úgy jelezték az elégedetlenségüket, hogy téglákkal torlaszolták el a klubház bejáratát.
A Köln már említett szurkolói 2011 augusztusában vizelettel és széklettel töltött poharakkal dobálták meg a gelsenkirchenieket. A rendőrség két kölni ultrát letartóztatott, a Schalke-szurkolók a kiadós mosakodás után legalább annak örülhettek, hogy csapatuk 5-1-re győzött. Salvadorban a helyi nézők egyenesen a panamai válogatott játékosait dobáltak meg vizelettel teli zacskókkal egy 2008-as vb-előselejtező visszavágóján. A magyar válogatott egykori kapusa, Babos Gábor pedig azt mesélte egyszer, hogy az MTK-FTC meccseken a Fradi-drukkerek nemcsak narancsokkal, tojásokkal dobálták, de előfordult, hogy használt vécépapírt is behajítottak.
Egy amerikai férfi azonban továbbfejlesztette a módszert, egyszerűen ledugta az ujját a torkán, és lehányt egy rendőrt, mert feldühítette, hogy a barátait kivezették a stadionból a Philadelphia Phillies-Washington Nationals baseballmeccsen.
A tragédiákat szívesen emlegetik
