Ne haragudjon, maga nem színész? - Kálid Artúr és Kőszegi Ákos a szinkronról

Kálid Artúr és Kőszegi Ákos
Vágólapra másolva!
Russell Crowe egy tömbös figura, Will Smith legutóbb szokatlanul szélsőséges volt, Pikali Gerda munkáit pedig öröm hallani. A Winter's Tale – Téli mese szinkronmunkálatai után a film két főgonoszának magyar hangot adó Kálid Artúr és Kőszegi Ákos mesélt a szinkronról.
Vágólapra másolva!

Hogy tetszik nektek a Téli mese?

Kőszegi Ákos: Egy mesefilm ördögökkel, démonokkal, de az amcsik persze komolyan veszik. Így mi is hitelesen próbáljuk megalkotni az összes mondatot.

Kálid Artúr: Moziban nem néztem meg, itt pedig keveset láttam belőle ahhoz, hogy ítélkezni tudjak. Will Smith-t azonban nem ilyen pici szerepben szokhattuk meg, viszont az alakítása is különbözik attól, amiket eddig láthattunk tőle.

Kálid Artúr és Kőszegi Ákos Forrás: Góz Tamás

Mikor azt mondják, hogy Russell Crowe vagy Will Smith, akkor már a fejetekben kialakul, mit csinál majd a színész, és úgy készültök a szinkronra?

K. Á.: Megismertem már Russell Crowe munkáit annyira, hogy ha más figurát is játszik, ő ugyanaz marad, nem tud kibújni saját eszköztárából. Egy idő után pontosan tudom, mi fog történni, mit fog csinálni. Nem lep meg még úgy sem, hogy változtatott a karrierje ívén, mert nyilvánvalóan unta már az állandó pozitív hős karaktert. Úgy látom, a Nyomorultak-at és ezt is azért vállalta, hogy új színt tudjon kihozni magából ezzel a gonosz attitűddel. Látszott, hogy komolyan veszi, talán túlságosan is, de mindenesetre élveztem.

K. A.: Denzel Washington a sokadik szerepénél is tud meglepetést okozni, nagyon szeretem őt szinkronizálni. Nehezen lehet követni a belső pici váltásokat, ami egy mondaton belül is megmutatkozik. Russell Crowe ebből a szempontból egy tömbösebb figura. Ez a mostani szerep Will Smith-nél teljesen kilóg az ő skálájából. A laza csávó karaktere már leképezhető, kiismerhető. Volt szomorkás, befelé forduló, Oscarra is jelölték a Boldogság nyomában után. De ilyen szélsőséges, indulatos figurát nála még nem láttam.

Kálid Artúr Forrás: Góz Tamás

Van olyan külföldi partner, akihez kötődtök, és elvárjátok, hogy ti legyetek a hangjai?

K. A.: Én Will-lel összenőttem. Amíg nem történik furcsa elváltozás a hangomban, valószínűleg nálam marad. Lassan már Jamie Foxx is kezd hozzám nőni. Kőszegi Ákos pedig Colin Firth-ön osztozik Csankó Zoltánnal.

K. Á.: Nem rendszeresen, de előfordul. Ám nem várom el, hogy én kapjam. Ha másra osztják, legfeljebb kiderül, milyen a fogadtatása. Sokszor kérdik, hogy ezt vagy azt miért nem én csináltam. Mondom, így döntöttek mások, mert az jobb, talán. Sohasem irigylem, ha más csinálja meg a nézők által megszokott helyett a figurát, de örülök, ha rám osztják, mert szeretem csinálni. Túl azon, hogy megfizetnek érte, nekem öröm egy ilyen filmet megalkotni a mai napig is.

K. A.: Hál' istennek... Ezt másképp nem is lehet jól csinálni. Épp a minap dicsértem Pikali Gerdát, akinek a szinkronjain mindig azt hallom, hogy nem munkának fogja fel. Jó látni, hogy valakiben még ott van az a plusz kíváncsiság a jelen tempó mellett is, hogy igényes legyen a végeredmény, mert ezt később megnézik, meghallgatják.

Ennyi évtized után lehet még kihívás egy szinkronszerep?

K. Á.: Nemcsak lehet, hanem még most is az: ilyen volt Daniel Day Lewis a Vérző olaj-ban. Az a két nap elképesztően igénybe vett lelkileg, hangban és mentálisan is, óriási koncentrációt igényelt. Viszont minden percét imádtam. Két hétre rá megkapta az Oscart, talán éppen ezért velem szinkronizáltatták! A viccet félretéve, nagyon igyekeztem, hogy hangban legalább megközelítsem azt, amit az az ember játszott, hogy ne lógjon le a hangom. Természetesen vannak kevésbé komoly feladatok, de az ilyen mindig fölspannol. Nagyon jó érzés.

K. A.: Nekem Denzel Washington majdnem mindig nagy feladat. Jó példa Sean Penn, akit szintén szinkronizáltam már, alig lehet követni. Eszement gyorsan, de hitelesen csúszik át egyik állapotból a másikba, nem csak úgy csinál. A legtermészetesebb módon, minden egy pillanat alatt történik. Ezek az izgalmas, jó feladatok. Most küzdöttem meg amúgy a True Detective-vel, a fórumos visszajelzések vegyesek, de inkább pozitívak. Nagyon jólesett, hogy hiába nem a megszokott hang adja Matthew McConaugheyt, jónak tartják, amit csináltam.

Ő úgy beszélt, hogy alig nyitotta ki a száját.

K. A.: Igen. Ezek a szép kihívások. Báthory Orsi szinkronrendező, mivel kultikus sorozat lett rövid idő alatt, nem akarta a szokványosságot, és elárulta később, hogy úgy látta, a való életben meglévő zártkózottságomat hozzá tudom tenni a karakterhez.

Kőszegi Ákos Forrás: Góz Tamás

Mondtad korábban, hogy nem örülsz, hogy Will Smith hangjaként ismernek. Nem zavar, hogy színházban eljátszotok szinte mindent, mégis a szinkronnal vagytok népszerűbbek?

K. A.: Aki eljön színházba, arról mond véleményt, amit ott lát, van, aki pedig csak a szinkron alapján tud megítélni. Hogy Will Smith-szel azonosítanak, nem dehonesztál. Csak annyit mondottam volt, hogy jóval nehezebb és keményebb színészekkel is találkoztam szinkronok kapcsán, és mégis vele nőttem össze. Tehát, Kálid Artúrra 100-ból 98 ember azt mondja, Will Smith, nem pedig Denzel Washington.
Amikor megszólítanak mondjuk benzinkútnál, hogy „ne haragudjon, maga nem színész? Mert olyan ismerős volt a hangja", akkor azt mondom viccesen, hogy azért beszélek mindig hangosan az utcán, hogy fölismerjenek..

Hiányoltok olyan vörös szőnyeges bevonulást, mint az Oscaron, amit az eredetiek megkapnak?

K. A.: Kamaszkoromban nagy vágyam volt, hogy én leszek az első magyar Oscar-díjas színész, ez még nem jött össze, ki tudja, talán majd egyszer. (nevet)

K. Á.: Nekem nem ez hiányzik, hanem inkább az bánt, hogy nem lehetünk részesei ilyen filmgyártásnak, mint az amerikai, és nem válogathatunk forgatókönyvekben. Nem panaszkodom, mert az egész tavalyi nyarat végigforgattam a Kossuthkifli című sorozattal, ami talán ősszel kijön. Tehát nem igazán nekem, hanem a színésztársadalomnak nincs lehetősége olyan elképesztő munkákban részt venni, amiket itt szinkronizálgatunk. Az sem baj, hogy elsősorban a szinkronizáláson keresztül ismernek, mint színészt. Volt olyan is, hogy a színházi munkám miatt dicsértek meg, nyilván kevesebb esetben, de ez engem nem zavar. Így olyan sok nézőhöz juthatok el, hogy csak örülni tudok neki, hiszen látom a boldogságot és csillogást a szemekben, amikor megismerik a hangomat. A minap volt részem benne, pénzkiadó automatánál állt mögöttem két nagyon kedves hölgy, és mondták, hogy egy képről ismertek föl, de imádják a hangomat. Ha ilyen örömet szerez a hangom a nézőknek, akkor ez nem bánthat.