Csónakkal jártam a hostelbe

brazil, teknős
Vágólapra másolva!
Egyik nagy álmom vált valóra, amikor pár héttel ezelőtt megérkeztem Brazíliába. Gyönyörű idő, trópusi gyümölcsök, folyton mosolygó emberek és végeláthatatlan óceánparti strandok. Körülbelül ez volt az elképzelésem, és első élményeim alapján nem is csalódtam. 
Vágólapra másolva!

Az uruguayi-brazil határon fekszik egy kis település, amelynek egyik fele még Uruguayhoz, a másik fele pedig már Brazíliához tartozik. Spanyolul a Chuy, portugálul a Chui nevet viseli. A település közepén forgalmas, éttermekkel, boltokkal zsúfolt utca található, amelynek elülső oldala Uruguay, a szemközti oldala pedig már Brazília, vagyis kedvünkre sétálgathatunk egyik országból ki, a másikba be. A városban egyébként többnyire a spanyol és portugál keveredéséből létrejött portunyolt beszélik.

A város mindkét részén van egy-egy buszállomás, összesen körülbelül 500 méterre egymástól. Mivel buszos utazásom során az olcsóbbik, vagyis a lábon való határátkelést választottam, ezt az utat kellett megtennem gyalog. A városkép pontosan olyan volt, ahogy egy dél-amerikai határvárost elképzel az ember: viszonylag lepusztult utcák, épületek, sok veszélyesnek kinéző figurával.

Nincs igazi határátkelőhely a városban. Mivel a dél-amerikaiak nagy része viszonylag szabadon, a mi schengeni egyezményünkhöz hasonló megállapodás miatt útlevél-ellenőrzés nélkül utazhat, európai, vagyis vízumköteles utazóként különösen oda kellett figyelnem, hogy ne utazzak át csak úgy egyik országból a másikba.

A bürokrácia rögös útján

Az uruguayi határellenőrzés körülbelül húsz percre Chuytól, tehát még bőven az országban található. Nekem kellett figyelmeztetnem a busz sofőrjét, hogy mindenképpen le kell szállnom, és úgymond ki kell csekkolnom Uruguayból, különben később problémáim lehetnek. A vámos értetlenül forgatta az útlevél feliratú dokumentumot, majd végül rájött, hogy Európából jövök. Pár kérdés után kaptam egy újabb pecsétet, amely bizonyítja, hogy elhagytam Uruguayt, és igyekezhettem vissza a buszra, amely elvitt a határváros uruguayi állomására.

Chuyból aztán átsétáltam Chuiba, vagyis Brazíliába, majd felszálltam a továbbinduló buszra, amely fél órával később megállt a brazil határellenőrzésnél. Újabb dokumentumkitöltés, újabb kérdések, újabb három hónapos turistavízumot biztosító pecsét, újabb várakozó busz. Ezúttal csak miattam, a többiek feltehetően mind dél-amerikaiak voltak.

90 napra érvényes turistavízum Brazíliába Forrás: Katona Rita

A két ellenőrzőpont körülbelül egy órányi buszútra van egymástól. Ellenőrzés és pecsételgetés nélkül viszonylag könnyen tudna az ember mozogni, mégis muszáj végigjárni a bürokratikus utat, mert ha valamelyik országban később ellenőrzik a dokumentumokat, és kiderül, hogy nincsenek rendben a pecsétek, illetve a ki-belépést igazoló dokumentumok, akkor pár száz dolláros büntetésre és egyéb szankciókra számíthatunk.

Itt lakik a szörfvilágbajnok

Első brazíliai állomásom, a Santa Catarina szigetén fekvő Barra da Lagoa majdnem ezer kilométerre fekszik az uruguayi határtól. A több mint 420 négyzetkilométeres üdülősziget fővárosa Florianópolis, de számos más, kisebb-nagyobb település akad, amelyet a turisták célba vehetnek. Az én figyelmemet az alig négyezerfős Barra da Lagoa keltette fel. A kis halászfalu különleges környezetben, egy nagyobb lagúnát az Atlanti-óceánnal összekötő csatorna két oldalán fekszik.

Látkép Santa Catarina szigetén Forrás: Katona Rita

Történetesen az én szálláshelyem a falu központjától nézve a csatorna túloldalára esett, ami azt jelentette, hogy a hostelt csak a rendelkezésre álló kis csónakok egyikével tudtam elhagyni. Teljesen hétköznapi közlekedési eszköz ez Barra da Lagoában, mindegy, hogy az ember éppen bevásárolni megy vagy az esti bulizásból tér haza. A csatorna különlegessége még, hogy attól függően, az áramlás a lagúna vagy az óceán felől érkezik-e, a víz egyszer kristálytiszta állóvízzé, majd pár órán belül ismét gyors folyammá változik.

Hazafelé Barra da Lagoában Forrás: Katona Rita

A másik népszerű közlekedési eszköz errefelé a szörfdeszka. Még a márciusi holtszezonban is hullámlovasoktól zsongott a strand. Sokan Èszak-Brazíliából, de még az Egyesült Államokból is érkeztek Santa Catarina szigetére, hogy élvezzék a nem ritkán három-négy méteres hullámokat. Barra da Lagoában lakik jelenleg az aktuális szörfvilágbajnok is, ami a szörfözés szerelmeseinek, úgy tűnt, elegendő biztosíték a jó terepre.

Utcakép Barra da Lagoában Forrás: Katona Rita

Egy nemes cél érdekében

Létezik egy Tamar nevezetű, államilag finanszírozott projekt Brazíliában, amelynek keretén belül a tengeri teknősök védelmével, gyógyításával és szaporításával foglalkoznak. Brazília-szerte sokfelé lehet találni ilyen centrumokat, amelyek egyébként kedvelt turistalátványosságok is. Santa Catarinán a Tamar projekt helyszíne Barra da Lagoában található.

A pár száz forintos belépőjegy megvásárlása után két lelkes gondozó vezetett körbe a medenceparkban, ahol az egészen kicsi teknősöktől kezdve a több mint száz kilósokig többféle teknősfajt is megcsodálhattam. A program lényege, hogy az állatokat minél hamarabb visszaengedjék a természetbe, legyen szó akár nemrég született teknősökről, akár idősebb, betegségen átesett állatokról.

Teknős a gondozójával Forrás: Katona Rita

„Mivel a tengeri teknősöknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy minden évben tojásrakáskor visszatérnek arra a helyre, ahol születtek, legyenek akármilyen messze is az óceánban, így közvetlenül látjuk a program hatékonyságát és a munkánk értelmét“– mesélte mosolyogva az egyik gondozó, majd a látogatók legnagyobb örömére kollégájával belefogott a napi etetésbe.

Bár később a sziget más látványosságait és nagyobb településeit is meglátogattam, Barra da Lagoa mindenképpen különleges élményként marad meg az emlékeimben, ahová egyszer még biztosan vissza fogok térni.