Nem nyílt ki teljesen az új marsi leszállóeszköz ejtőernyője

LDSD kiemelés
Az LDSD-t a kísérletet követen kiemelték az óceánból
Vágólapra másolva!
Először tesztelte élesben a NASA azt a fura alakú űreszközt, amely a jövő Mars-expedícióiban kaphat fontos szerepet. Bár a tesztet a szervezet hivatalosan sikeresnek minősítette, az ejtőernyővel akadtak problémák.
Vágólapra másolva!

A mostani teszt az első volt azon tervezett három kísérlet közül, amelyet az LDSD (Low Density Supersonic Decelerator) nevű projekt keretében kívánnak a NASA szakemberei megvalósítani. A program során olyan új technológiát próbálnak kidolgozni, amellyel biztosíthatják, hogy a leendő marsi küldetések biztonságosan landolnak majd a vörös bolygón.

A kísérleti eszközt héliummal töltött ballonnal bocsátották fel, a felszállás június 28-án, magyar idő szerint este 8 óra 45 perckor történt a Hawaii-szigetekről. Miután a ballon és az LDSD már 36,5 kilométeres magasságba emelkedett, az űreszköz levált a léggömbről, és a rakétahajtóműveivel 55 km-es magasságig repült. Innen lezuhanva az LDSD éjjel 11 óra 35 perckor csapódott bele a Csendes óceánba. Bár a kísérletet hivatalosan sikeresnek nyilvánították, az ejtőernyő nem nyílt ki teljesen.

A ballon felbocsátása. A kísérletről további videók az ezen az oldalon érhetők el

Az első teszt során az űreszköz repülési képességének felmérése mellett azt a két új megoldást is kipróbálhatták a NASA szakemberei, amelyet várhatóan a következő két teszt alkalmával fognak hivatalosan megvizsgálni.

Az egyik ezek közül egy leszállópanel, az úgynevezett SIAD (Supersonic Inflatable Aerodynamic Decelerator). Ez egy fánk alakú, repülő csészealjhoz hasonlító, 6 méter átmérőjű szerkezet, amely a zuhanás során felfúvódik, és ezzel a felületnövekedéssel járul hozzá a fékezéshez, így lassítva le az LDSD-t.

A másik egy 33,5 méter átmérőjű ejtőernyő, amelyet kinyitva az űreszköz finoman landolhat majd. A méretek érzékeltetéséhez jó tudni, hogy a Curiosity Mars-járó landolását egy 16 méteres ejtőernyő segítette.

Az LDSD-t a kísérletet követen kiemelték az óceánból Forrás: NASA/JPL-Caltech

Miért fontos az LDSD?

A jövő Mars-küldetéseinek egyik nagy kihívása az, hogy miként lehet biztonságosan landolni nagy tömegű szállítmányokkal (az 1 tonnás Curiositynél jóval nagyobbakkal) és emberekkel. A földinél százszor ritkább marsi légkörben különösen nehéz a szuperszonikus sebességről (amellyel az űrszonda belép a bolygó légkörébe) úgy lelassítani egy űreszközt, hogy egy darabban érhessen talajt. Ha nem akarnak rengeteg üzemanyagot cipelni a fékezőrakétákhoz, akkor az ejtőernyőket és a leszállóegységeket kell fejleszteni. Ez a célja ennek a NASA-programnak; a kísérleteket várhatóan 2015 elején folytatják.

36,5 kilométeres magasságnál az LDSD levált a ballonról és egészen 55 kilométeres magasságig emelkedett Forrás: NASA/JPL-Caltech
Így repül a Low Density Supersonic Decelerator, miután levált a ballonról Forrás: NASA/JPL-Caltech