Már most jó üzlet az okos sebészkés

Szűkíteni kellett a fókuszt - mondja Tallós Ákos az iKnife technológiát fejlesztő Medimass társalapítója.

Akár a startup-modell iskolapéldája is lehetne a magyar fejlesztésű okos sebészkés: a vállalatnak nemhogy bevétele, de még terméke sincs, a projekt azonban 2008. óta folyamatosan működik, és nemhogy finanszírozási problémái nincsenek, de néhányan már meg is gazdagodtak belőle.

Az üzleti élet július végi pangása közepette bombaként robbant a hír: a massachusetts-i székhelyű Waters Corporation megvásárolta a magyar fejlesztésű intelligens sebészkés, „iKnife” technológiáját. A kés, amelytől fejlesztői azt remélik, hogy valós időben felismeri a daganatos sejteket jelenleg a koncepcionális fejlesztés szakaszában van, a tranzakció pedig az összes, a technológiához kapcsolódó szellemi tulajdont, technológiát, eszközt és adatbázist magába foglalta.

Ismeretlen összeg

Az adásvétel összegét ugyan nem hozták nyilvánosságra, annyit azonban tudni lehet, hogy a magyar társalapítók és a projekt korábbi befektetői egyaránt elégedettek a megállapodással, és ha százmillió forintos nagyságrendű vagyont „gazdagságnak” lehet tekinteni, akkor többen is meggazdagodtak az üzletből.

Hatéves projekt

Az intelligens sebészkés fejlesztésére létrehozott céget 2008-ban alapította négy magyar vállalkozó, köztük Takács Zoltán, aki korábban már éveken keresztül tanulmányozta az anyagok tömegspektrométerrel való elemzéséhez használt REIMS technológiát, és később a projekt szakmai vezetője lett.

Tallós Ákos: szűkíteni kellett a fókuszt Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Az alapötlet az volt, minél kevesebb minta alapján tudjunk anyagokat analizálni,” mondja Tallós Ákos, aki a mérnökökből álló csapatban kakukktojásként, gazdasági hátterével a fejlesztés finanszírozási kérdéseit tartotta kézben.

Ötleteket kerestek

A hagyományos startup-modellel ellentétben tehát itt nem a világmegváltó ötlet jött először, hanem adott volt egy technológiai, amihez az alapítók felhasználási ötleteket kerestek. Három terület adta magát: a mikrobiológia, az élelmiszerbiztonság és az orvoslás, de mivel szükségszerű volt, hogy kis cégként minél szűkebbre vegyék a fókuszt, hiszen lehetetlen lett volna egyszerre mindennel foglalkozni. Ráadásul a projekt és a csapat is több szállal kapcsolódott a Semmelweis egyetemhez, így a kutatók érdeklődése viszonylag hamar az élettudományok felé fordult.

A megfelelő csomagolás

„Az volt a cél, hogy a rendelkezésünkre álló technológiai platformot a megfelelő módon becsomagoljuk” – emlékszik vissza Tallós Ákos. „Több projektünk volt hasonló szinten, hasonló mélységben kidolgozva, végül az döntött a sebészkés mellett, hogy itt teljesen egyértelműen látszott a technológia majdani felvevőpiaca.”

Megfelelő keretek

Mire az alapítók idáig jutottak, már lehetetlen volt hobbiból űzött garázscégként folytatni a munkát, szükségessé vált, hogy külső forrásokat vonjanak be. 2008-ban már voltak Magyarországon üzleti angyalok és kockázati tőkések, a Jeremie alapok viszont még nem voltak elérhetők.

Az első angyal

Az ekkor már aktív üzleti angyalok közül került ki az Onkokés első befektetője is: Várkonyi Attila, aki 2008-ban szállt be a cégbe, eddigre már 8-10 éves befektetői tapasztalattal rendelkezett a biotechnológiai piacon. Az angyalbefektetés volumenét ugyan titokban tartják, de a Várkonyi beszállásával egyidőben nyert állami támogatás mértéke nyilvános: a Nemzeti Innovációs alapból 500 millió forintnyi forrást sikerült megszerezni a projekt számára.

Drága játék

„Ötszázmillió forint kimondva rendkívül soknak tűnik, de egy olyan eszközigényes fejlesztés esetében, mint a miénk, teljesen más a helyzet” – magyarázza Tallós Ákos. „Műszeres analitikával foglalkozunk, ezek a műszerek pedig 30-100 millió forintba kerülnek, ráadásul nekünk sok ilyen műszerre volt szükségünk. A fenti összeget akár két hét alatt el tudtuk volna költeni úgy, hogy annak még értelme is lett volna,” illusztrálja a befektetés mértékét a projekt üzleti vezetője.

Eszközigényes fejlesztés Fotó: Szabó Gábor - Origo

Jól gazdálkodtak

Ehhez képest a csapat jól gazdálkodott: a különböző befektetésekből és a pályázati forrásokból sikerült – bevétel nélkül – úgy vinni a projektet, hogy finanszírozási gondjaik kizárólag akkor adódtak, amikor a korábban elnyert pályázati pénzek folyósítását a 2010-es kormányváltást követően egy évre zárolták.

Csökkenteni a kockázatot

Ebben a néhány évben a fejlesztés fő iránya az volt, hogy a projekthez kapcsolódó technológiai kockázatokat minimálisra csökkentsék, más szóval, hogy eldöntsék: egyáltalán működőképes-e a fejlesztés céljául kitűzött modell.

Ők már tudták, hogy működik

„Amikor az angyalbefektetés 2008-ban megtörtént, úgy gondoltuk, hogy „lehet, hogy meg lehet ezt jól csinálni”. Mire három évvel később kockázati tőkealapoktól újabb finanszírozást kerestünk, legalább magunk számára bebizonyítottuk, hogy amin dolgozunk, az működőképes” – mondja Tallós Ákos.

Portréanyagunk holnapi, következő részében áttekintjük, hogyan sikerült újabb források bevonásával és néhány év elteltével a még mindig bevételek nélkül működő céget tovább fejleszteni, és végül az eredeti befektetés sokszorosáért értékesíteni.