Most is lehet strandolni
Szabadságélmény Afrodité szikláján
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Gyermekkori álmom volt elutazni egy távoli, meleg vidékre, amikor itthon beköszönt a hideg időszak. Akkor még úgy gondoltam, az ilyesmi csak a nagyon gazdag emberek privilégiuma. Mire felnőttem, sokat változott a világ. 2004-ben hazánkban is megjelentek a fapados légitársaságok, és amit valaha álomnak hittem, egy csapásra valósággá vált.
Hosszú, száraz, meleg nyár sok napsütéssel, rövid, esős tél. Az éves középhőmérséklet 14°C felett. Röviden így jellemezhetjük a mediterrán, vagy más néven földközi tengeri időjárást. Mikor nálunk, a Balatonon már rég bezártak a strandok, kiürültek a parti sétányok, itt még javában zajlik az élet.
Október végégig nagyon kellemes, 23-24°C-os a tengervíz, a bátrak akár később is bemerészkedhetnek. Bár a nappalok jóval rövidebbek, mint nyár közepén, amíg a Nap az égen van, érezhetjük erejét, viszont kánikulától nem kell tartanunk. Érdemes felkerekedni, és élvezni az utószezon áldásait. Négy szigetet mutatunk be.
1. Cipruson biciklizni varázslatos
Éppen csak derengett a keleti égbolt, mikor pilótánk letette a gépet a tengerpartra épült Lárnakai Nemzetközi Repülőtéren. Ennek ellenére hamar lekerültek rólunk a pulóverek, ahogy megcsapta arcunkat a kellemes, sós tengeri levegő. Már itt, az egyhetes kerékpártúra nulladik kilométerénél beleszerettem Ciprusba.
Ahogy magunk mögött hagytuk a nagyváros nyüzsgését, elkezdődött a varázslat. Az út mentén fák susogtak, színes virágok illatoztak, nyoma sem volt az otthon felejtett hűvös ősznek. Hangulatos falvakon haladtunk keresztül, a lapos tetejű mediterrán épületek között narancs és citromfák zöldelltek, lombjaik közt madarak énekeltek.
Limassol után értük el túránk legjelentősebb régészeti látnivalóját, Kuriont. Érdekes élmény volt megcsodálni a 2. században épült, 3500 ember befogadására képes félköríves színház romjait. Legjobban az akusztikája nyűgözött le.
A dél Afrodité, az észak a pátriárkák világa
Innen már szinte karnyújtásnyira volt a sziget egyik legjellegzetesebb partvidéke Afrodité sziklájával. A festőien szép, romantikus tengerpart méltó hely a legszebb istennő születéséhez. Mi is megmártóztunk a kellemesen meleg, tiszta vizű tengerben.
Míg Lárnaka és Limassol hosszú, homokos strandjáról, addig a sziget délnyugati felén található Páfosz hatalmas kikötőjéről és történelmi emlékeiről híres. Továbbhaladva elértük a sziget nyugati partvidékét lezáró, természeti szépségekben bővelkedő Akamasz-félszigetet. A déli part nyüzsgése innen végleg a múlté, csupán piros rendszámú, bérelt autóval találkoztunk nagyritkán.
Az északi partvidék sokkal vadabb. Egészen a tengerpartig érnek le a Tróodosz-hegység nyúlványai, és közvetlenül a vízből emelkednek ki vörösesbarna szirtjei. Feljebb kapaszkodva hatalmas fenyvesek közt kanyarog a hibátlan út, a hatalmas fák illata betölti a levegőt.
A magashegység szívében találtunk rá az ország leghíresebb és leggazdagabb kolostorára, Kikkóra. A nagyszakállú ortodox pátriárkák kissé mogorván néztek ránk, bringásokra, de miután felöltöttük a bejárat mellé kikészített lila színű egyenruhát, beléphettünk az arannyal rogyásig díszített templomba. Az épület többi része viszont egyszerű és meghitt, finom árkádokkal, növényekkel.
Ciprus fővárosa még mindig megosztott
A hegység nyugalma után a sziget középső részén található Nicosiát vettük célba. Ez a hely már semmiben sem hasonlít a csodálatos tengerparti üdülővárosokra. Európa egyetlen megosztott fővárosának különlegessége pont kétarcúságában rejlik. A görög rész óvárosában nem egyszer gépfegyveres katonákkal őrzött betonbarikádokban végződtek az utcák.
Az átlépési ponton török katonák vizslatták útleveleinket, majd egy vízum feliratú papírt nyomtak a kezünkbe, így léphettünk be a nem hivatalos országba. A város török részének állapota 30 évvel ezelőtti időkre emlékeztetett. Romos épületek közt mecsetek tornyai emelkedtek az égbe, kaftános emberek járták az utakat, akik talán még soha nem jártak városuk másik felében, és nem találkoztak az ott élő emberekkel.
Aki a változatosságot és a kalandot kedveli, annak ideális hely Ciprus. Nagyvárosaiban minden megvan, ami a nyaraláshoz kell: hosszú homokos partok, pálmafák, modern szállodák, szórakozóhelyek, de elég egy fél óra utazás, máris elhagyatott, de nagyon jó minőségű utakon roboghatunk fel a Tróodosz-hegység bérceire vagy az Akamasz-félsziget eldugott strandjaira.
Ciprusról korábban itt és itt írtunk beszámolót, Páfoszról külön itt, Észak-Ciprusról pedig itt olvashatnak.
2. Hatalmas hegyek, mesés strandok: Kréta
Hajnali fél hatkor hajókürt ébresztett fel legjobb álmomból. Egy egész éjszakás tengeri út végén kanyarodott be kompunk Hania kikötőjébe. Alig derengett még a keleti égbolt, ám így sem kerülhette el figyelmemet: Görögország legnagyobb szigete magashegyként emelkedett ki a tengerből. Gyorsan elhagytuk a forgalmas északi partvidéket, sokkal kíváncsibbak voltunk a sziget bámulatos déli felére, mely szinte függőlegesen szakad bele a Líbiai-tenger kristálytiszta vizébe.
Hangulatos falvakon haladtunk át, melyekben mintha megállt volna az élet. Lefká Óri, magyarul Fehér-hegyek. Így hívják a sziget nyugati felén a majdnem 2500 méter fölé nyúló központi hegygerincet. Hogy honnan kapta a nevét, azt nem kellett sokáig találgatnunk. Alig vetettük be magunkat a sárgás, cserjékkel és pineafákkal borított dombok közé, rögtön feltűntek az elképesztően hófehér színű, méltóságteljes csúcsok.
Hora Szfakion a déli partvidék meredek hegyoldalai és a tenger találkozásánál fekvő szűk öbölben fekszik. Az ide vezető szerpentinút hosszúságát és meredekségét bármelyik alpesi hágó megirigyelné. A falu központja szűk utcácskáival, fehérre meszelt házaival festői látványt nyújt.
Strandja fantasztikus látvány hatalmas sziklafalakkal, kövek között kószáló kecskékkel. Az embereknek viszont nyomuk veszett, egyetlen angol párral futottunk össze csupán, akik már egy hete élvezték itt a tenger vad magányát.
Akár az Amazonas egyik mellékága
A déli parton az út a hegyek oldalában kanyargott hegyvidéki falvakon át, pompás kilátással. Balra égbe törő, barnás hegycsúcsok emelkedtek fölénk, jobbra a tenger síkján pihent meg a tekintetünk. A hegyvonulatot a kristálytiszta vizű Kurtalioti-folyó vágja ketté, melynek torkolatánál található Preveli, Kréta egyik legérdekesebb strandja. Sziklába vájt, meredek ösvényen ereszkedtünk le ahhoz a ponthoz, ahol az édes és a sós víz találkozik. A folyó a torkolat előtti utolsó kilométeren szurdokba kényszerül, ahol derékig érő édesvízi tóvá duzzad.
Partján egzotikus növények, datolyapálmák, oleanderek és eukaliptuszfák zöldellnek. Mintha csak az Amazonas egyik mellékága mellett sétáltunk volna az őserdő kellős közepén. Visszafelé már a folyó medrében tettük meg az utat. "Nyugi, piráják nincsenek" – viccelődtem társaimmal, miközben óvatosan lépdeltünk a hínárszőnyeggel borított, puha mederben.
Iráklio betondzsungelei kevésbé vonzók
Másnap belevetettük magunkat a déli part egyik legelhagyatottabb szakaszába. Itt a hegyek közvetlenül a part mellett magasodnak, így a főbb utak messze elkerülik a környéket. Poros földutunk egészen 715 méteres magasságig emelkedett a kopár, sziklás, néptelen tájon. Autók helyett kecskék járták az utat, ők itt is – mint Krétán mindenhol – sokan voltak.
A túloldalon Agia Galini üdülővárosa várt minket hatalmas szállodákkal, forgalommal, sok-sok emberrel. Itt tört meg számunkra a déli part varázsa. Ahogy a forgalmas főúton továbbhaladtunk a sziget zsúfolt, zajos, betondzsungeles fővárosa, Iráklio irányába, hálát adtunk, hogy azon kevesek közé tartozhatunk, akik Kréta szebbik arcát is megismerhették.
Képeslapra való táj, kristálytiszta tenger, fantasztikus kis falvak kedves, közvetlen lakókkal, az esték a kihalt sziklás strandokon, semmi más, csak a tenger morajlása és a nap esti színjátéka a végtelen víztükör felett. Ez Kréta szebbik arca, na meg a nyugalom, amely megfizethetetlen.
3. Minden négyzetméter kihasználva: Málta
Házak, amerre a szem ellát. Ahogy sokaknak, nekem is Hollandia jutott eszembe, pedig a tulipánok és fapapucsok hazája csak a tizenötödik, az egykori brit gyarmat viszont az előkelő negyedik helyet foglalja el a legsűrűbben lakott országok világranglistáján.
Akárcsak egy makett, úgy festett Valletta városfalakkal körülvett, hetyke tornyokkal díszített óvárosa kompunk fedélzetéről. Egyetlen probléma akadt csupán, közelebb érve sem akart nagyobbnak látszani.
A kis ország fővárosa egy aprócska félszigeten emelkedik, ami lehetetlenné teszi a további terjeszkedést. Gyorsan bejártuk forgalmas utcáit, megcsodáltuk máltai mészkőből épült jellegzetes épületeit, majd belevetettük magunkat az északi partvidék városrengetegébe.
Tapasztalt kerékpárosként tudom, hogy a növekvő forgalommal általában együtt jár az útminőség romlása. Ez Máltáról is elmondható. Európai kalandozásaim egyik legrázósabb élménye következett kaotikus, néhol követhetetlen úthálózattal, fejetlenül száguldozó sofőrökkel.
Gyönyörű, de terméketlen vidék
Szinte a csodával határos, hogy elértük a sziget középső részén található erődített kisvárost, Mdinát. Az alig fél négyzetkilométeres, hófehér mészkőből épült műemlékvároska hosszú ideig Málta fővárosa volt. A középkori balkonos, barokk épületek közt kanyargó szűk sikátorokban végre megtaláltuk azt a nyugalmat, mely az ország többi részéből hiányzik.
A déli parton aztán megérintett minket a természet szépsége is. A sziget legmagasabb pontjáról, a Dingli-sziklák tetejéről kémleltük a távolt. Egyik oldalon a Földközi-tenger kékjére, másikon egysíkú, fehér, kocka alakú házakból épült falvakra láttunk. A köves, vöröses színű, terméketlen talajból csupán a nagy templomok emelkedtek ki.
A déli oldal fehér sziklái néhol függőlegesen szakadnak a tengerbe, másutt apró kőfalakkal határolt teraszokban igyekszenek megfogni a maréknyi termőterületet a lakosok. Mivel a szigeten állandó vízfolyás nincsen, nagyon száraz minden.
A hangulatos kikötő felett húznak el a repülők
Legurultunk a sziklás, néptelen déli hátságról Birżebbuġa városába, vissza a tenger partjára. A máltai kormány terveiben a település ipari régióként szerepel, a helyiek viszont láthatóan a turisztikára alapoznak. Így sajnos kissé kettős képet kaptunk a gáztartályok szomszédságában felépült üdülőházak, a csodálatos parti sétány és a homokos strand hátterében sorakozó rozsdás teherhajók kavalkádjával.
A szomszédos öbölben fekvő híres Marsaxlokk is hasonló cipőben jár. Pontosan a régi formájában megőrzött hangulatos kikötő, a jellegzetes, színes csónakok felett húzódik a forgalmas központi repülőtér légifolyosója.
Máltán sok-sok szép, érdekes és egyedi hely van, amelyeket mindenképp látni kell, de ha valaki ki szeretne szakadni az itthoni rohanásból, a főváros őrjítő tempójából, és nyugodt nyaralásra vágyik, az messze kerülje el a szigetet.
Máltáról korábban két cikket is írtunk, az egyiket itt, a másikat itt olvashatja.
4. Mallorca ideális hely őszi bringázáshoz
Földközi-tengeri utazásunk legutolsó állomása, a Baleár-szigetcsoport legnagyobb tagja télen-nyáron közkedvelt turistacélpont. Strandjain évente több tízezer, főleg észak-európai nyaraló élvezi a mámorító semmit tevést, ám aki az aktív turizmus híve, az is megtalálja számítását.
A reptértől első utunk egy kerékpárkölcsönzőhöz vezetett. Nem szálltunk buszra, nem is ültünk taxiba, hiszen alig másfél kilométert kellett gyalogolnunk, és máris kölcsönbringáink nyergéből élvezhettük a hibátlan tengerparti kerékpárúton arcunkba csapó kellemes, sós légáramlatokat.
Mindezt napi alig hét euróért (2200 Ft). Mint később megtudtuk, a szigeten egészen komoly üzletág foglalkozik azzal, hogy az északon beköszöntő hideg, bringamentes hónapokat megrövidítse az ide látogató, ezt a mozgásformát kedvelő emberek számára.
Első utunk a sziget közepén található Randai-táblahegy tetejére vezetett, ahol kétkerekűek százai száguldoztak fel és alá a kellemes novemberi napsütésben. Kigyönyörködtünk magunkat az elénk tárulkozó panorámában, majd délnek vettük az irányt.
A főváros körüli nyüzsgés hamar abbamaradt, néptelen utakon, sólepárlók, apró farmok, mandula- és narancsültetvények között kerekeztünk, a nyugodt kisvárosok spanyol hangulata csak úgy áradt felénk. Hatalmas píneafenyvesen átkelve leltük meg a sziget legmelegebb déli partvidékét. A fehér dűnés, finom homokkal és türkizkék vízzel csábító strandok már-már karibi hangulatot árasztottak.
A keleti partot a tengerbe mélyen benyúló, sziklás öblök teszik változatossá. Portocolom és Portocristo kikötője nyáron hatalmas forgalmat bonyolíthat, de ősszel bőven van hely a hangulatos éttermekben, melyekből jó kilátás nyílik a fjordszerű tengernyúlványokban horgonyzó hatalmas jachtokra.
Mallorca északi része durva és vad, mégis ez nyűgözött le minket a legjobban. Már a repülőről felkeltette figyelmünket a tengerbe ujjszerűen benyúló, sziklás Formentor-félsziget. Az odáig vezető 18 kilométeres országút lenyűgöző volt csipkézett sziklaszorosaival és eszméletlen magasságaival.
A Calobra-öbölben ősszel háborítatlanul gyönyörködhetünk
A sziget északi partvidékét szinte lehetetlen megközelíteni. Az ezer méter fölé nyúló hegylánc sziklás gerince sokhelyütt függőlegesen szakad bele a Földközi-tengerbe. Utunk szédítő kanyarokkal vetette bele magát a hegység kopár ormai közé. Aztán szinte a semmiből ott termett előttünk a Lluc-kolostor, Mallorca egyik legpazarabbul díszített épülete.
Formentor sziklái után úgy gondoltuk, szebb helyre nem vethet minket a sors ezen a szigeten. Így aztán hatalmas meglepetés volt, amikor megpillantottuk a Calobra-öböl sziklás strandját, Torrent de Pareis kolosszális torkolatát. Európa egyik legszebb strandján nyáron mozdulni sem lehet, ősszel azonban háborítatlanul gyönyörködhetünk a természet szépségében és vadságában.
Öt nap alatt bezárult a kör, visszatértünk Palmába. Ha szabadságunkból még telt volna, szívesen beneveztünk volna egy újabb körre.
Mallorcát változatossága miatt ajánlom mindenkinek. Üdülővárosai, hosszú homokos strandjai mellett bringázni is élmény a jól kiépített kerékpárútjain. Ráadásul a felsorolt szigetek közül messze itt a legolcsóbb az élet.
Ha inkább a városlátogatások híve, egy januári mallorcai útról itt írtunk korábban.
A cikkben szereplő négy sziget közül kettőre, Máltára és Ciprusra ősszel is van közvetlen járat Budapestről, Krétára és Mallorcára átszállásal lehet fapados járatokat találni (ezekről bővebben itt írtunk). Érdemes még kipróbálni Szicíliát is, ahová szintén van közvetlen járat, és korábban itt írtunk róla beszámolót.