A horrorfilmek adták a kezdő inspirációt

Sztárban sztár maszkmesterek
Vágólapra másolva!
Mindketten dolgoztak a Herkules-ben, egyikük a Z világháború-ba és a Hellboy II-be is készített maszkokat, másikuk egy időben gyakran várta otthon a párját zombinak maszkírozva. Szerintük a heti tévés munka sokkal stresszesebb, mint egy filmes meló, a döntőben Vastag Tamással lesz a legnehezebb dolguk, maszkjaikat pedig még a zsűri sem láthatja a színpadi produkció előtt. A Sztárban sztár két maszkmesterével, Rausch Bernadettel és Volentics Ádámmal beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

Ahogy belevágtunk a beszélgetésbe, mindketten elkezdtetek egyből gyurmázni. Van olyan, hogy nyugton van a kezetek?

Rausch Bernadett: Mindig csinálunk valamit a kezünkkel, vagy ezt, vagy azt.

Volentics Ádám: De ennek praktikus okai vannak, kicsit előmelegítjük, nyújthatóbbá tesszük a gyurmát.

Örökké jár a kezük, itt épp Keresztes Ildikót változtatják át Forrás: TV2

Már a Sztárban sztár első évadját is ti csináltátok, hogy találtak meg pont titeket?

R. B.: Magyarországon kevés ember van, aki ezzel foglalkozik, de úgy tudom, rajtunk kívül is felhívtak egy-két maszkost, akik viszont nem vállalták. Ez egy nagyon kemény munka, de mi pont ezért éreztük nagy kihívásnak.

V. Á.: Azt gondolom, a kollégák elsősorban azért nem vállalták, mert tudták azt, hogy ez sokkal nehezebb műfaj, mint egy film, ahol már hetekkel előre készülni tudnak egy-egy jelenetre. Ez viszont egy heti műsor, az előkészületi idő a töredékére csökken, sokkal stresszesebb, rizikósabb, jóval több technikai probléma merülhet fel. A laikus nézők nem tudhatják, hogy ez egy nagyon komplex munkafolyamat, amely rengeteg lépésből áll – mi itt heti hét napot dolgozunk, jobbára tizenkét órákat, hogy a pénteki próbákra minden elkészüljön.

Ezek szerint ti is a versenyzőkkel együtt tudjátok csak meg, hogy mi lesz a következő feladat?

R. B.: Így van, mi is csak vasárnap tudjuk meg.

A heti tévés munka egy sztresszes műfaj Forrás: TV2

A döntőben kivel lesz a legnehezebb dolgotok?

R. B.: Vastag Tamással. Ő a fináléban a hawaii énekes, Israel Kamakawiwo'ole lesz, akiről tudható, hogy a túlsúlyproblémái miatt halt meg 38 évesen. Nem is tudom, pontosan, hogy hány kiló lehetett, de Tomi nyilván ki lesz tömve, a stylistok komplett Michelin-ruhát fognak ráadni, ennek megfelelően a maszk is óriási lesz, súlyra és mennyiségre is a legnagyobb, amelyet eddig készítettünk.

V. Á.: Tényleg nem csináltunk még ilyen nagy maszkot, de ha a nehézségi szintet nézzük, akkor sem egyszerű egy ilyet elkészíteni. Kicsit rizikós is most, hogyan fogunk elkészülni péntekig.

Említettétek, hogy a ruhatömés a stylistok dolga, ti csak az arccal foglalkoztok?

R. B.: A kéz vagy a láb festése is a mi feladatunk, ha más bőrszínt kell adni, és az látszik is a produkcióban.

V. Á.: Ha 3D-s applikáció elkészítéséről van szó, mondjuk, nagyobb orrot kell valakinek adni, azt mindenképpen mi csináljuk. Akire maszkot adunk, és még úgy kell sminkelni, akkor a sminkelést is mi fejezzük be – ha csak sminkelés kell, maszk nélkül, az a sminkes szakemberek dolga.

Más bőrszínt is festenek, ha úgy kívánja a produkció Forrás: TV2

Tomi hogy viseli, amikor rápakoljátok ezt az irdatlan maszkot? Egyáltalán, hány óra egy ilyet felrakni?

R. B.: Ő még nem tudja, hogy mennyi idő lesz, mi már nagyjából sejtjük, hogy három-négy órát itt kell majd ülnie. Plusz ki kell festeni, barnítani kell az arcát, a kezét, sőt még a lábfejét is, miután mezítláb fog fellépni. De szerintem jól fogja viselni, ahogy eddig is.

Ki a legnyűgösebb? Kinek nincs türelme ehhez?

R. B.: Azt kell mondjam, mind nagyon jól viselik. Le a kalappal a művészek előtt, főleg, hogy általában alkoholos festékekkel dolgozunk, aminek nagyon kellemetlen a szaga.

V. Á.: Tényleg rengeteg kemikáliával dolgozunk, én magam is nehezen viselném, ha három órán keresztül mindenféle vegyszerekkel és ragasztókkal dolgoznának az arcomon. Ők nyilván érzik, tudják, hogy az átváltozáshoz ez szükségszerű, inkább lenyelik a békát, és tűrnek – ilyen szempontból senkivel nincs gond, mindenki kooperatív.

Mindegyik sztár kooperatív, senki sem nyűgösködik Forrás: TV2

Magatokon is gyakoroltatok, amikor elkezdtétek a pályát?

R. B.: Én, amikor elkezdtem, szinte csak magamon gyakoroltam. Volt olyan, hogy éjszaka hazajött a párom, én pedig ott ültem az ágyon vérbe fagyva, vártam, hogy lefényképezze a végeredményt. Néha porcelánbabaként vártam, máskor zombiként, mindig kitaláltam valamit.

V. Á.: Én gyerekkoromban kezdtem az anyukám mellett a konyhában, amíg ő főzőcskézett, addig én viaszt melegítettem vagy gipszet kevergettem. Volt, hogy amikor sziesztázott, a lábára csináltam közben egy harmadfokú égést. Aki éppen a rendelkezésemre állt, azon gyakoroltam, de nyilván én is magamon kezdtem el kísérletezni, autodidakta módon sajátítottam el egy csomó mindent.

Mi vonzott a legjobban ebben a szakmában?

R. B.: Nekem abszolút a horrorfilmek adták a kezdő inspirációt, minél véresebb, látványosabb maszkokat akartam csinálni, amelyekben az ember a legkevésbé felismerhető. Nyilván később más dolgok is megtetszettek, például ez a szilikonprotézises eljárás, amivel most is dolgozunk – de ezt is még folyamatosan tanulom, ez már egy felsőbb szintje a szakmának.

Betinek a horrorfilmek hozták meg a kedvet a szakmához Forrás: TV2

Miken dolgoztatok korábban? Honnan lehet ismerni a munkáitokat?

R. B.: Ádámmal a Herkules-ben találkoztunk, én aztán átmentem egy másik filmbe – pontosabban sorozatba –, a Kossuthkifli-be, amelyet Rudolf Péter rendezett. Az egy két és fél hónapos „nyári munka” volt, utána már jöttünk is a Sztárban sztár-ba, az első évadba.

V. Á.: Volt még egy közös projektünk nemrég, Kern András Gondolj rám című filmje, ahol a Kern által játszott, végstádiumban lévő, kemoterápián átesett beteget kellett előkészítenünk. Alapvetően én inkább brit és amerikai produkciókban dolgozom itthon, ilyen volt a Herkules, de a Z világháború, a Hellboy II, a Diótörő vagy a 47 Ronin is.

Itt, a Sztárban sztár-ban hogy kezdtek hozzá, amikor kiderül, hogy melyik sztárnak kit kell megjelenítenie?

V. Á.: Már augusztusban elkezdtünk dolgozni a művészekkel, akkor mintát vettünk a fejükről, mindegyikükről készült egy gipsz mellszobor. Amikor kiderül, hogy kinek kit kell alakítania, a megjelenítendő művészről elkezdünk képeket, felvételeket gyűjteni, összehasonlítjuk, hogy kin mennyit kell változtatni – persze, korlátozottak a lehetőségeink, hiszen csakis hozzáadni tudunk, senkinek a fejformájából vagy a csontjaiból nem lehet lefaragni.

Ádám a Z világháborúba és a Hellboy II-be is készített maszkokat Forrás: TV2

Mi a további munkafolyamat?

V. Á.: A gipszfejre elkezdjük mintázni szobrászgyurmából a karaktereket, és amikor ez elkészült, veszünk róla negatívot, ehhez öntőformát készítünk. A gyurma eltávolítása után előkészítjük a formákat, és egy három komponensből álló szilikonból kiöntjük. Így készül el egy protézis, amelyet már rá lehet helyezni az emberre

A szarkalábak meg ilyesmik már rajta vannak ezen a maszkon?

R. B.: Igen, úgy mintázzuk meg, textúrázzuk a maszkot. A pórusoktól a ráncokig elkezdve mindenre figyelünk, ha valakinek esetleg szemölcse van, azt is felhelyezzük. Nincs könnyű dolgunk, mert néha az adott sztár egyáltalán nem hasonlít arra, akit meg kell formáznia.

Nincs mindig könnyű dolguk az átalakításnál Forrás: TV2

Melyik a nagyobb kihívás? Amikor egy teljesen ellentétes karaktert kell megformázni, vagy amikor árnyaltabb eszközöket kell használni, miután a sztár amúgy is hasonlít valamennyire a karakterre?

R. B.: Nyilván sokkal könnyebb, ha valaki amúgy is hasonlít arra, akit elő kell adnia. Ha valakinek nagyon más a karaktere, fejformája, szeme, akkor azért kiegészíthetjük, de olyan nagyon soha nem fog hasonlítani. Sokkal jobban szeretem, amikor kis pótlásokkal kell dolgozni, sokszor a kevesebb több.

Szoktak azzal szórakozni a sztárok, hogy kimennek a Mafilm területére tesztelni, hogy felismerik-e őket?

V. Á.: Nem lenne idő ilyesmire, hisz amint átestek a hosszas átalakulásokon, utána már mennek is a színpadra. De amúgy sem szabad, hogy lássák őket az adás előtt.

R. B.: Főpróba előtt nem is jöhet fel ide zsűritag, ahol az előkészületek zajlanak. Ők is a színpadon szembesülnek először a végeredménnyel.