Ugrás a nagyhatalmak forrongó boszorkányüstjébe

Horthy kormányzó emlékirataiban nem tett említést a Makarov levélről.

Idén októberben volt a Horthy-féle kiugrási kísérlet hetvenedik évfordulója. Az ország hadszíntérré válásának elkerülését célzó akció azonban az előkészítés hiányosságai, a Lakatos-kormány hezitálása és vezérkari árulás miatt elbukott.

Horthy szinte az utolsó pillanatig az angolszász hatalmakkal kereste a különbéke lehetőségét. Amikor 1944 szeptember 28-án a fegyverszüneti delegáció titokban Moszkvába indult, a küldöttség vezetője, Faragho Gábor vezérezredes részletes tárgyalási instrukciókat vitt magával, azt feltételezve, hogy lesz mozgásterük.

A moszkvai csatától Magyarország megszállásáig

Az 1941. december 6-án Moszkva alatt megindított elsöprő erejű szovjet ellentámadás súlyos válságot okozott a német hadvezetésben. Világossá vált, hogy a Wehrmacht képtelen lesz villámháborús stratégiával győzedelmeskedni a Vörös Hadsereg felett. A keleti fronton bekövetkezett német megtorpanás és területvesztés a magyar konzervatív politikai elit Bethlen István gróf által fémjelzett szárnyát csak megerősítette abban a meggyőződésében, hogy a németek nem nyerhetik meg a háborút. Horthy ennek jegyében menesztette a németek mellett túlontúl elkötelezetté vált Bárdossy-kormányt 1942 március elején.

Kállay Miklós magyar miniszterelnök az óvatos kifarolást a háborúból tekintette az egyik legfontosabb külpolitikai céljának Forrás: Kallaygyujtemeny.hu

A március 9-én hivatalba lépő Kállay Miklós miniszterelnöknek a háborúból való óvatos, fokozatos kifarolás, a nyugati hatalmakkal való konspiratív kapcsolatfelvétel, illetve a rendszer átmentése volt a legfontosabb külpolitikai célja. Már 1942 áprilisi római hivatalos látogatásán bizalmasan felvetette Mussolininek a háború mielőbbi befejezésének szükségességét, a Duce azonban elzárkózott a különbéke tervektől. Az 1943 januárjában kibontakozó sztálingrádi katasztrófa, illetve a 2. magyar hadsereg pusztulásának következményeként, a Kállay-kormány angolszász orientációjú különbéke tapogatózásai is intenzívvé váltak 1943-ban. Az óvatosan lavírozó „Kállay-kettősnek” az 1944 március 19-én bekövetkezett német megszállás vetett véget.

A nagyhatalmi politika mátrixában

Az Egyesült Államok 1941 decemberi hadba lépése, és a második nagy német offenzíva 1942 végére bekövetkezett kudarca után egyértelművé vált, hogy a Harmadik Birodalom összeomlása csupán idő kérdése. Mindez előtérbe helyezte a háború utáni politikai rendezés, így benne a közép-kelet európai térség feletti befolyás kérdését is, a szövetséges nagyhatalmak előtt. Az 1943. január 14. és január 24. között Casablancában megtartott értekezleten még nem született végső döntés arról, hogy az angolszász szövetségesek hová fogják koncentrálni erőiket a tervbe vett európai invázió során.

Winston Churchill brit miniszterelnök rendezési terve a közép-európai szovjet befolyás kiterjesztését szerette volna megakadályozni Forrás: Origo

Winston S. Churchill az előző év novemberében sikeresen végrehajtott észak-afrikai partraszállás lehetőségeit kihasználandó, azt szorgalmazta, hogy a Szicília és Olaszország ellen 1943-ra tervezett hadművelet továbbfejlesztésével a Balkán-félszigetről is bontakoztassanak ki offenzívát Németország ellen. Kállay Miklós és Horthy kormányzó ugyanerre az elképzelésre alapozták az angolszász hatalmakkal megkötni tervezett különbéke kísérleteiket. A casablancai értekezlet utolsó napján, január 24-én Franklin D. Roosevelt azonban váratlanul bejelentette a feltétel nélküli megadás követelményét, valamint, hogy egyik szövetséges sem bocsátkozhat egyoldalú különbéke tárgyalásokba a többi nélkül. Mindez komoly hatással volt a későbbi magyar béketapogatózások sorsára is.

Amikor eldőlt, hogy Magyarország szovjet befolyás alá kerül

Churchillnek a balkáni invázióval kapcsolatos elképzelései már az 1943 augusztus 17. és augusztus 24. között megtartott Quebec-i konferencián léket kaptak. Noha Roosevelt támogatta, hogy a mediterrán térségben fokozzák a németek elleni nyomást, a konferencia a Balkánon csak a gerillák támogatására korlátozta a katonai műveleteket, és a franciaországi invázió, az „Overlord” előkészületeinek felgyorsításáról döntött. A „három nagy”, Roosevelt, Churchill valamint Sztálin 1943 november 28. és december 1. között Teheránban megtartott találkozóján született meg az a végső elhatározás, hogy a közép-kelet európai térség szovjet hadműveleti terület lesz. Ez Sztálin által szorgalmazott, és Roosevelt támogatását elnyert politikai döntés volt. Sztálin mereven ellenezte a brit miniszterelnök délnémet államszövetségre vonatkozó javaslatát is, mert e mögött a kelet-közép európai szovjet befolyás korlátozására tett törekvést sejtett.

A teheráni konferencián politikai döntés született arról, hogy Közép-Európa szovjet hadműveleti területté és befolyási övezetté váljon Forrás: wikipedia.org

„Mindannyian őszintén féltünk egy esetleges egységes Németország erejétől… Úgy gondoltam, szigorú, de tisztességes békét köthetnénk vele, s egyben modern formában lényegében feléleszthetnénk az egykori osztrák-magyar birodalmat, amelyről Bismarck állítólag azt mondta, ha nem létezne, fel kellene találni.” – így írt elképzeléséről a brit miniszterelnök A második világháború című művében. Teheránban végleg eldőlt, hogy Magyarország de facto szovjet befolyás alá fog kerülni.

Repedés a falon? Eckhardt Tibor és Habsburg Ottó furcsa üzenetei

1944 nyárutójára katasztrofálissá vált a német haderő helyzete. Augusztus 23-án Mihály király Bukarestben letartóztatta a németbarát Antonescu tábornagyot, új kormányt nevezett ki, és hadat üzent Németországnak. A Vörös Hadsereg alig két hét alatt elérte a délkeleti Kárpátok vonalát, és felvonult a magyar határra. A szovjet kormány szeptember 5-én hadat üzent a vele semleges Bulgáriának, és benyomult a Balkán szívébe. Magyarország küszöbönálló szovjet elözönlése cselekvésre sarkallta Horthy kormányzót; augusztus 28-án menesztette a németeket elvtelenül kiszolgáló Sztójay-kormányt, és másnap hívét, Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. A kormányzó megbízta Lakatost, hogy minél előbb készítse elő az ország háborúból való kiugrását.

Lakatos Géza vezérezredes miniszterelnökként azt a feladatot kapta Horthytól, hogy minél előbb vezesse ki az országot a háborúból Forrás: Origo

Még ezt megelőzően, augusztus 26-án Bakách-Bessenyei György báró, berni követ, saját kezdeményezésére felvette a kapcsolatot a nyugati szövetségesek genfi képviselőivel. Hennyey Gusztávnak, a Lakatos-kormány frissen kinevezett külügyminiszterének szeptember 1 és 9 között küldött távirataiban közölte, hogy itt az utolsó kedvező pillanat a háborúból történő kiugrásra, és azonnali cselekvést sürgetett. Bakách-Bessenyei ugyanakkor Hennyey Gusztáv tudomására hozta; teljesen reménytelen az az elképzelés, hogy Magyarországra csak az angolszászok vonuljanak be, mivel már megállapodtak, hogy az ország szovjet megszállás alá kerül.

1944 nyárutójára keleten katasztrófálissá vált a Wehrmacht helyzete Forrás: warlabum.ru

Ez a hír hidegzuhanyként érte Horthyt és Lakatost, de ennek ellenére sem adták fel a szövetségesekkel való megegyezés reményét. Hogy ez nem lehetett teljesen alaptalan – ha akkor általuk még nem is tudott – opció, az Eckhardt Tibor kisgazdapárti politikus egy igen érdekes, és a háború után, 1958-ban Hennyey Gusztávnak írt leveléből derül ki. (Eckhardt Tibor 1942-től Horthy titkos megbízásából tartózkodott Washingtonban.) Eckhardt szerint Roosevelt elnök az 1944 szeptemberében megtartott második quebeci konferencián Churchill, valamint Anthony Eden brit külügyminiszter jelenlétében Habsburg Ottó előtt kifejtette: elérkezett az utolsó pillanat, hogy Magyarország elkerülhesse a feltétel nélküli alávetését Oroszországnak. Ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a szovjetek a Szófiában végrehajtott kommunista puccsal megszegték a Bulgáriára vonatkozó szövetségesi megállapodást.

A második quebeci konferencián az amerikai elnök közvetítő szerepre kérte fel Habsburg Ottó főherceget Forrás: ottovonhabsburg.com

Egy távirat, amely elkallódott a Fehér Ház útvesztőiben

Eckhardt szerint Eden arról tájékoztatta, hogy az angolszász szövetségesek többé nem érzik kötelezőnek magukra nézve a teheráni konferencia Magyarországot a szovjet érdekszférába utaló megállapodását. Roosevelt felkérte Habsburg Ottót, hogy fogalmazzon meg egy erről szóló értesítést Horthy kormányzónak, amelynek továbbításáról ő maga fog gondoskodni. Az Eckhardt és Habsburg Ottó által közösen szerkesztett távirati szöveget személyesen adták le a Fehér Házban, de maga a távirat sohasem jutott el a kormányzóhoz.

1944 október elején, a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésekor a szovjet csapatok elérték a Tisza vonalát, és már Kecskemét határában jártak Forrás: wikipedia.org

Eckhardt Tibor 1944 szeptember 21-én újabb táviratot küldött Hennyey Gusztáv külügyminiszternek, mielőbbi választ sürgetve Habsburg Ottó táviratára, és azonnali cselekvést szorgalmazva. A szövetségesek elvárásait is közli: feltétel nélküli megadás az Egyesült Államokkal és Nagy Britanniával, de nem a Szovjetunióval szemben, tényleges katonai támogatás Ausztria felszabadításához, valamint a belső rend és a haderő megőrzése. Ebben az esetben Magyarország megtarthatja helyét a nyugati világban. Hennyey Gusztáv „Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között” című memoárkötetében szó szerint közli Eckhardt Tibor levelét és a táviratok szövegét, amelyeket állítása szerint külügyminiszterként szintén nem kapott meg. Hogy mindennek mi állhatott a hátterében, ma sem világos. Ugyanakkor tény, hogy az 1944 szeptember 22-én titokban a szövetségesek casertai főhadiszállására küldött Náday vezérezredessel már azt közölték, a magyar kormány csak és kizárólag Moszkvával köthet fegyverszüneti megállapodást.

Makarov-levél: mézesmadzag vagy partizánakció?

A sokat vitatott, és több formában is publikált úgynevezett Makarov-levelet a szerzője - állítása szerint - Sztálin beleegyezésével Vjacseszlav Molotov külügyminiszter instrukciói alapján állította össze, a magyar fegyverszünettel kapcsolatos szovjet álláspontról. A levél eredetével és sorsával kapcsolatosan mindmáig sok a tisztázatlan kérdés. Makarov alezredes, aki a Szlovákiában harcoló „A szlávok szabadságáért” nevű partizánbrigád komisszárja (politikai megbízottja) volt, a levelet állítólag Zichy Ladomér gróf, felvidéki földbirtokos közvetítésével jutatta el a kormányzónak, ezt viszont Zichy gróf később tagadta. Maga Horthy a Buenos Airesben 1953-ban megjelent Emlékirataim című visszaemlékezésében sem tesz említést a Makarov levélről, csak annyit ír, hogy a Faragho vezette fegyverszüneti delegáció határon átjuttatását „egy szlovákiai magyar földbirtokos intézte, aki az ottani partizánokkal kapcsolatban állt.”

Horthy kormányzó emlékirataiban nem tett említést a Makarov-levélről Forrás: Magyar Fotóarchívum

A Makarov-levél igen kedvező feltételeket vázolt fel a fegyverszünet megkötésére, így többek között Magyarország teljes integritásának biztosítására, Erdély ügyében a béketárgyalásokon a népszavazás elvének képviseletére, Magyarország függetlenségének és kormányformája megválasztási szabadságának garantálására, valamint a magyar hadsereg, a csendőrség és a rendőrség lefegyverzésének mellőzésére tett ígéretet. Amikor október 8-án Molotov személyesen fogadta a magyar delegációt, és közölte a szovjet kormány ettől jelentősen eltérő feltételeit (az 1937. december 31. után megszerzett összes terület tíz napon belüli kiürítése, hadüzenet Németországnak, és a német haderő azonnali megtámadása) azzal, hogy csak e feltételek maradéktalan elfogadása esetén hajlandó folytatni a tárgyalásokat. A Makarov-levéllel kapcsolatos igen érdekes momentum, hogy viszont Faragho kifejezetten hivatkozott rá, mint a szovjet kormány által ígért jóval kedvezőbb feltételekre. Molotov erre csak annyit válaszolt, hogy nincs tudomása ilyen levélről, de ha létezik is, az őt nem köti semmire.

Vjacseszlav Molotov szovjet külügyminiszter (jobb oldalon) arról tájékoztatta a magyar fegyverszüneti delegációt, hogy nincs tudomása a Makarov-levélről, de ha létezik is, az őt nem köti Forrás: Origo

Az október 11-én Moszkvában aláírt ideiglenes fegyverszüneti megállapodásba így semmi sem került be a Makarov levél ígérvényeiből. Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi lehet az igazság ebben az igencsak zavaros ügyben. Történelmi tény, hogy a román kiugrás utáni helyzetben Sztálin arra törekedett, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb terület kerüljön Ausztriából és Dél-Németországból a Vörös Hadsereg fennhatósága alá, még azt megelőzően, hogy a szövetségesek megszállnák azt. Ezért komoly szovjet érdek fűződött Magyarország mielőbbi kiugrásához, és ahhoz, hogy a szovjet kapcsolatfelvételtől vonakodó magyar kormányt minél előbb rávegyék az érdemi fegyverszüneti tárgyalásokra. A Makarov-levél ebből az aspektusból már merőben más megvilágításba kerülhet. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a dokumentum titkosszolgálati manőver eredményként született, egyfajta „mézesmadzagként”, hogy minél előbb „kedvet csináljanak” a fegyverszüneti tárgyalások megkezdéséhez. Ismerve a korabeli szovjet viszonyokat, nehezen elképzelhető, hogy egy jelentéktelen beosztású katonai parancsnok magas szintű felhatalmazás nélkül akár Sztálinra, akár Molotovra hivatkozva, csupán saját elhatározásából írjon egy ilyen nagy horderejű dokumentumot. A hivatalos történetírásban 1984-ig nem is beszéltek a Makarov-levélről. A teljes igazság feltárása még várat magára.