Cápatemető Kanadában

South Africa, Indian Ocean, Aliwal Shoal, Sand Tiger Shark (Carcharias taurus)

A mindennek, csak barátságosnak nem mondható Beaufort-tengeren fekvő és krudélis arktikus klímájáról hírhedt Banks-szigeten több mint nyolcezer eocén-időszaki cápafogat találtak. A leletanyag feldolgozását összefoglaló tanulmányt most publikálták a Journal of Vertebrate Paleontology című szaklapban.

Trópusi cápák a fagyos északon

A Banks-sziget a maga több mint 72 ezer négyzetkilométeres területével a kanadai sarkvidéki archipelágus egyik legnagyobb szigete. A barátságtalanul zord klíma miatt jó nagy adag elszántság, sőt, fanatizmus szükséges ahhoz, hogy valaki tartósan „élvezze” ennek az elhagyatott vad vidéknek a vendégszeretetét. A terepi kutatókból általában nem szokott hiányozni ez az egészséges fanatizmus. Így volt ez a Unversity of Colorado paleontológus szakembereivel is, akik 2010 és 2012 között fosszilis cápák után kutattak az állandósult fagy birodalmában.

A Coloradói Egyetem kutatói fosszilis cápavadászaton a Banks-sziget fagyos birodalmában Forrás:Jaelyn Eberle/ University of Colorado

Ez alatt az idő alatt több mint nyolcezer cápafogat gyűjtöttek a sziget eocén időszaki (55 millió évtől 34 millió évig) tengeri üledéksorából. A terjedelmes leletanyag feldolgozása igen érdekes, az egykori éghajlati és környezeti viszonyokra vonatkozó következtetéseket eredményezett.

A ma élő homoki tigriscápa (Carcharias taurus) nagyon hasonlít eocén-időszaki fajtársaihoz Forrás: hemis.fr/Dirscherl Reinhard

A fosszilis fogak hajdanvolt gazdái négy cápanemzetséghez (genus) tartozó fajok, több mint 90 százalékuk azonban csak kettő nemzetség, a kihalt Striatolamia, illetve a napjainkban is létező Carcharias genusba tartozik. Mind az előbbi, mind pedig az utóbbi trópusi-szubtrópusi csoport, amelyek ökológiai igényei azt bizonyítják, hogy az eocén időszak derekán ezen a sarkkör közeli vidéken is még kellemesen meleg volt az éghajlat.

Homoki tigrisek és társaik

Talán az volt a legnagyobb meglepetés, hogy a rengeteg cápafog többsége mindössze két nemzetségbe sorolható homoki tigriscápa-szerű fajhoz tartozott – nyilatkozta a Live Science-nek Jaelyn Eberle, az University of Colorado geológus docense, a kutatócsoport vezetője. Hosszú ideig élhettek trópusi cápák a mai fagyos vidéken; a legkorábbi leletek 53, a legkésőbbiek pedig 38 millió évesek. A homoki tigriscápák, az evolúció nagy túlélői, manapság sem ritka lakók a melegvizes tengerekben. Az újidejű cápák főrendjén belül (Neoselchimorpha) a recens, tehát napjainkban is létező majd’ 60 millió éves múlttal büszkélkedhető Odontaspis és Carcharias nemzetség a földtörténeti harmadidőszak (kainozoikum) elején jelent meg a Föld óceánjaiban.

A Banks-szigeti eocén rétegsorból feltárt homoki tigriscápa fog Kép: Jaelyn Eberle/ University of Colorado

A homoki tigriscápafélék különösen gyakoriak voltak az eocén és a miocén időszak ( 55 és 5,5 millió év) között, és sokkal nagyobb fajszámban népesítették be az akkoriban még lényegesen melegebb tengereket, mint mai társaik. A homoki tigriscápák nem sokat változtak az elmúlt 60 millió év alatt; fosszilis fogaikat alig lehet megkülönböztetni a recens fogaktól. ( A Carcharias nemzetséghez jelenleg egy, az Odontaspis genushoz pedig kettő faj tartozik.) A Banks-sziget környékén az eocén időszakban hemzseghettek a homoki tigirscápák, de néhány más érdekes faj is ott cirkált a szubtrópusi napfényben csillogó vízfelszín alatt. Legalább is ezt bizonyítja a kollekció néhány fosszíliája.

Pálmafák a sarkvidéken

Két fog egykor az Odontaspis winkleri fajnevű homoki tigris álkapcsát díszítette, és ami még érdekesebb, találtak egy Physogaleus nemzetségbeli cápafogat is, amely a mai tigriscápákkal rokon (Galeocerdo) kihalt csoport. A tigriscápákról pedig köztudott, hogy a hölgyekhez hasonlóan nem szeretik a hidegvizet, recens képviselőik kizárólag a trópusi vizek lakói. Az értékes cápafog kollekció igen érdekes következtetések levonását eredményezte Kanada északi, eocén-időszaki környezeti viszonyairól. Az eocén-időszak a Föld egyik legmelegebb periódusa volt. Európában például egészen a mai dél-Skandináviáig terjedt a pálmahatár, Közép-Európa területét pedig trópusi esőerdők borították.

Physogaleus nemzetségbeli őstigriscápa foga a Banks-szigeti eocén rétegekből Forrás: Jaelyn Eberle/ University of Colorado

A Banks-szigeti cápák ökológiai igényeiből megállapították, hogy a téli hőmérsékleti minimumkor sem csökkenhetett 15 Celsius fok alá a víz hőmérséklete, nyáron pedig strandolásra is kiváló 22-25 fokos átlaghőmérsékletű lehetett a tenger. Ami persze a képzeletbeli Banks-szigeti eocén-időszaki strandolást illeti, alighanem a part közelében nyüzsgő cápák komoly visszatartó erőt jelentettek volna sokak számára. ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy az észak-amerikai kontinens helyzete az eocén-időszakban már nem tért el lényegesen a maitól, úgy még sokkal mélyebb értelmet nyer az akkori sarkvidéki nyár fogalma.