Kádár-kockában lakik a magyar Mikulás

Szomorkás búcsú a magyar Mikulástól

„Itt van mögöttem nyolcvanezer levél. Az elsőket 19 éve írták, és azóta is folyamatosan érkeztek a küldemények. Valakinek érdemes lenne foglalkozni ezzel, mert ez itt Magyarország egy darabka történelme” – sóhajt nagyot hazánk Mikulása, majd megrázza magát, és elfoglalja helyét az őt megillető széken.

Hamarosan nyílik az ajtó, újabb és újabb gyerekek érkeznek, akik csillogó szemmel és tátott szájjal hallgatják a magyar Mikulást. Márpedig akármilyen keserűek is a Mikulás felnőtteknek mondott szavai, a gyerekeknek nem lehet csalódást okozni.

Nagykarácsonyban vagyunk, Fejér megye déli csücskében, pár lépésre Tolnától, kevesebb, mint 100 kilométerre Budapesttől. Ez az egyetlen magyar település, amelynek nevében szerepel a karácsony szó. Sokan nem is hinnék, micsoda lehetőség rejlik, azaz rejlene ebben, ha képesek lennénk kiaknázni. Csak hát a nagy magyar vidéki valóság általában nem a lehetőségek kiaknázásáról szól.

Nagykarácsony alig 100 kilométerre van Budapesttől Fotó: Origo

Mikulásfalva a boldog gyermekek birodalma

Tibenszky Monika Lisát hívom telefonon, miközben az egyik lábamról a másikra állok Nagykarácsony közepén. Mellettem kicsiny mozdony, a Thomas gőzös húzta miniatűr vasút pöfög körbe-körbe, miközben az egyik lelkes szervező egy megafonnal kiáltja világgá, hogy hamarosan befut a vonat.

Az eső szakad, nagy a sár, de a lelkesedés töretlen. Borzalmas az idő egy nappal Miklós neve napja után. A szürke fellegek szinte a földig lógnak, az eső vigasztalanul szemetel, a hideg nedvesség arcul csapja az embert. Ez az, amikor a kutyát is a szobában tartanánk.

Kisvonat érkezik Mikulásfalvára Forrás: Lantos Gábor

A főszervező, egész Mikulásfalva szíve-lelke és motorja, Tibenszky Monika Lisa vidám nevetéssel érkezik. Egy pillanat alatt elmúlik a rossz hangulatom, miközben a hihetetlenül lelkes fiatalasszonnyal elindulunk a játszóház felé. Odabent nagy a vendégsereg és tetőfokán a hangulat.

Készülnek a gyermekrajzok, az angyalok, van, aki csak sakkozik, mások mesét olvasnak. Egy világon kívüli világ ez, amire az év minden napjában szüksége lenne valamennyi gyermeknek. Nagykarácsonyban – ha csak öt héten keresztül – de megkaphatja mindezt, aki idelátogat.

A kézműves- és játszóházban mindig vidám a hangulat Forrás: Lantos Gábor

Ha vonattal megyünk, az tiszta kalandtúra

Persze a helyzet cseppet sem könnyű. Nagykarácsonyban az infrastruktúra szinte teljesen hiányzik ahhoz, hogy ez a falu mondjuk a finnországi Rovaniemi kistestvére legyen. Bár a településnek két vasúti megállóhelye is van, egyik sem alkalmas nagyobb tömegek fogadására. Arról nem is beszélve, hogy Budapestről vonattal (vagy autóbusszal) eljutni Nagykarácsonyba felér egy kalandtúrával.

Bár a távolság nem nagy, mégis négy óráig (!) is eltarthat az út, és ebben semmi vicc nincsen. A budapesti Déli pályaudvarról 8:55-kor induló személyvonat 9:55-kor érkezik Pusztaszabolcsra. Onnan 10:02-kor indul egy másik személy, amely 10:35-kor fut be Rétszilasra. Itt majdnem két órás tétlenséget követően 12:22-kor startol egy harmadik személyvonat, amely 12:38-kor teszi le Nagykarácsonyban azt az utast, aki e megpróbáltatások ellenére a vonatot választja. (A busz sem sokkal jobb, mert Dunaújvárosban, vagy Dunaföldváron kell átszállni és a menetrend itt sem utas barát.)

Pedig lelki szemeim előtt máris megjelent egy-egy különvonat vagy busz, amely az ország minden részéről idehozza a kicsiket és szüleiket. A zenélő manók már a vonaton műsorral szórakoztathatnák a gyermekeket, de hamar visszacsöppenek a nagy valóságba, miután kis híján elcsúszom a sárban.

Vidám manók fogadtak Nagykarácsony főutcáján Forrás: Lantos Gábor

Bori Mami tizennyolc éve mesél

Pedig ez a rendezvény jövőre lesz húsz esztendős, így akár valami nagy durranás is történhetne Nagykarácsonyban. A település legnagyobb attrakciója a Mikulás Fesztivál, amelyet őszinte kedvességgel valósítanak meg, s jól is van ez. A rendezvényre minden pillanatban felügyelő Tibenszky Monika Lisa még azt is megsúgja, hogy valójában ki a Mikulás, de azonnal a lelkemre köti, hogy ezt az információt meg kell tartanom magamnak. Így teszek, s miközben a Mikulás háza felé haladunk, megtudok még pár dolgot Mikulásfalváról.

Az például kifejezetten elismerésre méltó dolog, hogy öt hét alatt tizenötezer gyerek fordul meg erre. Kalaplengetést érdemel Bori Mami. Az idős asszony a rendezvény kezdete óta, azaz tizennyolc éve tartja szóval, akarom mondani, mesével a gyereket. Talán a legfontosabb feladat az övé. Neki akkor kell szerepelnie, mikor a kicsik már a legizgatottabbak.

Bori Mami 19 éve mesél a gyerekeknek Forrás: Lantos Gábor

Ott állnak a Mikulás előszobájában, még nem mehetnek be, mert előbb meg kell hallgassák Bori Mami meséjét. Elnézve a bűbájos idős hölgyet, az jut eszembe, hogy őt ez tarthatja életben. S nem is tévedek, neki ez az 5 hét valóban a lételeme. Nem is tudna e nélkül élni.

Ki olvas el nyolcvanezer levelet?

A Mikulásház a nagykarácsonyi mesefalu központi helyszíne. Szépen rendben tartott piros kockaház, amelynek lakója, a nagy szakállú saját szobájában fogadja a gyerekeket. Négy gyermek és három szülő társaságában én is besurranok. Becsukódik mögöttem az ajtó, a kicsik megilletődötten állnak a hatalmas és tényleg nagy szakállú Mikulás előtt, aki azonnal ajándékcsomagokkal oldja a feszültséget.

A gyerekek pillanatok alatt megnyugszanak, és kezdetét veszi a beszélgetés, amely többnyire abból áll, hogy a Mikulás beszél, a kisfiúk és kislányok pedig hallgatnak. Egy-egy „menet” 10-12 percig tart, sietni kell, mert a következő gyermekhad már türelmetlenül várja odakint a bebocsátást.

Most azonban megakad a menet, mert amikor kettesben maradok a Mikulással, olyan diskurzust folytatunk, amely után kicsit szomorúan távozom. A bevezetőben már említettem azt a közel nyolcvanezer levelet, amelyet a Mikulás szobájában az egyik szekrényben őriznek. „Egy-egy borítékban olyan élettörténetek lapulnak, amelyeket mi el sem tudunk képzelni” – mondja a szakállas ember.

A magyar Mikulás 80000 levele - 6666 órára lenne szüksége, hogy valamennyit elolvassa Forrás: Lantos Gábor

„Képzelje el, hogy az a gyermek, aki 1996-ban mondjuk 6 éves volt, mára 24 éves felnőtt lett, a szülei pedig – akik ezeket a leveleket írták – lassan nyugdíjasok. Vajon mi történt velük? Élnek-e még? Hogyan alakult a sorsuk?” – teszi fel szinte csak önmagának a kérdést a magyar Mikulás. Válasz nincs. Én csak bólogatok, s közben arra gondolok, tényleg el kellene olvasni a leveleket. De hát nyolcvanezret? Ha mindegyikre csak öt percet szánnánk, az 400 ezer perc lenne. Az 6666 óra, ami 277 nap.

Ha januárban kezdenénk, szeptemberre végeznénk is vele. És persze öt perc persze semmire sem lenne elég. Ehhez nagyobb odafigyelés, türelem és elhivatottság kellene, amelyek hiánycikkek a mai világban. Nem csoda, hogy a Mikulás kevés perspektívát lát a levelek rendszerezésében. Ő a személyes találkozás 15 percében igyekszik megadni az odafigyelést minden látogatónak, láthatóan sikerrel.

A fahéjas ringlószörp utánozhatatlan ízei

Kicsit rosszkedvűen lépek ki a házból, és haladok el a Jóság kútja mellett. Ide súghatják bele az apróságok minden csínytevésüket, hogy mindezeket otthagyva igazán jó gyerekként léphessenek a Mikulás elé. Egy falnak álcázott ajtón belépve a Mesekuckóban olyan kis mozit látok, ahol gyermekkorom kedvenc diafilmjei elevenednek meg.

Kádár-kockában lakik a magyar Mikulás Forrás: Lantos Gábor

Egy lépéssel odébb, a fűtött sátorban egy gyerekzenekar köti le a lurkókat, az egyik sarokban pedig középkorú asszony saját szörpjeit árulja. Vele hosszabban is elbeszélgetek, miközben saját kezűleg készített szörpjeit kóstolgatom. A fahéjas ringlónak egyszerűen nem lehet ellenállni. Már az első pillanatban tudom, hogy ebből venni kell egy üveggel. Az üzlet megköttetett, miközben az asszony arról beszél, hogy a Pápa melletti Nagygyimótról érkezett ide. Hogy miként jut haza, azt még nem tudja, mert a kocsija elromlott.

Nagykarácsonyban minden gyerek mosolyog

„Csak lelkesedésből ezt a rendezvényt sem lehetne fenntartani.” –ezt már a főszervező, Tibenszky Monika Lisa mondja. „Vannak támogatóink, belépőt is szedünk, de összességében az a közel negyven kollégám, aki ebben az időszakban éjjel-nappal velünk van, tudja garantálni, hogy a gyerekeknek az itt töltött pár óra tényleg felejthetetlen legyen. Nekünk ugyanis ez a legfontosabb. Hiszem, hogy évről évre szebb és jobb szolgáltatásokkal válthatjuk valóra a mesét gyerekek és felnőttek számára egyaránt itt, Mikulásfalván.”

Hangol már a zenekar az udvari sátor színpadán Forrás: Lantos Gábor

Lassan sötétedik, búcsúzom Nagykarácsonytól, ahol legutóbb 1995-ben jártam. Akkor még a helyi postahivatalban történő levélbélyegzés volt a nagy szenzáció. 19 évvel később Mikulásfalva rendezvényeibe belecsöppenve, s ott pár órát eltöltve csupa boldog és mosolygós gyermekkel találkoztam. A mai világban ez utóbbi tény sem lebecsülendő dolog.

Szomorkás búcsú a magyar Mikulástól Forrás: Lantos Gábor

Rovaniemi, a professzionalista nagy testvér

A sarkkörön meghúzódó Rovaniemi határában terül el az igazi finn Mikulás, Joulupukki hatalmas birodalma, a Santa Park, amely decemberben a turisták által leginkább látogatott hely az északi országban. Nem csoda, hiszen a Santa Park professzionalista módon kezeli és húzza le a turistákat. Persze nincs olyan szülő a világon, aki nemet mondana gyermekének, aki szeretne egy közös fotót Joulupukkival.

Magam 2011 januárjának egy csikorgóan hideg keddi napján jártam ott. Az iskolaszünetnek már régen vége volt, rajtam kívül senki sem kódorgott a gigantikus Mikulás-birodalomban. Joulupukki kedvesen köszöntött, s amikor megtudta, hogy Magyarországról érkeztem, azonnal a szafaládé és a Hungaroring szavakat kezdte ismételgetni. A fotózással megbízott manók éppen ebédelni voltak, így az öreg Télapó arra biztatott, csináljak gyorsan egy ingyenes közös fotográfiát.

Sajnos, mire beállítottam a gépet, két manó visszaérkezett, s rögtön megakadályozták az amatőr fénykép elkészítését. Maradt a profi, amiért 20 eurót gomboltak le rólam. Idén már 33 eurót kérnek egyetlen belépőért, amely közel 10.000 forint. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogy Rovaniemibe eljutni nem filléres mulatság, s azt, hogy decemberben 100 euró alatt nem találni szabad szobát errefelé, akkor egy háromtagú család két nap alatt akár 300 eurót (közel kilencvenezer forintot) is elkölthet, s ebben az összegben még nincs benne a repülőjegy ára.

A Santa Park további lehetőségekkel is csábít. Leginkább azok a kirándulások kedveltek, amelyek rénszarvasok vagy huskyk húzta szánokon történnek. Mondanom sem kell, hogy mindezekért újabb súlyos tízezreket kell kifizetni.