A legrosszabb utazási élmények is megszépülnek

Belize
Belize
Vágólapra másolva!
Az utazásokból általában csak a legszebb élményekre emlékszünk, sőt, idővel még a rosszak is megszépülnek. Az Indulási Oldal szerzői most felidézik 2014 legrosszabb emlékeit.
Vágólapra másolva!

Pokolból a mennyországba

A szálláskeresés manapság egyre kevésbé lutri, köszönhetően az internetnek és a szállásközvetítő oldalakon található értékeléseknek. Néha mégis előfordul, hogy a foglalási oldalon látható képek nem adják vissza a valóságot. 2014 legrosszabb élménye nekem egy ilyen esettel kapcsolatos.

Szicíliai körutunk utolsó szállása Taorminában egy lepukkant, lakatlan és büdös házban volt, az apartmanban pedig nem volt wifi és fűtés. Nem vagyok egy lázadó típus, de nehezen tudtam magam ráhangolni arra, hogy ott kell töltenünk két éjszakát. Sajnos a történet vége – akaratom ellenére – veszekedésbe torkollott a tulajdonossal, de végül visszakaptuk a pénzt. A rosszat azonban mindig követi a jó: egy házzal odébb, ahol a barátaink laktak, ugyanannyi pénzért gyönyörű kert, kényelmes szoba és pazar kilátás várt, ráadásul reggeli is volt az árban.

Kilátás második taorminai szállásunk balkonjáról Forrás: Gaál Csaba

Svájc unalmas és drága

Svájcot a tökéletesség nimbusza lengi be a magyar közgondolkodásban, szerzőnk, Bucsky Péter szerint azonban inkább az unalom és a hidegség jellemző rá. A természet és a hegyek kétségtelenül gyönyörűek, de a városok nem sok izgalommal kecsegtetnek. A gazdagság ára lehet, hogy az emberek igen maguknak valók, az utcán nem lehet nevetgélő embereket látni, a kávéházak teraszai sincsenek tömve. „Ezért cserébe elvárhatnánk, hogy minden óramű pontossággal működjön, de amikor a reptérről az elővárosi vonattal elindultam, minden tájékoztatás nélkül sikerült ötperces késéssel indulni" – idézi fel Péter az élményeit.

A Zürichi-tó látképe – szép környezet, kevés program Forrás: Bucsky Péter

„A kétnapos zürichi látogatásom igazán feledhető volt, ami nagyon megragadt, az a sokkoló árak: egy ebéd vagy vacsora ritkán jön ki tízezer forint alatt" – mondja szerzőnk. Ez még a helyieknek is igen jelentős kiadás, ezért kevesen vannak a vendéglátóhelyeken. Ha barátokkal akarnak találkozni a helyiek, inkább otthon főznek, és áthívják az ismerősöket. „Tapasztalatom szerint Svájcban szívesen látják azt, akinek sok pénze van, bárhonnan érkezik, a kevésbé tehetősek irányában azonban kifejezetten előítéletesek, és a kedvességet csak más bevándorlóktól várhatjuk" – osztja meg tapasztalatait Péter.

Tömegnyomor az Adrián

Lantos Gábor hirtelen felindulásból vezérelve választotta ki Vir szigetét egy horvátországi hosszú hétvége helyszínéül. 2013-ban nagyon jól érezte magát az Isztrián, ám most a Zára környékén töltött 96 órára emlékszik vissza a legkevésbé szívesen 2014-es utazásai közül.

„Nem csak azért, mert rögtön az első nap egy méretes úszó fekáliadarab jött velem szembe az Adriai-tengerben. Ezt még ki lehetett volna bírni. Sokkal inkább azért maradtak meg bennem a negatív emlékek, mert az egész út alatt maximálisan azt éreztem, hogy az egész nem szól másról, mint a lehúzásról, miközben elképesztő mennyiségű ember próbálta magát jól érezni ugyanazon a kis helyen" – von mérleget útjáról szerzőnk. "A városok lebetonozott strandjai, a sok szétszórt szemét, a kelletlen panziósnő, aki előbb kiadott nekem egy napozóágyat, majd laza mozdulattal lezavart róla, és odaadta másnak" – mindez kellemetlen emlékeket hagyott benne.

Tükörtojásként sülő emberek Zára városában Forrás: Lantos Gábor

Amikor mindezt megírta az Origón, az egyik kommentelő azt mondta, azért írta ezt a cikket, mert a Balaton ügynöke, és le akarja járatni a csodálatos horvát tengerpartot. Pár héttel korábbi, balatoni riportja után egy másik olvasó azt vágta a fejéhez, hogy az Adria és a horvát tengerpart fizetett ügynöke. „Nos, egyik sem voltam, vagyok, nem is leszek. Csak egy utazó újságíró" – nyújt adalékot az Adria kontra Balaton vitához Gábor.

Pusztuló kastélyok

Másik szerzőnk, Travellina nem tudott legrosszabb élményről beszámolni. „Szerencsére egyáltalán nem voltak igazán elkeserítő pillanatok. Hacsak az nem, hogy Magyarországot járva sokszor elszorult a szívem, amikor elhagyatott, gazdátlan kastélyokkal találkoztam, melyek még romosan is fenségesek voltak, és várták a megmentőjüket." Tapasztalatait az Indulási Oldalon is megírta.

A mikei Somssich-kastélyra is ráférne a renoválás Forrás: Kisgyörgy Éva

Kerülő úton sárban és esőben

Rossz utazási élmény nincs Horváth Orsolya szerint. Bármi történik, ami abban a pillanatban kellemetlen, vicces emlékké és hasznos tapasztalattá alakul idővel. „Ha nagyon muszáj rossz élményt választani, akkor egy Srí Lanka-i eset jut eszembe" – számol be mégis egyről. A sziget déli részéről érkezett Colombóba, a fővárosba, és még világosban elkezdett szállást keresni. Volt egy listája olcsóbb panziókról, a többség a Mount Lavinia nevű városrészben volt található. Amikor odaért a városrészbe, zuhogott az eső. A busz nem ott tette le, ahol kellett volna, mert kérése ellenére a kalauz elfelejtett szólni a megállónál. Járda sehol sem volt, az úttest csupa kátyú.

„Bukdácsoltam a csomagjaimmal, szó szerint bőrig áztam. Kérdezgettem helyieket, merre van a tengerparti utca, ahol a listám szerint a szállásokat találom. Mindenki egy irányba mutogatott, de a távolsággal kapcsolatban elég eltérő adatokat mondtak. Reméltem, hogy nem lesz messze, és csak gyalogoltam, de úgy 10 perc után már gyanús volt, hogy a 300 méternek mondott távolság inkább 3 km lehet" – idézi fel a viszontagságokat.

Mount Lavinia egyik eldugott utcája Forrás: Flickr/Julian Dobson

Már alkonyodott, mire végre talált egy hotelt, de az nem az ő pénztárcájához volt szabva. A recepciós próbálta útba igazítani, és kedvesen azt is felajánlotta, hogy a csomaghordó fiút elengedi vele, hogy megmutassa, hol vannak a tengerparti olcsóbb szállások. Elindult a srác után a szakadó esőben, kis utcákon kanyarogtak, egyre sötétebb volt. Kérdezgette a srácot, hova viszi, de az nem nagyon beszélt angolul, csak ismételgette, hogy tengerpart és hotel. „Én ilyenkor mindig hangsúlyoztam, hogy olcsó hotel, erre ő bólogatott" – meséli Orsolya.

Megérkeztek a vasúti sínekhez, ahol a srác teljes természetességgel elkezdett a bazaltköveken, a két sín között haladni. A gurulós bőrönd kerekei itt funkciójukat vesztették. Negyedórás bokatörő vasúti túra után megérkeztek egy lenyűgöző méretű, hófehér palotához, amely közvetlenül a tengerparton, egy magasabb sziklára épült. A srác elégedett arccal mutatott a szállodára. „Kérdeztem tőle, hogy ez szerinte olcsó tengerparti panzió-e. Értetlenül nézett rám, és ismételgette: tengerpart, öt csillag. Nem elég jó?" – idézi fel szerzőnk a bosszantó pillanatot, amikor bőrig ázva, sártól mocskosan, bőröndcipeléstől fáradtan ott állt a semmi közepén egy tökéletesen ismeretlen helyen egy megfizethetetlen szálloda előtt.

A Mount Lavinia Hotel fehér palotája Forrás: Flickr/gslayher

Végül is talált egy nem túl olcsó, nem túl tiszta panziót, ahol kivett egy szobát. Másnap elsétált a luxushotelhez, és rájött, hogy a srác kerülő úton vitte őt oda, hogy még véletlenül se haladjanak el az olcsó szállások utcáján. „Valószínűleg azért, hogy a drága szállodát megpillantva a hosszú bőröndcipelés után inkább visszamenjek vele a saját hoteljükhöz" – véli szerzőnk. „Hát, nem jött be a terve."

Rosszabb is lehetett volna

A Földet körbebicikliző házaspár, Zárug Zita és Harkányi Árpád legrosszabb élménye 2014-ben alig néhány napja történt, amikor utazásuk 31. országát, Belize-t szerették volna elhagyni hajóval Punta Gordából. Zita ötpercenként járt a mellékhelyiségre, ezért nem merték bevállalni az utat. A guatemalai Puerto Barrios helyett estére a kórházban kötöttek ki, ahol a kiszáradás ellen azonnal infúzióra tették. „Másnap reggelre én is belázasodtam, és 8 órakor ugyanazon a kórházi ágyon találtam magam, csak most Zita ült mellettem egy széken, én meg egy injekcióval a fenekemben vártam, hogy maláriás vagyok-e, vagy csak mindketten összeettünk valamit' – meséli Árpád. Mint azóta kiderült, az utóbbi történt.

Árpád is a kórházi ágyon kötött ki Forrás: Harkányi Árpád

„Ha van valami jó az egészben, az az, hogy mindez egy angol anyanyelvű országban történt, ahol a 30 napos vízumunkhoz magas színvonalú, ingyenes egészségügyi ellátás is járt. Ráadásul a vendéglátóink is nagyon kedvesek voltak, maradhattunk náluk, amíg felépülünk, így a betegséggel töltött napok is tartalmasan teltek" – von mérleget szerzőnk.

2014 legszebb élményeiről itt olvashatja korábbi cikkünket.