Kőszegi Ákos: Fölkapják a fejüket, amikor meghallanak

Kőszegi Ákos színész

Hangja a legnagyobb kultsorozatok főhőseivel olvadt össze Horatiótól Jack Bauerig, filmekben gyakran hallhatjuk például Samuel L. Jackson, Russel Crowe és Tom Hanks szerepeiben. Örömmel figyeli a magyar filmipar fejlődését, és nem feltétlenül a szinkron hungarikummá nyilvánítását tartja a legfontosabb kérdéskörnek. Kőszegi Ákos ezek mellett a Kossuthkifliről, színházról és az énekléssel való viszonyáról is mesélt az Origónak. 

Most is szinkronból jössz?

Volt egy póttekercsfelvételem a Fargóban, Billy Bob Thornton magyar hangját adom. Díjnyertes sorozat.

Hogy néz ki egy napod?

Általában reggel 6-kor kelek és este fél 12-nél hamarabb nem kerülök ágyba. Ebbe bele kell férnie annak, hogy a kecskeméti Katona József Színházban játszom, a Duna TV, a Duna World, a Sport Klub, a Zeneakadémia hangja vagyok és szinkronizálni is sokat járok. Be tudnak sűrűsödni a napjaim, és néha nagyon elfáradok, de szeretem a munkámat.

Kőszegi Ákos színész Fotó: Bielik István - Origo

Visszanézed a tévében a sorozataidat, amelyekben szinkronizálsz?

Jó sorozatokból, amelyeket különösen szeretek csinálni, azokból néha megmutatok egy-egy részt valakinek, aki fontos nekem, és akkor én is megnézem. Azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy a többi hang meg a sajátom is hogy szól. Szakmailag, nem öntetszelgés miatt. De egy utólag észrevett hangsúlyhiba miatt nem bánkódom, inkább arra gondolok, hogy majd legközelebb figyelek rá.

Már teljesen elfogadtam a visszahallgatott hangomat, semmilyen szinten nem frusztrál. Egy filmforgatás után viszont nem szoktam visszanézni a nyers felvételt, a rendező ízlésére, véleményére hagyatkozom. Nem akarom, hogy befolyásoljon az, hogy visszanézem. Attól természetellenessé válhat a játékom. De az nem zavar, ha a kész filmben viszontlátom magamat.

Egy petícióval hungarikummá akarják nyilvánítani az idén 80 éves magyar szinkront. Mennyire értesz ezzel egyet?

Érdekes felvetés. Fontosnak tartom a szinkronizálást: rengeteg embernek ez az egyetlen lehetősége arra, hogy végighallgasson és végignézzen egy filmet. Pusztán a nyelvtanulást nem segítené elő, ha megszüntetnék. Bár lényegesen fontosabb ügyek is vannak Magyarországon, amelyek szerintem előnyt élveznek a hungarikummá nyilvánításban – de nem mondanám, hogy nem lehetne, mert a magyar szinkron igenis világhírű, nagyon magas szintű. Természetesen az utóbbi években történt némi devalváció, de ettől függetlenül készülnek jó minőségű szinkronok.

Fotó: Bielik István - Origo

Miben látod a szinkron devalvációját?

Azt gondolom, hogy a szinkron a színészet egyik ága, színészeknek kell művelniük azt. Van a színház, a filmszínészet, a tévészínészet, satöbbi. Ha a szinkront túl sok olyan ember műveli, aki a mesterséget így-úgy tanulta meg különböző tanfolyamokon, akkor kicsit értékét veszti. A néző azoknak a színészeknek a hangjára kíváncsi, akiket szeret, lát és hall a színházban. Bár az utóbbi időkben ez megfordult: a szinkron komoly népszerűséget is nyújt, régen kevésbé volt előtérben. Manapság sajnos kevés tévéfilm és mozifilm készül - ebből egyre több van szerencsére - így a nézők a szinkronhangjukon keresztül ismernek és szeretnek meg egy-egy színészt.

Számos példa van olyan jó szinkronhangra, aki nem tanult színészetet, és sok olyan színházi színész van viszont, akinek nem megy jól a szinkronizálás.

Természetesen nem általánosítok. De azért lényegesnek tartom felhívni a figyelmet erre a problémára.

Fotó: Bielik István - Origo

A saját szinkronjaidon kívül szoktál nézni más sorozatot?

Az, hogy szoktam, az túlzás. Ha este bekapcsolom a tévét, akkor egy-két sorozatot lazulásként megnézek – de ez nem jellemző rám, mert inkább zenét hallgatok. Magyar napi sorozatba biztos nem nézek bele. Illetve belenéztem, és annyi elég is volt belőle. Inkább amerikaiak vagy angolszászok, amelyekre ránézek. Különösen tetszik az a fajta mívesség, ahogy egy sorozatot meg tudnak csinálni, és nagyon szeretem a jó minőségű, vicces és közben krimis sorozatokat. De nagyon kevés szabadidőm van, és akkor nem ezekkel foglalkozom.

Itthon is vannak törekvések, hogy az amerikaiakhoz hasonló minőségű, heti sorozatokat gyártsanak. Ezekről mi a véleményed, láttál belőlük valamennyit?

Van erre egy mondásom: ha a fogorvos egész nap fogakat húz, akkor nem hiszem, hogy utána elmegy egy másik rendelőbe megnézni egy másik fogorvos munkáját. De természetesen belenézek mások munkájába, és figyelem, hogy mik készülnek, de nem tudom aktívan figyelemmel kísérni ezeket. Viszont örülök, hogyha egy-egy magyar sorozat jól készül el, és nagy sikert arat. Semmi féltékenység nincs bennem, inkább öröm és boldogság, hogy ilyenek is vannak.

Fotó: Bielik István - Origo

Téged kerestek már meg napi sorozattól?

Volt több olyan sorozat is, amelyben nem kívántam részt venni. Nem is kellett indokot kitalálnom, hogy miért nem, mert egy idő után letettek rólam. Az olyan feladatokat, amelyek nem érdekelnek, és az anyagi részük sem vonzó, nem csinálom meg. Főleg, hogy nekik lenne szükségük rám, és nem fordítva. 54 éves vagyok, már olyan sok dologgal nem tudják elcsavarni a fejemet. Sok mindent eljátszottam és megcsinálhattam, a mai napig. Az, hogy mit vállalok, és mit nem, az nálam nem anyagi kérdés, hanem belső döntés eredménye. Viszont nagyon sok feladatot fizetség nélkül is és első kérésre elvállalok.

Például?

Számtalan alkalommal kérnek meg arra, hogy valakinek a kedvéért, a születésnapján, névnapján, esküvőjén olvassak fel valamit vagy mondjak el egy verset. Számtalan alkalommal mondtam igent és a "mivel tartoznak?" kérdésre mindig azt felelem, hogy "semmivel, legyetek boldogok". Ha valakinek ilyen fontos, hogy az én hangomat hallja, akkor legyen ez az én ajándékom.

Legtöbbször melyik szinkronszerepeddel azonosítanak az utcán vagy a sarki boltban?

Érdekes módon általában csak fölkapják a fejüket, mikor meghallanak, és ennyi. Elég változatosan szinkronizálok, nem minden szerepet a saját hangomon oldok meg. Próbálok alkalmazkodni a képernyőn látható színészhez, a játékához és a hangjához. Időnként szerintem sikerül is. Emiatt többször hallom vissza rajongóktól, hogy először nem ismerték fel a hangomat, de végül mégis rájöttek, hogy én vagyok az. Én meg erre mondom, hogy igen, mert az a figura azt igényelte, hogy kicsit másmilyen hangszínben szólaljak meg. Aztán mindig eszükbe jut, hogy még ebben meg abban is én szinkronizáltam, és akkor látom, hogy csillog a szemük, mint az ékszerüzlet. De ez öröm számomra, mert akkor azt érzem, hogy valahol mégiscsak van értelme ezt csinálni, ha ilyen visszajelzéseket kapok.

Szívesen teljesíted az olyan kéréseket, hogy beszélj Tony Sopranó-san vagy Jack Bauer-esen?

Nem mindig. Megpróbálom nekik elmagyarázni, hogy az a karakter egy adott helyzetben, szinkronfelvétel során jön elő belőlem. Bár volt egy ismerősöm, aki megkért, hogy mondjam fel a telefonjára azt, hogy "asszonyom", mert szeretné, ha a barátnőjének ez lenne a csengőhangja. Mert ahogy én mondom, úgy senki nem mondja. Ezt a kérést teljesítettem.

A 24-ben te vetted át Selmeczi Rolandtól Jack szerepét. Ezt hogy élted meg?

Mikor még Roli élt, az első évadban egy másik figura hangja voltam. A halála után fölmerült a nevem, hiszen szinkronizáltam korábban Kiefer Sutherlandet más filmekben. De igazából Roli hangjával működött legtöbbször a nézők számára. Nagyon furcsa volt.

Rendkívül mélyen érintett Roli halála, nagyon jóban voltunk. Először nem akartam elvállalni. Aztán Kovács Nórával (Jean Smart magyar hangja volt a sorozatban - a szerk.) hosszan beszélgettem, és azt mondta, hogy Roli után ezt kötelességem elvállalni. Meg hogy a szakma egyöntetűen úgy gondolja, hogy nekem kell a helyébe lépnem. Ez a rábeszélés hatott, és végül nagy sikert aratva végigcsináltam a sorozatot, szerettem is.

A nézők általában nem szeretik a hangváltásokat. Persze itt tényleg nem volt más választás. A sorozat rajongóitól milyen visszajelzéseket kaptál?

Egy rajongói oldalon csodákat olvastam, úgyhogy ezúton is köszönöm.

Fotó: Bielik István - Origo

Mennyire érint téged mélyen, hogy A férjem védelmében másik szinkronváltozatában nem te lettél Chris Noth hangja?

Másokkal ellentétben nem vagyok szerepirigy. Nem bánt, ha egy másik kolléga is megcsinálja ugyanazt a karaktert vagy színészt. Ez egyáltalán nem hoz ki a sodromból. Csinálja meg, aztán esetleg a nézők eldöntik vagy a szinkronrendezők, hogy ki a jobb. Őszintén nem is érdekel, mert ez nem verseny. Számomra legalább is nem az. Én teszem a dolgom, és ha ezt egyre többen elfogadják és szeretik, akkor egyre többször tehetem a dolgom. Ez olyan, mint egy piac, ahol a pirosabb almát veszik meg az almavásárlók. Sőt néha azt is elismerem, hogy a másik jobb benne, mint én. És akkor mi van?

Colin Firthön például ketten osztoztok Csankó Zoltánnal. Milyen köztetek a viszony?

Azt nem tudom, hogy ketten osztozunk-e rajta, ezt nem követem. A király beszéde című filmet én is leszinkronizáltam, és Zoli is. Az egyik a repülőgépeken való vetítésre, a másik a DVD-re készült. Meghallgattam az övét, remekül csinálta, de a magamét is jónak tartottam. Odajött hozzám, hogy ne haragudjak, de mondtam, hogy "Zoli, ne viccelj már". Nagyon jóban vagyunk, nincs ezen mit veszekedni. Ha akarja, szinkronizálja. De valójában nem mi döntünk, hanem minket választanak.

Egyébként mi a véleményed arról, hogy sok filmnek, sorozatnak több szinkronváltozata is készül?

Számos film volt, amit én magam is duplán szinkronizáltam le. Az egyik stúdió vagy csatorna nem adta el a másiknak, és kénytelen volt újragyártani. Ezek gyártástechnikai és nem művészi kérdések. A televíziózás egy nagyon intim dolog, otthon történik, a néző pedig majd eldönti, melyik hangot választja. Az ember olyan hangokat enged be, akiket szeret hallgatni, különben kikapcsolja a tévét.

Ráadásul a sok szinkronváltozat mellett az eredeti hangot is választhatja az ember, és ezt sokan meg is teszik.

Erről van egy nagyon hízelgő történetem. Gálvölgyi János rajongott a Maffiózókért, de mint később megtudtam, különösen az én hangomért. Annyira szerette, hogy kikérte a még le nem szinkronizált részeket. Elkezdte nézni, és öt perc múlva kikapcsolta, hogy ő nem fogja ezt tovább nézni, Kőszegi Ákos hangja nélkül ez semmit sem ér. Úgyhogy ez a válaszom a kérdésedre.

Fotó: Bielik István - Origo

Mit szólsz ahhoz, ahogy véget ért a Maffiózók? Sok rajongónak nem tetszett, hogy szerintük nem kapott igazi lezárást.

Nyilván lebegtetni akarták annak a lehetőségét, hogy egyszer folytathassák a sorozatot, és ezért nem halt meg a főhős. Azért az utolsó jelenetek sejtették, hogy nem fog meghalni. Sajnos, mint tudjuk, nem lesz folytatás. James Gandolfini csodálatos színész volt. Nagyon nagy arc volt.

A CSI: Miami helyszínelők is több csatornán futott, mégis elegendő volt egy szinkronváltozat. Erről milyen emléked van?

Arról azt gondolták, hogy nem szabad mással megcsinálni, hiszen eggyé vált a hangom a szereplővel. Nagyon fura, hiszen én egy barna... macsó csávó vagyok (mosolyog). Míg David Caruso egy vörös hajú, vékony kis fickó. Sokan csodálkoztak, hogy rám osztották a szereplőt. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy rajongótábora lett a sorozatnak, ami nagyon nagy népszerűséget hozott nekem. Ez alapján sokszor felismerték a hangomat, ez számomra nagy szakmai siker, szerettem is csinálni.

Aztán nyilván minden csatorna rájött, hogy baromi sokan nézik ezt a sorozatot, megvették, úgy ahogy van, és most ismétlik orrba-szájba. Ha lenne ismétlési jogdíj, akkor azt hiszem, ma hátradőlhetnék, és várhatnám a postást, hogy hozza a havi apanázst. A magyar szinkron világában inkább ilyenekről beszélnék, hogy ez miért nincs így. Mindenféle művészeti alkotásra van jogdíj, a magyar szinkronra nincs, ezen pedig a jogalkotóknak nagyon mélyen el kellene gondolkozniuk.

Úgy hallottam, hogy a Halálsoron-ban egy nap alatt szinkronizáltad le Tom Hankst, és ez 500 tekercset jelentett.

Korábban előfordult, hogy 300-350 tekercset vettek fel velem, ami 3-4 sorozatrésznek vagy egy játékfilmnek felel meg. De azon a napon én összesen 500 tekercset csináltam meg reggel 8-tól hajnali 3/4 5-ig. És muszáj volt akkor felvenni a Halálsoron-t, mert reggel 7-kor utaztam egy háromhetes németországi színházi turnéra. Talán pont emiatt olyan jól sikerült, hogy azóta is legendásnak tartom azt a szinkronomat, Hankó Attiláéval együtt, aki sajnos már szintén nem él. Szerintem az egy nagyon jól sikerült szinkron és nagy büszkeségem, hogy azt hiszem, a mai napig én tartom a csúcsot, mert ennél több tekercset nem vettek fel egy nap alatt. Pár hónapja csináltam 400 fölötti tekercset, de a mai napig nem tudtam megugrani az 500-at. Jól elfáradtam aznap.

Tom Hanksnek ezenkívül számos filmben voltál a hangja, ahogy a Larry Crowne-ban is, amelyet ő maga rendezett. Neked még nem fordult meg a fejedben, hogy rendezz akár színházban, akár szinkronban?

Hivatásszerűen a szinkronrendezés nem fordult még meg a fejemben, viszont egy-egy szinkronfelvételkor gyakorlatilag ezt megvalósítom. Ha valami nem úgy hallatszik a mellettem lévő szájából, ahogy kéne, akkor nagyon óvatosan és figyelve az érzékenységére, valahogy szóvá teszem. Vagy direkt elrontom a következő mondatot és mondom, hogy "ha már megálltunk, akkor ezt mondd már más hangsúllyal". De azt érzem, hogy legtöbbször szeretettel fogadják a véleményemet, és igazat adnak. Még a szinkronrendezők is örülnek néha, hogy beleszólok a dolgukba, mert több szem és több fül többet lát és hall.

A színházi rendezésben gondolkodtam már, de hál' istennek annyi jó színházi rendezővel dolgoztam együtt, hogy nem éreztem nagy igényét, hogy egy komoly mondanivalóval rendelkező darabot megalkossak, amiről véleményem van, amiről nekem van mondandóm. A rendezés arról szól, hogy valamit el akarunk mondani egy mű kapcsán. Megelégszem azzal, hogy eljátszhatom, amit rám bíznak. De egy alkotói folyamat, próba során nagyon sokszor beleszólok, és megbeszéljük a rendezővel, hogy mi hogyan legyen. Ezzel tulajdonképpen eleget teszek a rendezői vágyamnak.

Fotó: Bielik István - Origo

Rudolf Péter is színészből lett rendező. Milyen volt vele dolgozni a Kossuthkifliben?

Rudival egy emeletre jártunk a Színművészeti Főiskolán, ő két évvel fölöttem volt. A két osztály amúgy is nagyon jóban volt, mi ketten meg különösen. Azután kicsit eltávolodtunk egymástól, de nagyon jó emlékeink vannak. Már az Üvegtigrisbe is hívott egy nagyobb szerepre, de aztán máshogy alakult. Azóta szeretett volna velem forgatni. Elhívott a Kossuthkifli castingjára, és látszott rajta, hogy rettenetesen elégedett, és fantasztikus dolgokat mondott. Mondta, hogy még hadd töprengjen egy kicsit, aztán másfél óra múlva felhívott, hogy egy percet sem gondolkozik tovább, az enyém a szerep.

Ez nagy önbizalmat adott. Az egész forgatás alatt egy percig sem csalódtam, és megpróbáltam profin és nagy türelemmel tenni a dolgomat. Annak is örültem, hogy ő sem egy olyan rendező, aki megsértődik, ha valakinek van egy ötlete, hanem boldog lesz tőle, és még színesebb, jobb tud ettől lenni egy jelenet. Nagyon jó volt vele dolgozni, életem egyik legnagyobb élménye volt.

Láttad már a kész sorozatot?

Csak egy-egy részletet láttam belőle.

Mikor mutatják be a tévében?

Most kaptam az információt, hogy a Kossuthkifli az MTVA átstrukturálása miatt az M1 helyett a Duna TV-n, az új nemzeti főcsatornán indul március 15-én. Hat epizód, már nagyon várom. Nemrég készítettük el az utószinkronját: nekem ebben a fázisban nem volt sok jelenetem. Ennek örülök, mert sokkal jobb a forgatáson felvett hang, mint az, ha a műteremben próbáljuk meg felidézni azt, amit egy-másfél évvel ezelőtt forgattunk. Én vagyok az egyik főszereplő, és nagyon izgat, hogy fog hatni a sorozat a nézőkre.

Mennyire tudnád magad elképzelni egy Magyarországon forgó külföldi produkcióban?

Sajnos nem beszélek annyira jól idegen nyelveket, hogy helyt tudnék állni egy-egy ilyen produkció szereplőválogatásán. Nagyon örülök annak, hogy itthon készülnek ilyen filmek, és hogy magyar színészek is bekerülnek, akiket nem frusztrál a külföldi közeg. De mindezek ellenére több száz előadást játszottam német és olasz nyelven egy operett-társulattal. Nagyon különös érzés egy másik nyelven megszólalni és hitelesnek maradni. Érdekes kaland volt.

Melyik filmet láttad legutóbb?

A Swinget. Régebben minden magyar filmet megnéztem. Aztán egyre silányabb filmeket láttam, és leszoktam erről. Most újra érzek arra késztetést, hogy újra elkezdjek magyar filmeket nézni. Nagyon szeretek moziba járni, bár rettenetesen ritkán jutok el. Általában a kisfiammal megyek, akivel inkább olyan filmeket választunk, amiket ő is megnézhet. De azért előfordult már, hogy fontosabb filmekre vittem el, amik nem gyerekfilmek vagy rajzfilmek.

A te döntésed, hogy keveset játszol színházban?

Eddig három darabot próbáltam le ebben az évadban, az előzőben négy volt. Budapesten ritkán vállalok színházat, nem izgat az itteni színházi közeg. Egy időben nagy vágyam volt, hogy följussak, és játszottam is Budapesten, de értek csalódások... Most nem tudok sajnos olyan pesti színházat mondani, ahova vágynék. Vannak nagyon jó színházak, de az más kérdés, hogy én szívesen játszanék-e azokban.

Kecskeméten szinte mindent eljátszhatok, amit akarok, és nagyon szeretnek ott engem. Vidéken tud igazán kialakulni egy olyan társulat, amely később egy közös műhellyé, közös gondolkodású emberek halmazává válik, akik évek során megtanulják, hogyan kell bánni a másikkal, mire számíthatnak a másiktól. Ezt nagyon fontosnak tartom. Meg azt is, hogy rendezők visszajárnak a kecskeméti színházba a társulat miatt. Ha meg van olyan szerep Budapesten, ami érdekel, akkor azt átgondolom. Nagyon nehéz úgy létrehozni egy színházi előadást, hogy amellett millió más dolgom van.