Ki nem állhatják a tantermi életet az Ipszilonok

A tekintélyelvre nem adnak, az izgalmassá tett tananyagra már inkább

A mai harmincasok tanulmányi ideje egybeesett a digitális evolúció fázisaival, a fiatalabb ipszilonok pedig egyenesen beleszülettek mindabba, amit a forradalom hozott. Ma már a generáció teteje is rég kinőtt az iskolapadból, helyette sokkal inkább mély bőrfotelekben hallgatják a munkavállalóik prezentációit. Ma az ő technikai felkészültségük határozza meg a cégek oktatási és oktatásszervezési gyakorlatát.

A digitális nemzedéknek egészen természetes folytonos elérhetőség, a telefonon tárolt tudás és a bármikor vásárlás, az applikációk és a napi 24 órás tájékozódás generációs szakadékhoz és konfliktusokhoz vezet. A fiatalokat már nem lehet kifizetni holmi bejáratott vállalati tanfolyammal, és akkor még az elavult anyag problémájáról nem is beszéltünk. A mai harmincasok a saját ritmusukban, kreatívan szeretnek tanulni, ráadásul az internetre úgy tekintenek, mint végtelen tudástárra.

Koharek András elearning-szakértő a tudásvággyal magyarázza, hogy az Ipszilon generáció tagjai az online oktatást jóval izgalmasabbnak találják a tankönyveknél és az előadásoknál. A néhány másodperc alatt megjelenő több ezer találat azonban nem csak könnyíti, de nehezíti is a feladatot: éppen a fojtogató bőség miatt értékelik a bolyongó keresgélés helyett azonnal elérhető, minősített, már bizonyított tananyagokat.

Fontosabb a hangulat, mint a fizetés

Az Y generáció számára nem természetes a szenioritáson alapuló elismerés és hierarchia, ők a teljesítményt, a tapasztalatokat és a képzettséget tartják figyelemre méltónak. Számukra nem kényszer a tanulás, hanem a megszerezett tudással saját piaci értéküket szeretnék növelni. Karrierjüket tudatosan építik és néhány évente munkahelyet váltanak, hogy egyre magasabbra jussanak a szervezeti ranglétrán.

A tekintélyelvre nem adnak, az izgalmassá tett tananyagra már inkább Forrás: Coaching Team

Tanulni is akkor és ott akarnak, ahol éppen saját időbeosztásuk engedi, illetve amikor egy esemény, egy feladat ezt megköveteli tőlük. Az online és e-learning megoldásokon kívül nyitottak az m-learningre, azaz a mobileszközös tanulásra és az interaktív tananyagokra is.

Kevés a szabadon választható tananyag

„Jelentős digitális szakadék tátong a vállalatok oktatásszervezési rutinjai és a tanulók igényei között – meséli Koharek András. – Habár egyre több vállalat dönt az e-learning bevezetése mellett, azt tapasztaljuk, hogy leginkább az évente ismétlődő képzéseket helyezik elektronikus környezetbe. A munka-, tűz- és egészségvédelemi anyagok után az etikai kódex és más vállalati szabályzatok, majd a vállalat termékeiről szóló tananyagok kerülnek be az oktatásmenedzsment rendszerekbe, de a szabadon választható tananyagokra nagyon kevés a példa. Amikor felvetjük, hogy erre szükség lenne, a túlterhelt dolgozókra hivatkoznak. Pedig ez inkább az X, mint az Y generációra igaz.”

Csak pörögjön

Ami a kurzusokat illeti, a startupok például általában az időgazdálkodást és tárgyalás-, prezentációs technikákat bemutató anyagokra csapnak le, de a nyelvtanfolyamoknak szinte minden szervezet örömmel fogad. Koharek András elmondja, hogy a fejlesztőket is állandó innovációra sarkallja a generáció szemlélete, lépést kell tartaniuk a fiatalok gyors és a megoldásokat is gyorsan kereső életmódjához. „Kedvelik a rövid, pörgős blokkokból álló tananyagegységeket, a változatos interakciókat, a lendületes és mozgalmas oldalakat. Igénylik a reszponzív, az eszközök képernyőméretéhez automatikusan illeszkedő tartalmat, és a böngészést kifelé mutató hivatkozások mentén. Gyakorlatias tudásra vágynak és szívesen veszik, ha a tananyag elvégzéséről a közösségi oldalakon hírt adhatnak” – meséli.

A méréssel még adós a szakma

Koharek András hozzáteszi, mivel még nagyon sok Ipszilon tanul, az elearningnek nagyon is van hová fejlődni, főleg Magyarországon, ahol a reménykeltő tapasztalatok dacára a mérés még gyerekcipőben jár. „Nyugaton tesztcsoportokat ütköztetnek, itthon a mérésre legfeljebb az egyetemek tesznek bágyadt kísérletet, de valójában nem beszélhetünk tudatos összehasonlításról.” Elmondja, hogy csapata egyszer az információbiztonság egy izgalmasnak semmiképp nem mondható részét játékosították és képregényesítették, amivel óriási siker lett a különben legyintésre ítélt tananyag. „Az interaktivitásra helyezzük a hangsúlyt, azon keresztül gyakoroltatjuk is az új ismereteket. Fontos, hogy kipróbálhassák, hogy lássák, miben hibáztak, ott visszakanyarodhassanak és újratanulják, amit kell. Így kifejezetten izgalmasnak találják azt is, aminek egy tankönyvben nem lenne esélye a figyelmükre.”