Újra megjelenhet az infláció

Közel 1 százalékos inflációt vár 2015-re az MNB

Az elmúlt pár hétben fontos és drámai folyamatok zajlottak az európai állampapírok piacán, végre normálisabb mederbe terelve a valóságtól teljesen elrugaszkodott árazásokat. Ugyanakkor ennek az alkalmazkodásnak két fontos üzenete is van: újra beindulhat Európa gazdasága és inflációval számolnak a befektetők. 

Hozam Vadász legfrissebb blogbejegyzését azzal kezdi, hogy a kamatszintek meghatározásakor a gazdaságban fontos különbséget tenni nominális és reál kamatlábak között. Míg előbbi esetben egyáltalán nem vesszük figyelembe az inflációt, addig utóbbi tükrözi a pénz valós árát (befektetéseink után elért hozamból ki kell vonnunk az inflációt, és az egyenlegnek mindenképp pozitívnak kell lennie ahhoz, hogy nyugodtabban érezzük magunkat).

Annak alátámasztására, hogy a piacok Európában, pontosabban az eurós kötvénypiacon valóban az inflációt kezdték el beárazni, Hozam Vadász szerint két példát is lehet hozni.

1. példa

Az egyik a német állampapír aukciós hozamok alakulása. A hét elején kibocsátásra került inflációhoz kötött 10 éves német kötvény -0,6 százalékos, míg a fix kupont fizető 10 éves papírok +0,65 százalékos hozam mellett találtak gazdára. A piaci konszenzus ezek szerint 1,25 százalékos éves inflációt vár jelenleg a következő 10 évre.

A legutóbbi inflációs felmérések egybevágnak a piaci várakozásokkal, az eurózónás infláció valóban gyorsul, éves alapon visszatért a deflációs zónából 0 százalékra, míg havi, évesítetlen alapon 0,24 százelékos emelkedést mutattak az árindexek áprilisban.

2. példa

Van egy összetettebb, elméleti közgazdaságon alapuló vizsgálatra épülő alátámasztása a fenti elméletnek, miszerint jelenleg az infláció beárazása megy. A klasszikus közgazdaságtanban a pénz iránti kereslet/kínálat befolyásolja a likviditás valós árát, azaz a reál kamatot. Míg a pénznyomtatás miatt a pénzkínálat jelenleg bővül, addig keresleti oldalon a kereslet inkább csökkeni látszik rövidtávon.

Ezt a következő faktorokból lehet következtetni:

• A reál GDP lassabb ütemben növekedett, mint a reál (inflációval igazított) pénzkínálat. Azaz, hogy ugyanakkora reálkértékben kereskedjen a gazdaság már jóval több, szintén reálértéken vett pénz áll rendelkezésére. Azaz a tranzakciók megtörténtekor még mindig pénz marad a gazdasági szereplők zsebébe.

A reál GDP és a reál (inflációval igazított) pénzkínálat növekedési üteme Forrás: EKB, Hozam Vadász

• A másik faktor a pénz forgási sebessége, mely alatt azt vesszük számításba, hogy átlagban, hányszor cserél gazdát a pénz. A forgási sebesség szintén csökken, ami újfent alátámasztja azt, hogy a kívánt tranzakciók után elköltetlen pénz marad a gazdaságnál.

A pénz forgási sebességét bemutató ábra Forrás: EKB, Hozam Vadász

Volt, aki bemondta a 'tutit'

Bill Gross, a Janus Capital kötvényportfólió kezelője, aki híres kötvénypiaci meglátásairól, most is meglátta a lehetőséget a piacokon. Április közepén nyilatkozott úgy, hogy az európai kötvénypiac minden befektető életének shortját rejtegeti. Néhány nappal később el is kezdődött az őrült hozamemelkedés.

Bill Gross, a kötvényguru Forrás: Scott Eells / Bloomberg

Az egyetlen probléma, hogy egy Gross nem játszotta meg, állítja Hozam Vadász blogjában. Bár pontos adat nincs, a március 31-ei portfólió összetétel szerint (Forrás: Morningstar) nettó 44 százalékos long kötvény kitettsége volt az alapnak, melynek összetétele 1:2-höz tartalmazott hosszú, illetve rövid lejáratú papírokat. Április végén egy befektetői konferencián úgy nyilatkozott, hogy ő nyár végéig nem várta a kamatszintek megugrását, addig inkább egy csendes oldalazásra számított.

Azért így is van tanulság: az alap majdnem fele készpénz volt a legutolsó, első negyedéves beszámoló szerint. Azt valóban csak találgatni lehet, hogy április első napjaiban nem változtatott-e kitettségén Gross. Egy dolog azonban biztos: készpénzt/likvid eszközt mindig tartsunk portfóliónkban, hiszen ha nem tartunk, akkor az azt jelenti, hogy nem lesz jobb pozícióra lehetőség, mint amit már felvettünk.