Vágólapra másolva!
A Jurassic World nyomába sem ér az 1993-as első résznek, de nem is az a fantáziátlan csődtömeg, amitől az előzetesek láttán tartani lehetett. Ha butuska szörnyfilmként nézzük, egészen jól el lehet szórakozni rajta. Három erős fegyvere is van: a raptorokat szelídítő Chris Pratt, a nosztalgia és az idióta humor. 
Vágólapra másolva!

Elképedve bámulni a fák lomboronáját legelésző Brontosaurust, pánikrohamot kapni a tomboló T. rextől vagy rettegve gyönyörködni a Velociraptorok tökélyre fejlesztett embervadászatán – ezek az élmények elválaszthatatlanok a kilencvenes évektől. Olyannyira, mint generációmnak Antall József és a Kacsamesék kapcsolata vagy Blümchen zenéje.

Raptoros nosztalgia - Jurassic World Forrás: UIP Dunafilm

A dinók a kilencvenes években futották be a legnagyobb kört a moziban, és akárhogy is kalapálják, formázzák most ezt az alapanyagot, az újdonság varázsa,

az 1993-ben érzett csodálattal vegyülő rettegés már nem fog visszatérni.

Tudja ezt jól a Jurassic World is. Még ki is mondja a park üzemeltetéséért felelős főnöke (Bryce Dallas Howard), hogy a szimpla dinoszauruszok már nem elegek az emberek becsábítására, ennél több kell. A film három említésre méltó új ötlettel próbálja igazolni a létezését, és ezekből egy tartalmazza a Howard által emlegetett és vágyott "hűhafaktor"-t.

Sokkalta monumentálisabb - Jurassic World Forrás: UIP Dunafilm

Először is sikeresen elhelyezték a Jurassic World-öt az előző három rész koordinátarendszerében: húsz év telt el a Jurassic Park eseményei óta, egy sokkalta monumentálisabb parkot építettek fel az előző romjain. Immáron üzembiztosan működik, és naponta tízezrével érkeznek a látogatók. És tényleg változnak az idők: a néző számára most már nem is maguk az állatok a legfőbb látványosságok, hanem hogy milyen monumentális vállalkozást építettek ki köréjük.

Másodiknak ott van a laborban kikotyvasztott szuperdinoszaurusz, aminek sajnos már minden porcikáját megismerhettük az előzetesekből. Róla beigazolódott, amit már amúgy is sejteni lehetett: a halálosztó mutáns dinó csupán egy elkeseredett és elcsépelt ötlet, amit jobb híján dobhattak be, mondván, valami rémséges újdonság mindenképpen kell.

Elcsépelt ötlet - Jurassic World Forrás: UIP-Duna Film

Nem hallgattak el fontos részleteket az előzetesekben, tényleg ő kavarja a káoszt a szigeten, és a legnagyobb fordulatot az okozza, hogy fokozatosan adagolják csak az információt, hogy milyen állatok DNS-ét használták fel hozzá. Mondjuk, akinek van szeme, az tíz másodperc alatt észreveszi a legfontosabb rokonságot.

A raptorokat megszelídítő Chris Prattről viszont el lehet mondani, hogy hiába hangzik elképesztő baromságnak a figurája, mégis működik a filmben. Jó ötlet, mert óvatosan ugyan, de szembemegy az eddigi filmek tanulságával, miszerint ha összeeresztünk dinókat és embereket, abból katasztrófa lesz. Végre van valaki, aki kellő tisztelettel és nagy türelemmel viszonyul ezekhez az intelligens fenevadakhoz. És persze azért is jó ötlet, mert

a dzsungelben raptorokkal motorozó Pratt veszettül menőn néz ki a vásznon.

Chris Pratt karakterét egyébként Indiana Jonesból, egy szexista kamionsofőrből és egy bölcs, az afrikai szavannában remeteként élő vadászból gyúrták össze. Testhez álló feladat volt ez a színész számára.

Veszettül menő - Jurassic World Forrás: UIP Dunafilm

Az összeerőlködött újdonságok mellett olyan görcsösen kapaszkodik a múltba a Jurassic World, mint egy szakadék szélén megcsúszott szerencsétlen az elkapott faágakba. Úgy próbálja kiküszöbölni a folytatások hibáit, hogy ahol csak tud, visszautal a Jurassic Park-ra, és még egy fordulatot is konkrétan átvesz belőle. Mindent egybevetve, a raptorpásztor mellett a sok aprósággal megidézett nosztalgia a legerősebb fegyvere a negyedik résznek. Eszembe is jutott a Jurassic Park-os matricás albumom, amibe általános iskolás koromban gyűjtöttem nagy lelkesedéssel a képeket.

A spielbergi hagyományokhoz való ragaszkodásnak azért vannak káros mellékhatásai is: kapunk két idegesítő gyermekszereplőt, akik kapcsán ellövik az összes ilyenkor szokásos klisét. A fiatal lexikonként sorolja az őslények jellegzetességeit, az idősebbik végig mufurc, zenét hallgat, és a csajokat bámulja. Még a szüleik válópere és a család szétszakadása is szóba kerül.

Idegesítő gyerekek - Jurassic World Forrás: UIP Dunafilm

A film leghitelesebb érzelmi kapcsolata egy ember és egy dinó között alakul ki.

És ezzel nem Chris Prattet és a CGI-t akartam dicsérni, hanem a komolynak szánt párbeszédek gyatraságát akartam érzékeltetni.

A maga módján bámulatos (az új Mad Max fényében pedig elszomorító), hogy mennyire régimódiak, több esetben egyenesen elavultak a film karakterei. Ismét van például egy színes bőrű haver, akinek amúgy semmi szerepe nincsen.

Színes bőrű haver - Jurassic World Forrás: UIP Dunafilm

Szegény Bryce Dallas Howardnak egy karót nyelt, munkamániás nőt kell alakítania, aki a legszívesebben csak számokkal fejezné ki magát, és akinek elég pár közös menekülés, hogy később már azon pironkodjon büszkén, milyen vagány pasija van. Erős a mezőny, de a Jurassic World büszkélkedhet az utóbbi évek egyik legfeleslegesebb, legkevésbé kidolgozott szerelmi szálával.

A film legnagyobb meglepetése egy elcsattant csók volt.

Próbálkozik sok mindennel a Jurassic World: reflektál a blockbusterek hatásmechanizmusára, visszanyúl a spielbergi mágiához, megidézi A bolygó neve: halál-t, de végeredményben nem több egy ostoba szörnyfilmnél, ami pont az ostobasága miatt válik szórakoztatóvá.

Karót nyelt nő - Jurassic World Forrás: UIP Dunafilm

Mintha a film készítői is beletörődtek volna félúton, hogy most ennyit tudtak összehozni. Elengedték magukat, és így a párbeszédek is egyre idiótábbá, vagyis egyre viccesebbé válnak. Borzongani ugyan nem – hiába határozták meg célként a film elején –, de izgulni egy picit, nevetni pedig egész sokat tudtam a Jurassic World-ön.

Fel kellett volna vállalni, hogy ez csak egy sima szörnyfilm, és ahelyett, hogy beleerőltetik az alacsony korhatár-kategóriába azzal, hogy csak az üvegre fröccsenő vért látjuk, valóban borzongató, horrorba illő módon kellett volna az elszabaduló káoszt filmre vinni. Ez is lehet majd egy említésre méltó, új ötlet a következő részben.