Egyszerűen zseniális az Agymanók

Ez az a Pixar, amit szeretünk: okos, váratlan és szívfacsaró, kirobbanóan ötletes és vibráló. Az Agymanók a kiskamaszok Szörny Rt.-je: ugyanúgy briliáns a sztori, és ugyanúgy segít a gyerekeknek megérteni néhány fura dolgot az életben, csak a korosztály más. Ötévest véletlenül se cipeljünk el rá, de nyolc-kilenc fölöttieknek jótétemény. Animációs felnövésfilm: tuti Oscar-díjas, és már most Pixar-klasszikus.

A Gőgös Gúnár Gedeon-tól a Háború és béké-ig rengeteg szuper könyvet olvastam életemben, mégis az, ami a legtöbbet adta nekem az összes közül, azt a rémes címet viselte: Tranzakcióanalízis. Hatszázötven oldalas volt, száraz szakkönyv, örökre hálás leszek érte, hogy a kezembe került. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy némi pszichológiai alapismeret sokat segíthet az embernek. És az Agymanók épp ezért zseniális.

A kiskamaszkor amúgy is különösen nehéz, szülőnek, gyereknek egyaránt,

és ilyenkor egy film, ami aranyos is, vicces is, miközben segít megérteni és tudatosítani lelkünk folyamatait, kifejezetten jó mankó.

Jól jön a mankó - Agymanók Forrás: Fórum Hungary

Egy tizenegy éves kislány, Riley a szüleivel boldogan él Minnesotában, jéghokizik, rohangál. Aztán váratlanul elköltöznek San Franciscóba, ahol – tetézve más szörnyűségekkel – még a pizzára is brokkolit raknak. A film főszereplője egyébként nem Riley.

A történet érdekesebbik fele ugyanis az ő fejében zajlik, ahol öt figura verseng a vezérlőpult irányításáért.

Derű, Bánat, Harag, Undor és Majré mind egy-egy alapérzést személyesítenek meg, és mindegyikükről tudni lehet már az elején, miért hasznosak. Egyedül a depressziós, töpszli Bánatról nem tudja senki, miért jó, hogy ott van a többiekkel – az csak a film végére derül ki.

Egy káprázatos és félelmetes párhuzamos világ rajzolódik ki, amelyben futószalagon érkeznek a toronyba az emlékgömbök, jobbára vidámak (sárga), néha mérgesek (piros), és mennek tovább a hosszú távú memória labirintusszerű polcbirodalmába, ahol agymunkások porszívózzák be az elszürkült golyókat a feledésre ítélt emlékekkel (például csillámpóninevek és régi telefonszámok). Itt lődörög Bing Bong, a rózsaszínű vattacukor-elefánt, Riley egykori képzelt barátja, aki karamellás cukrot könnyezik. Az álmokat pedig filmstúdióban gyártják minden éjszaka.

Az álmokat filmstúdióban gyártják - Agymanók Forrás: Fórum Hungary

Talán ennyi elég is, hogy érzékeltessem: ötletek óceánjában lubickolunk. Ennél jobb terep talán nincs is egy animációs író-rendezőnek, és a Pixar legjobbjai mögött álló Pete Docter (Toy Story 1-2-3. WALL-E, Szörny Rt.) nem hazudtolja meg önmagát. Milyen félelmetes emlék rejtőzhet egy boldog családban felnövő kislány sötét tudatalattijában? Mi történik, ha valaki belép az elvont gondolatok termébe? Ezeket nem árulom el, de az biztos,

egy korábbi Pixar-filmben sem láttam hasonló, tobzódó ötletkavalkádot.

Az egész a gyermekkorom kedvenc rajzfilmsorozatára emlékeztet, a francia Egyszer volt, hol nem volt az élet-re, amelyben dundi piros gombócok vitték a hátsó zsebükben a levegőbuborékokat, és mérges, repülőgépes fehérvérsejtek csaptak le az ellenszenves baktériumokra. Imádtam. Az Agymanók ugyanez a koncepció, persze jóval látványosabb (ráadásul 3D-s), színesebb, szórakoztatóbb formában.

Az érzéseknek is vannak érzéseik - Agymanók Forrás: Fórum Hungary

A film főhőse a túlpörgött Derű: ő a főnök a 11 éves kislány fejében (érdekes összevetni azzal, hogy az anya vagy apa fejében kik ülnek az irányítópult fő helyén), az a mániája, hogy a kislányt mindig elégedetté és boldoggá tegye. A másik főszereplő Bánat, ketten együtt kell, hogy rendbe hozzanak mindent a lelki kalamajkák – sőt katasztrófák – után. Ahogy a Pixartól megszokhattuk, kidolgozott, profi, szemkápráztató a látvány, amihez ezúttal jó sztori társul.

És miért nem ajánlom a filmet egy ötévesnek?

Mert nem értene belőle semmit, legfeljebb annyit, hogy valami hátizsákot akar vinni valahova az a sárga lány a szomorú kékkel meg egy cuki elefánttal. A film az absztrakció olyan szintjét kívánja meg – már ahhoz is, hogy megértsük, kik a főszereplők, a dilibogyószigetről nem is beszélve –, amire egy óvodás nem képes, hiszen az absztrakt fogalmi gondolkodás a fejlődéspszichológia szerint a pubertás elején (prepubertás, 8–12 év) alakul ki. Kár, hogy ezt a korhatár-besorolás nem jelzi valahogyan (hat éven felülieknek ajánlják a filmet, mert nincs sem 8-as, sem 10-es karika), mert ennek csak az az eredménye, hogy a lelkes kisgyerekes családok a film után csalódottan kullognak ki a moziból, mondván, a Fel! jobb volt. (Ami nem igaz.)

Valamit cipel a sárga lány a szomorú kékkel - Agymanók Forrás: Fórum Hungary

Különleges a Pixar stúdió történetében az Agymanók, meglepően drámai és felnőttes. Ez után a film után nem vidáman jössz ki a moziból, mint ahogy megszoktad az eddigi rajzfilmeknél, legalábbis nem azzal a felemelő, felhőtlen vidámsággal, mert hiába van – remélem, ez nem számít spoilernek! – happy end, egy icipici gombóc mégis marad az ember torkában.

Egy kislány nyamvadtul érzi magát, aztán lázad, ez a sztori a felszínen. A két főhős lehetetlen küldetést vállalva keresi a hazafelé vezető utat, ez a mese. És valójában mi történik? Összeomlik egy tizenegy éves lány gyermeki énje – szó szerint egyébként –, hogy aztán a romokon felépüljön egy új, majdnem felnőtt személyiség, bonyolultabb struktúrákkal. Az epilógus a film legviccesebb öt perce (nehéz is volt megállni az előbb, hogy ne idézzek egy-két poént), de nem képes teljesen elfeledtetni, hogy

a felhőtlen, ugrálós, szülők-nyakát-ölelős gyermekkor elmúlása mégiscsak gyászos dolog.

Innen jön tehát a gombóc.

Összeomlik egy kislány gyermeki énje - Agymanók Forrás: Fórum Hungary

Persze nem mindig a vidám filmek a jó filmek, Pixaréknál sem.

Feltétlenül jó hír mindenkinek, hogy az Agymanók-kal a Pixar újra valami izgalmasat tett le az asztalra, semmi biztonsági játék, semmi hetedszerre lehúzott bőr. Utoljára a stúdió a WALL-E-val, 2008-ban tudott ennyire bátor és eredeti lenni (azóta csak folytatásokat gyártottak, illetve a zseniális kezdés után bugyutává vált Fel!-t és a zagyva Merida, a bátor-t), szóval itt volt az ideje, hogy a Pixar megmutassa, van még itt tartalék.