Ezt a sört nem hagyhatja ki

zirc apátsági manufaktúra sör sörfőzde apát ciszterci
Vágólapra másolva!
„Egy belgát kérek!” – mondja egy szomjas, gyöngyöző homlokú férfi mellettem. A zirci apát csodálatos technikával, vérprofin dolgozik a sörcsap mögött. Egy pillanat, és már nyújtja is a poharat. „Mivel tartozom?” – kérdi hálásan, viccesen a vendég. „Tíz miatyánk, de lassan, nem elsietve! Pont, ahogy a sört isszuk” – jön a fifikás válasz.
Vágólapra másolva!

Zircen vagyunk, a város szívében levő apátságban. Tűz a nap, a csíkos ernyő alatt ülve megváltás minden korty.

800 éves a Zirci Ciszterci Apátság, a tenni akarás, az újrakezdés, a talpra állás egyik legszebb hazai példája.

Elpusztította a tatár, szétverte a török – nem véletlen, hogy 150 évig üresen álltak a falak. A 18. század elejéig a rend nem képviseltette magát a zöld bakonyi völgyben – 1726-ban kezdődött meg az apátság újjáépítése, modernizálása.

Úgy csapol, mint egy profi Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Balhéztak a legények

„A ciszterciek a lengyelországi Sziléziából, Henrykówból érkeztek az üres falak közé, így magukkal hozták a saját, több száz éves főzdekultúrájukat, 1734-ben megkezdték a sörház építését az apátság közelében, egy kis halastó mellett. Egy évre rá a Győrből hívott világi főzőmester már be is mutatta az új italt.

A rend által üzemeltetett nyugdíjasotthon Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A kóstolóra a Historia Domus szerint

– mesélte a csodás boltíves tetővel fedett könyvtárban Németh Gábor apátsági könyvtáros. A vidám komlós-malátás munka azonban nem érte meg a 20. századot: Szőnyeghy Alajos járási szolgabíró 1858-ban kibérelte az épületet, és börtönt, valamint szolgálati lakást alakított ki benne.

Három sörrel indítanak Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„A zirci ciszterciektől 1950-ben megvonták a működési engedélyt, 230 embert hajtottak el, közülük 44-et börtönbe is zártak” – meséli Lőrinc atya. Szavaiból süt, hogy a történelmen nem lehet változtatni, az már adott.

– folytatja, közben egy finom gesztussal körbemutat. 136 vörös kőlépcsőn felmászva az épület tetején állunk. Csak a templom tornyai magasabbak annál a helynél, ahol a kis történelmi tájékoztató elhangzik.

Hosszú út vezet az égig Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Csigalépcső az ég felé

Ki jobban, ki rosszabbul viselte a szűk lépcsőket. Pár vendég fejéről szinte spriccel a verejték, mire felvergődnek. Látszik rajtuk, csak azért jönnek, mert azt hiszik, fent hideg sör vár rájuk. Hát nem.

Sörfőzde a kripta szomszédságában Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A szerzetesek jól kitalálták: azokat is megdolgozzák, akik amúgy csak ittak volna egy jót.

Észrevétlenül kiterjesztik a regulát a hőségben szomjazókra, igaz, cserébe adnak is valamit: a bakonyi táj csodálatos. „Elődeink tudatosan keresték a zöld völgyeket, ahol van víz, patak. Ezekkel hajtották a malmokat, gépeket, ez az önfenntartás egyik eleme volt.” Ez a elv, mármint az önfenntartás, a rend életében máig érvényes.

Az apát belenézett a forró üstbe Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A rend mint munkaadó

Dékány Sixtus apát nem finomkodik, egyszerűen, pontosan megfogalmazza az őket mozgató elvet.

„Az önfenntartás nem lehet csak a látszat, üres jelszó. Mi, ciszterciek mindig is dolgoztunk, most is mindent megteszünk azért, hogy fenntartsuk magunkat, iskoláinkat, öregotthonunkat.

Palackban és hordóban is elérhető Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nem vagyunk sokan, de mégis az egyik legnagyobb munkáltató vagyunk a városban: kötelességünk, hogy segítsük ezzel a helyieket.

Az itteni szakértelmet és a térségben előállított dolgokat használjuk.

Az, hogy 157 év után ismét működni kezd a sörfőzde, egyrészt a múlt folytatása, másrészt a jövőbe tekintés is: úgy tervezzük, hogy három-öt éven belül hasznot termel majd, amit visszaforgathatunk az apátság és a közösség fejlesztésébe.

A kupakról azonnal felismerni Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Cél a haszon, amit vissza lehet forgatni

150 millió forintból létesült a sörfőzde, amely az apátság hűs, boltíves pincéjében, a régi kripta szomszédságában működik. Már most közel száz viszonteladóval van szerződésük. „Az egymás közötti megbeszéléseken körvonalazódott, hogy ebbe az irányba akarunk elindulni, ezt követte a hivatalos út: a rendi közgyűlés is elfogadta, de a munkát a törvényekkel is párhuzamba kellett hozni.

Díszdobozban a magyar apátsági sör Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A források kilencven százaléka saját, csupán a maradékhoz vettünk igénybe vállalkozásösztönző hitelt. Megkerestük a megfelelő munkatársakat, mert a hagyomány is köt minket.

– tette hozzá a magyar gyártmányú, rozsdamentes acélberendezésnek támaszkodva a zirci apát.

Kovács Krisztián, a zirci világi főzőmester Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Új receptekkel dolgoznak

Mivel az eredeti apátsági sörreceptek már nincsenek meg, egy fiatal főzőmester, Kovács Krisztián vette át a stafétát. A világos pilseninek, a barna belgának és a szűretlen búzasörnek ő kísérletezte ki a főzési menetét és ízvilágát.

Jó munkát végzett: a háromféle főzet megüti a nemzetközi szintet.

Nem kell szégyenkezniük a zircieknek a belga apátsági konkurencia mellett sem. Hazai szinten sem lesz gond: az évi 300 ezer liter volumenű manufaktúra már most, induláskor feladja a leckét a legtöbb hazai főzdének.

Amiből lehetett, abból magyar gyártmányt vettek Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Háromnegyed évünk volt a kísérletezésre, arra, hogy lefixáljuk a recepteket. Úgy érzem, jól sikerültek” – meséli a pince hűsében Kovács Krisztián. „Innentől az a feladatunk, hogy fenntartsuk ezt a minőséget.

Palackban és hordóban is elérhető lesz a háromféle sörünk.

Annak ellenére, hogy mind ismert típus, igyekeztünk belevinni a saját szánk ízét, adni nekik egy tipikus karaktert. A jövőben lesznek szezonális sörök is, karácsonyi változatok, fűszeresebb, összetettebb ízű verziók.”

A mértéktartás nem csak a rendben, a világi életben is fontos Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A munka természetes

Sokaknak meglepő, hogy egy egyházi rend ilyen komoly vállalkozásba kezd, de úgy tűnik, a Bakony lábánál megfér egymással Szent Benedek regulájának két fele.

Érdemes Zircre látogatni Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Nehéz a gazdálkodás manapság, de szerettük volna megmutatni, hogy mégis lehet, érdemes becsületet adni a munkának.

A sör, a kulturált italfogyasztás mindig is része volt a közösségnek, a cisztercieknél ez egyfajta megélhetésként jelent meg.

A munka gyümölcsére úgy tekintünk, mint saját gyermekünkre, így természetes, hogy presztízst próbálunk teremteni ennek és a többi egyházi élelmiszernek" – mondja Sixtus apát, aki bízik abban, hogy húsz év múlva ennek már komoly látszata lesz.

Isten áldásával! Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

„Annak, hogy a rendház pincéjében, a kriptától csak egy falnyira ilyen sörfőzde indult be, biztos, hogy rendtársaink is örülnek az égben. Ha a kulturált sörfogyasztás örömöt adhat, akkor az egy kis ünnep. Ezzel a plusszal járulnánk hozzá a hétköznapokhoz.”