Rém elfoglalt helyett legyen inkább rettentően hatékony

Ennyi ember nem tévedhet!

Ön mivel kezdi a munkanapját? Azonnal emailt olvas és telefonálni kezd? Ha igen, már reggel rábólintott arra, hogy eltérítsék a repülőgépét.

Képzelje el, hogy belép egy konyhába, ahol teljesen világosan átlátja, mit kell elvégeznie estig. De ahelyett, hogy nekikezdhetne a feladatainak, törölgethetné, ami kiömlött, rakhatná helyre, ami elöl maradt – ezer dolga lenne, mielőtt a saját munkájával törődik. Válaszolna, ahelyett, hogy megszólalna, reagálna, ahelyett, hogy kezdeményezne. Pontosan ilyen, ha a munkahelyén azzal kezd foglalkozni, amit mások irányoztak elő.

A legegyszerűbb műveletet is érdemes előkészíteni Forrás: Ács Bori

Mise en place

A főzős hasonlat nem véletlen. A profi konyhákban a szervezeti rend leginkább egy laktanya vagy egy hajó legénysége hierarchiájához hasonlít. A tervezés, előkészítés és szervezés kulcskérdés ahhoz, hogy flottul haladjon a munka. Az előkészület neve mise en place, vagy ahogy a séfek kiejtés alapján emlegetik, a „míz". Nem pusztán arról van szó, hogy apró tálkákba rendezgetik az összetevőket és sorba fektetik a késeket és keverőeszközöket, a mise en place ugyanennyire lelkiállapot, felkészült higgadtság, hűvös nyugalom is: a katona menetkész, jöhet a csata. Anthony Bourdain így írja le a Kitchen Confidential című bestsellerében: „Minden jó szakács vallásosan ragaszkodik a mise en place-hoz. A konyha állapota és készenléte a szakács idegrendszerének meghosszabbítása. A világegyetem akkor van rendben, amikor az állomáshely készen áll."

Anthony Bourdain Forrás: AFP/Frazer Harrison

A mise en place kulcskifejezés lehetne a vállalatok időmenedzsmentjében is: bár gondolhatnánk úgy, hogy az előkészület is feltart, ezért időrabló kanyar, valójában gyorsan behozzuk a kiesést, ha könnyebben és gyorsabban haladunk. Nem csak időt spórolunk meg, de sokkal átláthatóbbá is tesszük, mi a dolgunk aznap. Ehhez van egy nagyon gyakorlatias módszer: képzelje el, hogy most van 17:30, ön elégedetten indul haza. Tegye fel a kérdést, mit tett ezért az érzésért – szinte már kész is a vázlat, mit fog aznap csinálni és milyen sorrendben.

Csökken az akaraterőnk

A kutatások szerint minél inkább előrehaladunk a napban, annál kevesebb erőnk van nekilátni a feladatainknak. Ezt ellensúlyozza, ha prioritási sorrendet állítunk fel. Ha a fentiek értelmében a nap első tíz percét a mízre fordítja, könnyen átlátja a nehézségi sorrendet. A koncentrációt és szellemi fürgeséget igénylő feladatok logikusan a VIP-helyet érdemlik. Kezdjük azokkal.

A kétperces szabály

Sokszor csak azért halogatunk, mert nem tudjuk eldönteni valamiről, mennyire sürgős. Ilyenkor nagyon hasznos a kétperces szabály. David Allen hatékonyságguru kifejezése arra utal, hogy ha valamit el tudunk végezni százhúsz másodperc alatt, azt csináljuk meg azonnal. Sokkal macerásabb volna helyet keresni neki, szervezni, utánkövetni. A kétperces szabállyal remekül tudjuk csoportosítani a feladatokat. Sok apró teendő blokkja kivált egy nagyobb lélegzetű műveletet. Aki nem hiszi, hogy ez hatékony lehet, egy héten át naplózza, mire megy a kétperces szabállyal, és mire anélkül. Ha időt nyert az első módszerrel, attól kezdve akár a legjobb céges barátjának is tekintheti.

Törődjön a legfontosabbal: önmagával

Ha nem veszi komolyan, hogy saját magára is időt kell fordítania, azzal nem több órát nyer, hanem sok évet veszít. Húzza ki időnként a dugót, meditáljon, forduljon befelé, csak azért is lassítson a rohanásban. Törődjön az egészségével, mozogjon, verje vissza a stresszt. Aludjon úgy, mintha a fizetése tripláját kapná érte. Legyen ideje arra, aki nélkül minden tervezés értelmetlen. Ha jó állapotban, diadalmasan robog át a napján, azzal a családjával, a munkatársaival, az egész környezetével jót tesz.

Ennyi ember nem tévedhet! Forrás: Futanet.hu

Ha ráadásul szokásunkká válik a mise en place, elbúcsúzhatunk a stresszes kapkodástól. Elég magunk elé húzni a soros tálkát és kanalat, mi pedig koncentrálhatunk a receptre. Amikor semmi nem térít el és nem tart fel a főzésben, a gondunk csak annyi lesz, hogy ízletes és szerethető vacsora kerüljön ki a kezünk alól. Annak pedig mindenki örül majd. Utóvégre ezért lépünk be a konyhába minden áldott reggel.