Miután a héten 5 éves tárgyalás után az USA, Japán és másik 10 régiós ország megkötötte a TPP-t, felmerül a kérdés, hogy vajon az egyezmény legfontosabb veszteseinek tartott Kína és Európa egymásra talál-e – írja a CNBC.
Kína például alapvetően is keserű szájízzel fogadhatja a megállapodást, mivel bár az ázsiai országot eredetileg meghívták, a döntéshozók úgy döntöttek, hogy nem kívánnak megfelelni a kiszabott szigorú nemzetközi standardoknak. Az sem mellékes, hogy az amerikai elnök kedden hivatalos közleményben jelezte, hogy mivel az USA potenciális vásárlóinak 95 százaléka a határain kívül él, így
nem engedhetik meg, hogy olyan országok, mint Kína szabják meg a világgazdaság szabályait.
Az sem valószínű, hogy Európa a közeljövőben csatlakozni akarna, mivel egyrészt már folyik egy tárgyalás az USA-val a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP), másrészt számos, az USA által felvetett tárgyalási referencia egyszerűen elfogadhatatlan az európai vezetők számára.
A pénzügyi együttműködéstől egy potenciális szabadkereskedelmi egyezményig, számos közös területen nyílhat tér a kínai-európai együttműködésre. Először is már folyamatban van egy bilaterális befektetési megállapodás, amely a tervek szerint 2016 végéig le is zárul.
Európa ráadásul először kerülhet lépéselőnybe az USA-val szemben,
mivel az amerikai-kínai bilaterális befektetési egyezmény úgy tűnik, veszített a lendületéből – mondta Alicia Garcia Herrero, a Natixis közgazdásza.
Kína egyébként az elnök 2014-es európai látogatása során már kifejezte, hogy szívesen kezdene tárgyalásokat egy kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményről. Akkor az EU részéről azt közölték, hogy ez sokkal inkább hosszabb, mint rövidebb távú célként képzelhető el.
Mindazonáltal mindkét állam jelentős előnyökre tehetne szert egy ilyen egyezség következtében. A teljes kétoldalú áruforgalom ugyanis 2014-ben elérte a 467 milliárd eurót, amivel Kína lett az EU második legfontosabb kereskedelmi partnere az Egyesült Államok után.
A másik jelentős területet az ambiciózus kínai infrastrukturális projekt jelentheti, amely esetében az ázsiai óriás keresni fogja az európai finanszírozási lehetőségeket – hangsúlyozta a Natixis.
Az elmúlt hetek eseményei egyébként szintén azt mutatják, hogy mélyül a gazdasági kapcsolat a két gigász között. Szeptember végén ugyanis Kína bejelentette, hogy ő lesz az első nem európai ország, amely hozzájárul az Európai Bizottság 315 milliárd eurós befektetési tervéhez.
Mindeközben az EU azt közölte, hogy vizsgálják a módját, miként válhatna Kína az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) tagjává.