Szenvedést hozott az Arab Tavasz öröksége

háború
Az elsivatagodással és ivóvíz hiánnyal fokozottan érintett észak-afrikai és közel-kelti térségben a társadalmi forrongások eszkalálódása prognosztizálható, részben a globális felmelegedés közvetett hatásaként
Vágólapra másolva!
A társadalmi igazságosságért és az egyenlőbb gazdaságért kiáltva törtek ki lázadások 2010-ben és 2011-ben Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. De mégis mi történt Tunéziával és Egyiptommal, az események két középponti országával? Az adatok sajnos nem festenek túl szép képet.
Vágólapra másolva!

A 2011-es forrongások után a gazdasági teljesítmény egyáltalán nem mondható biztatónak, és bár történtek fontos politikai változások, a növekedési mutatók azóta sem tudtak visszatérni a forradalmak előtti szintekre - derül ki a Bloomberg összeállításából. Egyiptomban például, amely Észak-Afrikai legnagyobb gazdaságának számít, a 2008-as 7,2 százalékos szintről átlagosan 2,2 százalékig csúszott vissza a bővülés a 2010-2014 közötti időszakban.

A következő évet nézve, a Nemzetközi Valutaalap szerint Egyiptom gazdasága 4,3 százalékkal bővülhet, míg Tunéziában 3 százalék lehet a növekedés, ami gyengébb, mint a tömegtüntetések előtti időszakban, bár Tunéziát 2011-ben még visszaesés jellemezte.

Egyiptom, Tunézia és a MENA-országok (Észak-Afrika és Közel-Kelet) GDP számai az Arab Tavasz előtt és után Forrás: Bloomberg

Mindenki menekült

A növekedési mutatókhoz szervesen kapcsolódik a turizmus hanyatlása. Ez azért jelentős, mert Egyiptomban a GDP 11, míg Tunéziában 7 százalékát teszi ki ez a szektor, miközben mindkét országban millióknak ad munkát. Az Arab Tavasz idején Egyiptomban 32 százalékkal, Tunéziában pedig 30 százalékkal csökkent a látogatók száma. Némi optimizmusra ad okot azonban, hogy a nemzetközi turisták elkezdtek visszatérni a két országba.

A turizmus alakulása Egyiptomban és Tunéziában - még mindig a 2010-es szintek alatt van, de már látni előrelépést Forrás: Bloomberg

Az Arab Tavasz – különösen Egyiptomban – a külföldi tőkebeáramlásnak is hatalmas csapást jelentett, és a közvetlen külföldi befektetések azóta sem tértek vissza a lázadások előtti szintekre.

A külföldi beruházások alakulása Egyiptomban és Tunéziában Forrás: Bloomberg

Pénzügyi zuhanások

Mindemellett a két ország komoly mértékben használta fel a devizatartalékait a válságos időszakok alatt. Az egyiptomi tartalékok 60 százalékkal zuhantak, de Tunéziában is több mint a harmadával apadt a tartalékok szintje. Egyiptomban az Arab Tavasz előestéjén még 36 milliárd dolláros tartalék állt a központi bank rendelkezésére, de 2013 márciusára egészen 13,4 milliárd dollárig esett vissza – a gazdag Öböl-országok segítsége ellenére is.

A jegybank azóta átállt az egyiptomi font irányított gyengítésére, vagyis hagyta süllyedni a fizetőeszközét az amerikai dollárral szemben, amíg először át nem törte a 8 fontos küszöböt október 18-án.

Minden a régiben

Az élelmiszerárak emelkedése volt a felkelések egyik katalizátora. Amikor Egyiptomban a régi kormányt elsöpörték, már 11 százalékos volt az éves infláció. A probléma azonban az, hogy még a jelenlegi alacsony nyersanyagárak mellett is visszatért a kétszámjegyű infláció Egyiptomban. Az egyiptomi kormány pedig úgy igyekezett csökkenteni a terhet az államkasszán, hogy csökkentette az üzemanyag-támogatásokat, és megemelte a vasúti és villamosenergia-árakat.

Egyiptomban inflációs krízis uralkodik Forrás: Bloomberg

A másik komoly ok, amely az utcára vitte az arab fiatalokat, a magas munkanélküliség volt. Noha a forradalmak után az új kormányok számos ígéretet tettek – és Tunéziában láthatóan javult is a helyzet –, kétszámjegyű a munkanélküliek aránya mindkét államban. A grafikonon pedig látszik, hogy különösen Egyiptom helyzete aggasztó a felkelések óta.

Tartósan két számjegyű a munkanélküliségi ráta az Arab Tavasz országaiban Forrás: Bloomberg