Az alábbiakban az Alapblog legújabb írását tesszük közzé.
Közgazdászok és matematikusok már rég rájöttek arra, hogy a gazdasági adatok csak egy adott pontig tekinthetők megbízhatónak. Ahogy viszont arról a valuewalk.com is beszámolt, az emberek többsége ezzel egyáltalán nem foglalkozik. Az átlagember továbbra is abban a hitben él, hogy a gazdasági növekedés vagy a foglalkoztatottsági adatok pontosak, és szentírásnak is veszik azokat.
A UBS által novemberben kiadott elemzés szerint a probléma azonban kettős. Egyik oldalról a társadalom, illetve a munkaerő és a munkahelyek is folyamatosan fejlődnek, így
a gazdasági adatok gyűjtésének régi módszerei már nem ugyanazokat a folyamatokat szemléltetik, mint korábban.
Másrészről pedig az emberek egyre nagyobb bizalommal vannak a gazdasági médiából folyamatosan ömlő gazdasági adatok iránt. A szakértők szerint pedig ez a bizalom egészen egyszerűen téves.
De nem csak ezeket, több más problémát is azonosítottak a UBS tanulmányának készítői, Paul Donovan és Sophie Constable. A legfőbbeket az alábbiakban foglaljuk össze:
A modern gazdaságok strukturális átalakulása következtében a hagyományos gazdasági adatok félretájékoztathatnak a valódi folyamatokról. Ennek kapcsán Donovan és Constable példaként emeli ki az ún. „titkos capex sztorit”. Ez arra mutat rá, hogy a modern technológiák rugalmasságának, és az egyéni vállalkozók egyre nagyobb számának köszönhetően a beruházások gyakran már fogyasztói kiadásként jelennek meg. Ezzel pedig a beruházások adatai nem a valós helyzetet mutatják - derül ki az Alapblog írásából.
Az egyéni vállalkozók egyre nagyobb tömege a foglalkoztatottsági adatok megbízhatóságára is hatással van. A UBS elemzői kiemelik, hogy
amennyiben egy gazdaságban az egyéni vállalkozók száma egyre magasabb, a hagyományos foglalkoztatottsági adatok egyre hamisabb képet festenek a munkaerőpiacról.
Ennek köszönhetően a ledolgozott órák számának meghatározása is nehézkes lesz, és a munkaerő produktivitását mérő mutatók sem lesznek megbízhatók.
Mint ahogyan a tanulmány szerzői is megjegyzik, a változó társadalom, illetve a munkavégzés átalakulása a hagyományos adatszolgáltatást minimum félrevezetővé, legrosszabb esetben pedig egészen egyszerűen elavulttá teszi.
A fogyasztói és vállalati hangulatindex-felmérések növekvő bizonytalanságára a UBS már korábban felfigyelt. A probléma abban jelentkezett, hogy a hangulatfelmérések eredményeinek volatilitása növekedni kezdett a mögöttes gazdasági folyamatok ingadozásához képest.
Az Alapblog szerint ez a tendencia is felhívja a figyelmet a gazdasági média szerepére.
Az egyre inkább szenzációhajhásszá váló médiumok ugyanis befolyásolhatják a felméréseket.
Azt is gondolják, hogy annak tudatában, hogy egy-egy felmérésnek mekkora hatása van, fennáll a lehetősége, hogy a felmérések résztvevői megpróbálják kijátszani a rendszert: olyan válaszokat adnak, amelyek a nekik kedvezőbb változások irányába hatnak, nem pedig olyanokat, amelyek a tényleges gazdasági helyzetet fedik.
Donovan és Constable szerint három alapvető probléma merül fel ezek kapcsán manapság:
1) Az emberek egyre kevésbé hajlandók válaszolni a megkérdezésekre.
2) Ha mégis válaszolnak, hajlamosak átugrani egyes kérdéseket.
3) Ha válaszolnak is egy-egy kérdésre, egyre kisebb a valószínűsége, hogy helyes választ adnak. Bár egyre többen próbálják szándékosan manipulálni a felméréseket, sokan vannak olyanok is, akik véletlenül adnak rossz választ.
A közgazdászok és a statisztikusok is tudják, hogy a gazdasági adatok által nyújtott adatszolgáltatás a jelenlegi formájában nem megfelelő. Ennek következtében egy-egy adatpont megjelenítése helyett egyre gyakrabban intervallumokat adnak meg. Ezzel egyszerűen kiküszöbölhetik a pontosság illúzióját, és becslést adhatnak a számítások bizonytalanságára.
A fenti ábrát a Bank of England adta ki 2015 augusztusában. Eszerint a brit GDP-növekedés 2012-ben például átlagosan 1 százalék körüli volt. Jól látszik viszont az is, hogy a Bank of England nem egy adatpontot jelenített meg. Ehelyett egy olyan széles szakaszt fogott be, ami könnyen jelentheti, hogy a növekedés az addigi trendnek megfelelő volt, de lehetett az addiginál sokkal gyorsabb, sőt, akár recessziót is mutathatott.