Aki gagyit árul, ide be nem teheti a lábát

Mariazell főtere nem sokkal karácsony előtt

Az elmúlt néhány évben jártam a bécsi adventi zsibvásáron, voltam az agyonzsúfolt prágai, az aranyos és emberléptékű pozsonyi vásáron, és megcsodáltam a stockholmi és az oslói adventet. Aztán egyik barátom azt kérdezte, miért nem megyek el Mariazellbe. Az ottani karácsonyi piacnak alig akad párja a kontinensen, ráadásul Európa egyik legkülönlegesebb bazilikájának a tövében tartják. Ennél több biztatásra nem volt szükségem. Irány a stájerországi Mariazell, ahová egy mesebeli kisvasút viszi el az utazókat. 

Tehát ismét vonattal keltem útra Ausztriába. Ennek most azért volt különös jelentősége, mert így lehetőségem volt a Sankt Pölten és Mariazell között közlekedő keskeny nyomtávú vonattal utazni. Márpedig ez a 142 perces vonatút felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg.

Az Égi lépcsőnek nevezett vonat Sankt Pöltenből zakatol Mariazellbe Forrás: Lantos Gábor

Hegyek között, völgyek között

A kisvonat 84 kilométert maga mögött hagyva, 19 viadukton és 21 alagúton át érkezik meg a 868 méter magasan fekvő Mariazellbe. Az osztrák vasutasok hamar felismerték a vonat turisztikai jelentőségét, így a szerelvények többsége panorámakocsikkal közlekedik.

A Himmelstreppének, vagyis égi lépcsőnek elnevezett vonat nem száguld,

van időnk arra, hogy elmerüljünk a tavak, erdők, dombok és hegyek alkotta stájer természet minden gyönyörűségében.

Bár Mariazellbe már az 19. század közepén is évente százezer zarándok érkezett, viszonylag későn épült meg az ide vezető vasútvonal. Miközben Bécsből már 1853-ban gőzmozdony vontatta szerelvények érkeztek Sankt Pöltenbe, addig Mariazellbe majdnem hat évtizeddel később futott be először vonat. Igaz,

1911-ben ez volt Ausztria első villamosított vasútvonala.

Sankt Pöltennel 1907 óta van vasúti összeköttetése Ausztria híres búcsújáró helyének.

Lent, hol a völgyek őrzik a ködöt Forrás: Lantos Gábor

Egyeseknek talán riasztó lehet a csaknem két és fél órás döcögés – ne feledjük, hogy visszafelé is ugyanennyi a menetidő – de az olyan vasútbarátoknak, mint amilyen én vagyok, mennyei érzés átzakatolni a zarándokvárosba vezető úton.

A menetjegy egy útra 17, oda-vissza 34 euró (10 710 Ft),

vagyis többe kerül, mint egy Budapest–Bécs retúrjegy az olykor 160 kilométer per órás sebességgel száguldó Railjet vonatokon. (Ennek legkedvezményesebb ára 26 euró, azaz 8200 Ft.) A jegyeket a vonaton lehet megvásárolni, de vigyázzunk, bankkártyával nem tudunk fizetni!

Mariazell főtere nem sokkal karácsony előtt Forrás: Lantos Gábor

Nagy Lajos király csodálatos álma

A kissé lepukkant mariazelli vasútállomástól másfél kilométeres sétaút vezetett a kisváros főterére, ahol idén is megrendezték a hagyományos adventi vásárt. Az csak természetes, hogy minden szem a különleges, barokk és gótikus stílusjegyeket egyaránt felvonultató háromtornyú bazilikára szegeződik. Hivatalos neve Mária születése búcsújáró templom.

1157. december 21-én este érkezett meg a környékre egy Magnus nevű bencés szerzetes, hogy az itt élők lelkipásztora legyen.

Magnus magával hozta fából faragott kedves Mária-szobrát is.

Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, így nem tudott továbbmenni. A szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, és imája meghallgatásra talált. A szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta útját. Amikor megérkezett, a szobrot egy farönkre tette, és kis fakápolnát épített köré, amely hamarosan a vidék hitéletének központjává vált.

Ausztria és Európa egyik legcsodálatosabb bazilikája Forrás: Lantos Gábor

Az bizonyos, hogy az első, román stílusú kőtemplomot I. Henrik morva őrgróf építette, aki a munkálatok kezdete előtt csodás álmában azt látta, hogy óriási templom emelkedik Mariazellben. A következő, 1377-es történetnek már magyar vonatkozása is van. Nagy Lajos király húszezres seregével a Balkánon szembetalálkozott a törökök nyolcvanezres hadával.

A mindent eldöntő csata előtt Lajos király is álmodott, méghozzá a Szűzanyával. Amikor felébredt, egy Mária-kép volt a mellére helyezve. Ettől olyan lendületet kapott, hogy azonmód legyőzte a félelmetes túlerőben lévő török sereget,

a győzelemnek és a Mindenhatónak hála pedig Mariazellben új kegykápolnát alapított,

amely már gótikus stílusban épült. Nem véletlen, hogy a főkapunál az egykori magyar király kőszobra áll.

Kőarc és templomóra Mariazellben Forrás: Lantos Gábor

Csak a hó hiányzott a tökéletességhez

Magáról a bazilikáról rengeteg dolgot lehetne még írni, de ez a cikk nem az évente egymillió zarándokot vonzó kegyhelyről, hanem Ausztria és Európa talán legbájosabb karácsonyi vásáráról szól. Akárcsak Pozsonyban, itt is nagyon ügyeltek arra, hogy minden bódé ugyanúgy nézzen ki – az összes árusítóhely fából, mégpedig stájer lucfenyőből készült. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy

egyetlen bódéban sem láttam a manapság mindent elöntő kínai gagyi termékeket.

Ellenben megcsodálhattam a helyben dolgozó stájer kovácsot, a wachaui sárgabarackból, a nevezetes marilléből készített lekvárokat és gyümölcsleveket, a helyben kézzel formázott csokoládékat és süteményeket, a különböző formájú, fából faragott mécsestartókat és a tényleg egyedi, szintén kézzel készített karácsonyfadíszeket.

Így dolgozik a stájerországi kovács Forrás: Lantos Gábor

Nem volt tömeg, tulajdonképpen egyetlen dolog hiányzott a tökéletességhez, a hó. Még a környező hegyek tetején is csak foltokban lehetett felfedezni. A kora tavaszt idéző napsütésben 12 fokig melegedett a levegő, szóval nehéz lett volna ide fehérséget varázsolni.

Egy amerikai gazdálkodó Mariazellben

Az egyik bódé előtt a kolbászokat és sonkákat áruló középkorú emberről pár szavas beszélgetés után derült ki, hogy Amerikából jött, és mesterségének címere stájer gazdálkodó. Negyed századdal ezelőtt hagyta ott a virginiai földeket, és telepedett át az osztrákokhoz. Ma már úgy készíti a termékeit, mint bármelyik helyi gazda, és amikor arról érdeklődtem tőle, milyen errefelé az élet, egyetlen szóval válaszolt: lassú.

A mariazelli vásár nem a gagyiról szól Forrás: Lantos Gábor

Aztán mosolyogva mesélte, hogy egészen jól megszokta a környék nyugalmát, és ma már nem menne vissza Amerikába.

Szerinte sem Bécsbe, sem Salzburgba nem szabad adventi vásárra menni,

egyrészt a mindent ellepő tömeg, másrészt ott kapható sok ócskaság miatt. Végül azt fejtegette, hogy Mariazellben egyszerűen nem lehet olyan termékekkel előrukkolni, amik a tizenkettő egy tucat kategóriába esnek.

„Akik ide eljönnek, nem azt várják, hogy cukrászdából idehozott süteményt vagy műanyag kínai karácsonyfadíszt kapjanak. A vásár szervezői nagyon szigorúak, be sem engedik azokat, akik ilyen termékekkel óhajtanak kereskedni.”

A napsütésben kora tavaszi hangulatot árasztott a decemberi vásár Forrás: Lantos Gábor

Gigantikus adventi koszorú és isteni csokis banán

Mariazell főterén áll a glóbusz leghatalmasabb karácsonyi koszorúja. Legalábbis állítólag, pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre. Mindenesetre ez a 12 méter átmérőjű koszorú, amelyen a négy hatalmas gyertya mellett sok-sok kisebb is égett, lenyűgöző látványt nyújtott.

Íme, a világ talán legnagyobb adventi koszorúja Forrás: Lantos Gábor

Egy másik helyen megcsodálhattam a kézzel készített csokoládék különleges formáit. A legnépszerűbb az osztrák boltokban – és idehaza is – kapható csokis banán volt, ebből fogyott el a legtöbb. A készítője szerint a hurkapálcikára feltűzött formákkal sokat kell dolgozni, hogy mind külalakra, mind ízre tökéletesek legyenek.

Bár

a vásárban az árak nem szálltak el,

azért a három és fél euróba kerülő, pálcikára felhúzott csokoládé már a húzósabb vásárfiák közé tartozik. De ez csak addig fáj, amíg bele nem haraptunk a csokiba. Ahogy a banán és a vastagon ráolvasztott csokoládé szétolvad az ember szájában, az tényleg fenséges.

A kézzel készített csokoládék megérik a pénzüket Forrás: Lantos Gábor

A palacsintaleves kötelező

Természetesen egy ausztriai kirándulás nem múlhat el anélkül, hogy ne együnk palacsintalevest, azaz Frittatensuppét. Ami voltaképpen egy sima húslevesalap zöldségekkel, hússal, a tetején csíkokra vágott palacsintával. A végtelenül egyszerű osztrák konyha egyik alapremekműve ez,

ha arra járnak, kérem, ne Gulaschsal, hanem Frittatensuppéval próbálkozzanak.

A dolog érdekessége, hogy a mariazelli főtér egyik legelegánsabb, üvegfalú éttermében, a Pirkerben ez a leves pontosan ugyanannyiba került, mint odalent a banános csokoládévarázs. A Pirker amúgy nemcsak az étterméről, hanem arról a mézeskalács-manufaktúráról is híres, amely az adventi időszakban csak úgy ontja magából a szebbnél szebb termékeket. Meg a vaníliaöntettel kínált meleg túrós rétest – amint az a képen is jól látszik.

A palacsintaleves mellett a vaníliás túrós rétes is kihagyhatatlan Forrás: Lantos Gábor

Még hosszú órákig eltébláboltam volna a kis fenyőházak között, ha nem közeledett volna vészesen a vonat indulásának ideje. Mire alkonyatba hajlott az idő, a nap elbújt a felhők mögé, amelyek nagyon gyorsan és nagyon vastagon vonták be a Mariazell feletti égboltot. Hirtelen minden szürke és sötét lett, a bájos kisváros főutcáján sorra gyúltak ki a fények.

Mariazell adventi vására megér egy kirándulást Forrás: Lantos Gábor

Miközben az aranyra festett kisvonattal újra Sankt Pölten felé döcögtem, arra gondoltam, hogy igaza volt az ismerősömnek. Mariazell adventi vására tényleg emberközeli, bájos, és mindenképpen megér egy látogatást. Erre azonban már csak jövőre lesz lehetősége annak, aki ezt az írást elolvasta.