Hol síeljünk, ha sehol sem esik a hó?

Utánajártunk, érdemes-e néhány órával többet utazni Ausztriában egy jó sípályáért, ha a határ közelében található, népszerű pályán már régen nem esett a hó.

Az idei télen a gyerekek csak akkor tudnak szánkózni, ha kerekeket szerelünk a ródlira, a hóembert pedig sárból gyúrják össze a kiskert alatt. Nem csoda, hogy a síelők is bajban vannak:

még az Alpokban is majdnem egy hónapja nem esett a hó,

a magyarok kedvenc sípályáján, a Soprontól csak egyórányira található Stuhlecken pedig még egyetlen hópihe sem hullott a régóta a szezonkezdetre váró, máskor mindig zsúfolt lejtőkre.

Egy négyzetcentiméternyi természetes hó nélkül az ember nem szívesen indul el Stuhleckre Forrás: Kovács Bálint

A tizennyolc pályából tizenhárom nincs megnyitva, a maradékon pedig Stuhleck honlapja szerint is „tapadós” a műhó. Ettől függetlenül a napi síbérletet persze egy centtel sem adják olcsóbban (nagyjából 12 ezer forintról van szó): ilyen feltételek mellett az ember nem szívesen vág neki a síelésnek Stuhlecken.

A legközelebbi, jónak tartott síterep, ahol a szerencsés fekvés miatt a teljes szezonban lehet természetes hóra számítani, a stájerországi Tauplitz (és a pálya másik, távolabbi fele, Bad Mitterndorf).

Odalent sejtelmes kígyószörnyként tekereg a köd Forrás: Kovács Bálint

Itt a helyzet az előzetes hírek szerint remek: alig van lezárt pálya, ráadásul Stuhleck 24 kilométerével szemben itt 42 kilométernyit lehet csúszni, és bár utoljára december elsején havazott, a pályákon még mindig 20-40 centi természetes hó ragyog. Ezért döntöttünk úgy, hogy inkább hajnalban indulunk soproni szállásunkról, és megtesszük a közel háromórányi, 250 kilométeres utat Tauplitzig.

Legalább a táj csodaszép

Annyi már érkezéskor biztos: a pálya lélegzetelállítóan gyönyörű környezetben fekszik. Akármerre nézünk, hófödte hegyek vesznek körül, odalent pedig óriási, sejtelmes kígyószörnyként tekereg a köd, puha vattatengerré változtatva a völgyet. Síelés közben is van mit nézni: hol egy befagyott tó tükrén csillog a nap, hol a behavazott fenyőerdők irányába kanyarog a pálya.

Bár hó itt is csak egy szint fölött jelenik meg.

Az első liftből még a barnuló tűleveleket és a fű zöldjét nézzük, mint egy nyári libegőzésen a János-hegyen.

Tauplitz gyönyörű környezetben található Forrás: Kovács Bálint

A csúcsra érve azonban nemcsak a napot látjuk meg a felhők felett, de a tauplitzi pálya árnyoldalait is. Egyrészt bár jól hangzik, hogy természetes havon lehet csúszni, ilyen meleg időjárás mellett nem csoda, hogy

szinte mindenütt jegesre csiszolódtak a pályák.

Nem is igen találni olyan szakaszt, ahol igazán jólesne a lesiklás.

Másrészt a hegy adottságai csak a tájat tekintve szerencsések, a gondtalan síelésre már kevésbé alkalmasak. Ahhoz például, hogy eljussunk a legmagasabb csúcsra a tauplitzi parkolóból, először be kell ülni egy liftbe, abból átszállni egy másik liftbe, siklani egy rövid szakasznyit, újra liftezni, csúszni egyet egy majdnem teljesen vízszintes pályán, majd innen még egy hosszabbat liftezni. És még csak ezután jön az első valamirevaló lesiklás.

17 lift, 42 kilométer sípálya, 1069 méter szintkülönbség, a felnőtt napijegy ára 39,50 euró Forrás: Dietauplitz.com

Sok a majdnem vízszintes szakasz, sőt, vannak részei a hegységnek, ahol mindkét irányba muszáj liftezni, hiszen egy pontig lejt, egy ponttól emelkedik a talaj. Így az sem jár igazán jól, aki keletről igyekszik nyugatra, és az sem, aki nyugatról keletre.

És hiába a relatív sok pálya,

valamirevaló hosszúságúból csak kettő van,

de az egyiket Tauplitz felől annyira bonyolult megközelíteni, hogy jobb nem is belekezdeni a leírásba (ez inkább Bad Mitterndorf felől esik útba). A másik viszont túlhalad a hóhatáron, így ennek jó része régen leszórt, eljegesedett, itt-ott sárfoltokkal, keréknyomokkal szegélyezett műhavon vezet.

Sárfoltokkal, keréknyomokkal szegélyezett műhószőnyeg vezet a hegy lábáig Forrás: Kovács Bálint

Így aztán úgy döntünk, hiába a mesébe illő, tollpárnafehér táj, a természetes hó és a benzinárak miatt mit sem számító, egy-két euróval olcsóbb bérlet, Tauplitz nem ér meg soproni szállással oda-vissza hatórányi autóutat. Ráadásul ha tüzetesen átnézzük a Stuhlecken várható körülményeket, kiderül, hogy bár az öt pálya kevésnek tűnik, épp a leghosszabbak használhatóak most.

Csak azért is síelünk

A tauplitzi túra után felüdülés Stuhleck közelsége, bár lélegzetelállító tájról itt nem lehet beszélni, legfeljebb a csúcson: a fehér ködkígyó itt is felfalja a völgyeket. Hónak tényleg híre-hamva sincsen, a látótávolságot falánkan elnyelő köd mögött saras, megbarnult fűtenger sejlik fel.

De a stuhlecki pálya üzemeltetői hihetetlenül kitettek magukért: a pontosan 9 kilométernyi, ilyen időben is síelhető pályát végig műhóval lepték el, 25-40 centi vastagon. Egyfelől kissé abszurd látvány, ahogyan

a pályák szélét jelző cölöpöktől fél méterre már csak sárcipőben járható a hegyoldal

– másfelől viszont lenyűgöző a minden kedvezőtlen időjárási körülmény dacára, csak azért is kialakított sípálya.

És még az is kiderül: a honlap kezelője túl szigorú volt. Szó sincs tapadós hóról: bár itt-ott, nem zavaróan sok helyen jegesek a pályák, majdnem mindenütt kényelmes, jól meglovagolható porhó teszi élvezetessé a síelést.

Mint szürke síelők a ködben Forrás: Kovács Bálint

Hiába tiltakozik a bennünk élő természetbarát, tény, hogy sokkal kellemesebb pályákat hoztak létre mesterségesen Stuhlecken, mint amilyeneket az Alpok felhői szültek Tauplitznél.

És az üzemeltetők jól is tervezték meg a nyitva tartott pályarészt. Gyakorlatilag két részre osztották a Semmering hegyoldalát: az egyiket meghagyták szárazon, a másik felét viszont majdnem teljesen csúszhatóvá tették.

9 lift, 24 kilométer sípálya, 997 méter szintkülönbség, a felnőtt napijegy ára 40,50 euró Forrás: Stuhleck.at

Ráadásul az itteni hegyoldal adottságai is remekek a síeléshez. A pályák úgy fonódnak egymásba, hogy a kombinációk variálásával könnyedén izgalmassá lehet tenni ennyi lehetőséggel is egy teljes napot, de talán egy hétvégét is. Másrészt az 1774 méteres csúcsról indulva akár egyhuzamban is le lehet csúszni az egy kilométernyi szintkülönbséggel lejjebb fekvő hegylábhoz is. A három és fél kilométeres lejtő jó húszpercnyi, megállás nélküli síelést tesz lehetővé, és

ennél többet egy ehhez hasonló pályarendszerben kívánni sem lehetne.

Az egyetlen hátránya, hogy igazán kezdők itt nemigen tudnak gyakorolni, pláne most, amikor a pályaínség miatt a hegylábhoz is csak piros pálya vezet le. Ez egyébként Tauplitzre is igaz: a magyar határhoz valamivel közelebb eső parkolóhoz csak egy piros pálya vezet, elsőbálozók legfeljebb Bad Mitterndorf felé csúszva találhatják meg a számításaikat.

Tauplitz összességében nem éri meg a fáradságot Forrás: Kovács Bálint

Tauplitz környékén több jó pályarendszer található: főszezonban talán érdemes lehet rászánni valamivel több időt, a környéken foglalni szállást, és felfedezni a régió lehetőségeit. Addig azonban úgy tűnik, Stuhlecket nemcsak a közelsége, de a jobb adottságai, a jobban kezelt pályái és a jobb minőségű műhó miatt sem érdemes a távolabbi célpontra cserélni.