Külföldre megy a magyar Got Talent győztes csapata

A Got Talent 2015 győztesei, a Dirty LED Crew ad interjút Bella Briginek 2016 január 7-én

A Hungary’s Got Talent-et a soproni Dirty Led Light Crew nyerte, a LED-táncos banda minden alkalommal lenyűgözte a négy zsűritagot és a nézők is nekik szavazták meg a fődíjat. A csapat Horvàth Zoltán vezető koreográfus álmait valósítja meg, a műfajban pedig úttörőnek számítanak itthon - speciális ruhájukban darabonként százméternyi kábel lapul és egy háromperces produkción hónapokat dolgoznak. Az első magyar Got Talent győztesei külföldi sikerekre vágynak, a pénznyereménynél pedig sokkal fontosabb számukra a cím, amit megszereztek.

• Egy amerikai csapat videója adta az ötletet, de a továbbgondolás fél éven át tartott.
• Kezdetben a produkcióban még voltak üresjáratok és sötét pillanatok - lassan alakult ki az első nagy műsoruk.
• Egy ruhában 14 méter LED van és nagyjából 80-100 méter kábel.
• Élvezték a tehetségkutató műsort, de biztosan nem csinálnák újra.
• Várják a hazai felkéréseket, külföldre már hívták őket.

Itthon új és egyedi volt a produkciótok a Got Talent-ben, de külföldön léptek már színpadra LED-táncos formációk. Honnan jött az ötlet, hogy világító ruhákban táncoljatok?

A történetünk 2013 nyarán kezdődött, ekkor láttam egy amerikai csapat videóját az interneten. Itthon akkor még mindenki kinevetett és óriási balgaságnak gondolta, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezt szeretném továbbgondolni. Mivel nem volt semmi elődje a műfajnak, nem tartották valószínűnek, hogy menni fog. Nagyjából fél évet töltöttem kutatással, tervezéssel, mire megszületett a koncepció. Az első világító ruha egy régi melegítőre felvarrt másfél méternyi LED-ből álló csoda volt. Így kezdődött az éles munka, de a csapatnak együtt kellett kikísérletezni a technikát. Kezdők voltunk és nem volt kire támaszkodnunk, az amerikai minta csak irányadó volt, mi már teljesen másként képzeltük el a produkciót. Aztán sok munka árán elkészült az első műsorunk.

Egy videó adta az ötletet, amit több hónapnyi kutatás és tervezés követett Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hol mutatkoztatok be?

Nagyon kevés helyen mutattuk be, elég kezdetleges volt a műsor. Ekkor még nem tudtuk kihasználni az üresjáratokat, sokszor volt sötét a színpadon, lassabb volt az épülés. Kerestük a határokat és a lehetőségeket, mint minden újító. Az első nagyobb produkció 2014 novemberében készült el, tavasszal pedig megjelentek az RTL Klub új tehetségkutatójának felhívásai. Úgy gondoltam, ez megállná a helyét akár külföldön is, így eljött az idő, hogy bemutatkozzunk. Tudtam, hogy enyém a felelősség, egy ilyen nagy tévéműsorban mindennek a helyén kell lennie, de

ekkor már bíztam a produkciónk erejében és a csapatban, akik az álmaimat segítek megvalósítani már hosszú ideje.

Úgy indultatok neki, hogy most ezt biztosan megnyeritek?

Miután az első körben a válogatás alatt pozitív visszajelzést kaptunk, én azt mondtam, meg szeretnénk nyerni a műsort. Onnantól kezdve ez lett a célja a csapatnak. Nem nyolcadikak akartunk lenni, nem egyszer akartunk megjelenni a képernyőn, hanem kitűztük magunk elé, hogy elhozzuk a nyereményt.

Mennyivel volt nehezebb a dolgotok az élő adásban?

Borzasztó sokan forogtak körülöttünk, életünkben először tapasztaltunk ilyet. Nem az volt, hogy ott vagyunk mi és összehozunk valamit, hanem 60-70 ember összmunkája hívta életre az elképzeléseimet. Az élő adás speciális dolog, kamerák, fények, hangosítás uralták a terepet, sokkal összetettebb volt a munka. A döntős produkcióban kaszkadőrök is beszálltak a csapatba, így három lányt tudtunk reptetni. A zsűritől csak olyan kritikát kaptunk, ami az égbe repített minket, minden adásban meghatott az a sok dicséret, amivel fogadták a táncunkat.

Volt nagy vetélytárs a műsorban, akit esélyesebbnek gondoltatok?

Mindenkire egyformán ellenfélként tekintettünk, nem emelnék ki külön senkit. Azt lehetett látni, hogy az élő adásokban ki az első helyzett, a harmadik személyről viszont már csak akkor tudtunk, ha a zsűri döntetlenre szavazott. De számokat és százalékot a végéig nem tudtunk, így

végig kérdés volt bennünk, hogy hol helyezkedhetünk el a nézői szimpátia alapján.

De nem féltünk, hanem próbáltunk, gyakoroltunk, tettünk a dolgunkat. Nem voltak egyébként nagy rivalizálások, mindenki drukkolt és tapsolt a másiknak, én például minden táncos produkció alatt izgultam, hogy jól jöjjön ki a lépés, minden rendben menjen.

Nem voltak ellenségek, drukkoltak egymásnak Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mennyire volt feszített a tempó?

Mikor megtudtuk, hogy bejutottunk az élő show-ba, több produkción dolgoztunk előre. Arra a két és fél percre, amit a nézők látnak a színpadon, bő másfél hónapot kell készülnünk, így mindig előre is próbáltunk már. Máshogy nem lett volna idő, hisz programozni kell a ruhákat, el kell készíteni az eszközöket a koreográfia tanulása mellett. Nincsenek póttagjaink, heten vagyunk a csapatban, nagyon kell figyelnünk egymásra, ismerni kell a másik minden rezdülését. A világ nagy táncos csapatai is azért működnek jól, mert megvan köztük az összhang, sőt annál még több is: együtt élnek, együtt lélegeznek.

Vannak jelentkezők, akik be szeretnének kerülni hozzátok?

Ilyesmire nem volt példa, de talán azért is, mert nem Budapesten, hanem Sopronban van a központunk. Több csapattal is nagyon jóban vagyunk, a Szupergirls tagjait például tanítottam is, az All In-ben pedig az egyik legjobb barátom táncol.

Folyamatosan kontaktban vagyunk, itthon a profi csapatok jellemzően jól ismerik egymást.

Nyáron voltak vicces pillanatok ebből, például mikor a csatorna hívta egy másik csapat vezetőjét a Got Talent miatt és én vettem fel a telefonját, mert épp együtt próbáltunk. Ez egyébként szerencsés helyzet, itthon összeáll a szakma, tudunk egymásról. Szeretnénk majd póttagokat, de egyelőre nem keressük őket.

Mennyi idő alatt készülnek el a ruháitok?

Mindenkinek egyedileg készül a saját méretére, egy darabon nagyjából két hetet dolgozik három ember. Borzasztó nagy beruházásról van szó, időben és anyagilag is. Egy ruhában 14 méter LED van és nagyjából 80-100 méter kábel.

Heteken át dolgoznak a speciális felszerelésen Forrás: Dirty LED Light Crew

Milyen volt a fogadtatás Sopronban mikor a verseny után megérkeztetek?

Pont a döntő másnapjára volt ütemezve egy fellépés a tánciskolával, ahol dolgozom és az összes gyerekkel, de a műsor kezdete előtt egy órával már egy tűt nem lehetett leejteni a város főterén. Rengetegen eljöttek, alig jutottunk be a városházára.

Büszke ránk mindenki, máig gratulálnak,

örülnek a csapat sikerének. Számunkra egyelőre szokatlan, de nagyon jó érzés ez a közeledés. A szakma ismert minket eddig is, most nagyobb közönség is tudja, hogy kik vagyunk, és mivel foglalkozunk.

Szeretnétek külföldön is próbálkozni?

A brit tehetségkutatóba is jelentkeztünk volna, de elsőre inkább a magyart választottuk. Több okból is úgy gondolom, hogy jól döntöttünk. Egyrészt lehet, hogy túl nagy falat lett volna és kellett még ez az idő és tapasztalat, amit a Got Talent alatt nyertünk, másrészt épp volt ott is egy hasonló formáció. Most, hogy túl vagyunk a versenyen, azt gondolom, nem szeretném újra végigcsinálni.

Őrületes volt a tempó, borzasztó nagy volt a nyomás,

magam és a csapat felé is magasabbak lettek az elvárások, amitől az egész menet nehezebb lett. Nagyszerű élmény volt, hisz meg tudtuk csinálni, de nem hiszem, hogy vállalnánk újra. Ha külföldi felkérést kapnánk egy fellépésre, nem mondanánk nemet, hisz a nézőknek köszönhetően elnyert címért valamit nyújtanunk kell.

Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mit javasolnátok azoknak, akik jelentkeznének hasonló műsorba? Ki tudja jó eséllyel elhozni a fődíjat?

Fontos, hogy valami újat kell nyújtani, ami a nézőt megfogja már az első alkalommal, hisz nincs sok lehetőség a képernyőn lenni. De nem az a legfontosabb, hogy mi legyünk valamiben az elsők, hanem az, hogy elvarázsoljuk vele a közönséget. Olyat kell alkotni, amit szívesen néznek meg újra meg újra, olyat, amit nem elég egyszer látni. Mondhatnám példaként a Reszkessetek betörők!-et, amit hiába láttunk már ezerszer, ha karácsonykor megy a tévében, akkor is megnézzük, sőt, ugyanúgy nevetünk rajta.

Mit szólnál, ha a következő szériában indulnának LED-táncosok?

Nem érezném azt, hogy tőlünk elvettek valamit, hisz mindig lehet újat mutatni. Az Attraction sem azért nyert, mert ők voltak a világ első árnyéktáncosai és Paul Potts előtt más is elénekelte ugyanazt az áriát. Előttünk is létezett a LED-tánc és a LED-ruha, az alapokat tovább lehet álmodni. Nem lenne probléma, sőt, dicsőségként élném meg, ha megihletnénk egy tehetséges tánccsapatot és fantáziát látnának ebben a technikában.

Mit kezdtek az ismertséggel és a nyereménnyel?

Nem szeretnénk elaprózni magunkat, nem az a cél, hogy sok helyen legyünk kis produkciókkal. Nem az a lényeg, hogy ketten hárman világítós ruhában álljanak a színpadon, ez sokkal többről szól számunkra. Kihívás lenne egy színházi produkcióban részt venni vagy például Horgas Eszter koncertjén kihozni valamit ebből a műfajból.

A vágyunk az, hogy ott legyünk a világ nagyszínpadjain és látványos show-kat csináljunk a közönségnek,

- minél nívósabb és nagyobb helyeken mutathassuk be azt, amit tudunk.

A pénznyereményt elosztottuk egymás közt, mindenki azt kezd a részével, amit szeretne. Én a mai napig nem tudom, mit csinálok vele, nekem a cím elnyerése sokkal fontosabb volt. Most reménykedünk abban, hogy producerek, rendezők és koreográfusok láttak minket a tévében, és ha születik a fejükben olyan produkció, amiben el tudnak képzelni minket, akkor kapunk további felkéréseket is. Szerencsére már most

számos külföldi helyszínre hívtak bennünket.

A csapat egyben marad és működik tovább, még évekig lehet a LED-táncot fejleszteni és a tudásunkat bővíteni, reményeink szerint hamarosan a határon túl is megismernek bennünket.

Horváth Zoltán táncpedagógus mellett a Dirty Led Light Crew tagjai: Vacskó Andrea, Kőmíves Viktória, Holpár Júlia, Barasits Dániel, Stánicz Anita és Bugoi Vivienne.