Haljak meg, ha ez vicces!

Gondolj rám
Vágólapra másolva!
Kern András egy érző szívű, tahó gazember szerepét írta magára új filmjében, egy sármos bunkóét, aki arra hajt, hogy utálják. Terve sikerül, de sajnos túl is teljesít: nemcsak őt, de a filmet is elég könnyű utálni, aminek a főhőse. A dramedy nehéz műfaj, a Gondolj rám ügyetlen, régimódi poénjaiban pedig nincs annyi szufla, hogy a film sötét alaphelyzetét akár kicsit is viccessé tegyék.
Vágólapra másolva!

Elég nagy baj, ha egy történetközpontú filmnek pont a sztorija sántít a legjobban, ha épp a története nem hiteles semmilyen nézőpontból vagy fénytörésben, egyetlen percre sem. Márpedig a Gondolj rám halálos tüneteinek felsorolása itt kezdődik, ez az a rákos sejt, ami az áttéteivel akkor is megmérgezné az egész filmet, ha nem vérezne amúgy is több sebből.

Egyetlen percig sem hiteles – Kern András a Gondolj rám című filmben Fotó: Gál Bereniké

A Vámos Miklós kétoldalas novellájából vett alapötlet szerint

a főszereplő Borlai doktor úgy reagál közelgő halálának hírére, ahogy azt a büdös életben soha senki nem tenné.

Eldönti, hogy attól a perctől kezdve egy utolsó bunkó tahó lesz mindenkivel, akit csak ismer, hogy a hiánya majd ne fájjon senkinek.

Hiszen nyilván sokkal jobb érzés lesz egy feleségnek együtt élni azzal a tudattal, hogy akivel huszonöt évig megosztotta az életét, azt valójában teljesen félreismerte, és valami megfejthetetlen okból gyűlöletes seggfejjé változott az élete utolsó időszakában, mint amilyen rossz érzés lenne keserédes fájdalommal visszagondolni az utolsó, szeretetben együtt töltött fél évre.

Teljesen félreismerte a férjét – Eszenyi Enikő és Kern András a Gondolj rám című filmben Fotó: Gál Bereniké

Nyilván sokkal kevésbé lesz traumatikus felnőni egy kislánynak úgy, hogy még épp idejében rájött, az apja utálja őt, és szó nélkül eldobja magától, mint amilyen nehéz lenne egy példaképszerű apafigurára emlékezve továbbélni.

Briliáns forgatókönyvírónak és még briliánsabb színésznek kell lenni ahhoz, hogy ebből a kitekert, abszurd alaphelyzetből épkézláb fekete komédia szülessen. Kern és a forgatókönyvírásban is részt vevő Vámos Miklós leginkább humorral próbálnak operálni, és ebben kifejezetten sokféle módon vallanak kudarcot.

Egy sor különböző módon nem vicces – Kern András a Gondolj rám című filmben Fotó: Gál Bereniké

Eleinte még tűnhetnek viccesnek a folyamatos kiszólások, például arról, hogy miért szeretnek a színészek orvost játszani, de egy idő után inkább izzadságszagú és kínos lesz, amikor Kern azt magyarázza filmbeli feleségének, hogy

az emberek ma már nem is járnak moziba, hanem letöltenek mindent azon a hogyishívjákon, interneten.

Aztán ott vannak az olyan ezer éve újra- meg újrahasznosított, de már ezer éve sem vicces poénok, mint a nagyothalló nagyi, aki minden jelenetben legalább kétszer méltatlankodik azon, hogy vele folyton kiabálnak, mintha nem hallana jól.

Tessék?! – Elekes Emma a Gondolj rám című filmben Fotó: Gál Bereniké

A harmadik kategória pedig maga lenne a fekete humor, a szándékosan szemét Kern gonoszkodásainak krónikája. Amelyek egy részét mintha a Szeszélyes évszakok sikerületlen és ezért soha fel nem használt jelenetei közül kukázták volna ki (például: Kern lábtörlőnek használ egy, valamiért a konyhakövön tárolt tál süteményt), a másik része viszont nem több mint gyenge polgárpukkasztás. Ami abban merül ki, hogy Kern trágár szavakat kiabál a vele egy légtérben tartózkodók irányába, vagy olyanokat kérdez tisztességben megöregedett ismerőseitől, hogy szoktak-e maszturbálni, amióta meghalt a férjük.

A dramaturgia ódivatúan sete-suta. Amikor például Kern előáll a nagy tervvel a szerettei leépítéséről, a következő snittben már végletesen ki is fordult magából, minden átmenet nélkül. Az olyan kínosan patetikus jeleneteket, mint amikor Kern egy elhagyatott raktárépületben a háborgó égre emelve a tekintetét olyasmiket kiabál, hogy „Miért nem jössz már, halál?!”, nem is lehet hova tenni.

Jöhetne már a halál – Liptai Claudia és Kern András a Gondolj rám című filmben Fotó: Gál Bereniké

Hemzseg a film az olyan se eleje, se vége jelenetektől, amelyek vagy csak egy újabb rossz vicc kedvéért születtek, vagy hogy elejtsenek benne egy új információt, de meg sem próbálják beágyazni ezeket a történetbe.

A konfliktusok meg létre sem jönnek igazán, nemhogy tartsanak is valahová.

Ilyen két ballábas a film vége is: a történet csattanója után a forgatókönyv megpróbál valamiféle konyhafilozófiai lózungot dadogni az önmagunkkal való szembenézésről, de valójában nem fut ki sehová, nem old meg és nem közöl semmit, a néző meg csak pisloghat, hogy akkor mi végre ülte végig ezt a másfél órát.

Nem fut ki sehova, nem old meg semmit – Szilasi Blanka és Kern András a Gondolj rám című filmben Fotó: Gál Bereniké

A sugallt végkövetkeztetés ráadásul nem más, mint hogy a nők valójában mind felszínes, álnok kígyók, ennélfogva, aki tisztességes, érző emberi lény, lesz szíves Kern figurájával együtt érezni.

Pedig nem lehet itt együttérezni senkivel.

Ahhoz legalább némi erőlködés árán elhihető történetre, vonakodva bár, de hitelesnek mondható jellemekre, vagy ha nem, hát legalább néhány igazán jó poénra lett volna szükség.