Véletlenül lett kapus az utóbbi húsz év legjobbja

Aligha érdemelné meg jobban bárki más, mint Gianluigi Buffon, hogy az övé legyen a Serie A most megszerzett góltalansági rekordja. Az utóbbi 20 év talán legjobb futballkapusa mögött nagyszerű pályafutás van, és a szerénysége is példaértékű. Pedig voltak zűrös ügyei, Parmában még vérző huligánvezért is fuvarozott, és sosem tett lakatot a szájára. Ma intézmény a Juventusnál.

Gianluigi Buffon, a Juve kapusa a legutóbbi bajnoki meccsén tíz forduló óta először gólt kapott, de így is megdöntötte a kapott gól nélkül egyvégtében védett percek rekordját a Serie A-ban. Az új csúcs 973 perc – az eddigit Sebastiano Rossi, a Milan kapusa tartotta, ő 1993. december 12. és 1994. február 27. között 929 percen keresztül őrizte tökéletesen a hálóját. A lista harmadik helyén pedig éppen Buffon nagy elődje és egyik példaképe, Dino Zoff áll.

A Serie A legjobb kapusteljesítményei kapott gól nélkül

1. Gianluigi Buffon (Juventus, 2015–16) 973 perc

2. Sebastiano Rossi (Milan, 1993–94) 929 perc

3. Dino Zoff (Juventus, 1972–73) 903 perc

4. Mario Da Pozzo (Genoa, 1963–64) 792 perc

5. Ivan Pelizzoli (Roma, 2003–04) 774 perc

6. Davide Pinato (Atalanta, 1997–98) 758 perc

7-8. Gianluigi Buffon (Juventus, 2013–14) 745 perc
Luca Marchegiani (Lazio, 1997–98) 745 perc

9. Morgan De Sanctis (Roma, 2013–14) 744 perc

10. Adriano Reginato (Cagliari, 1966–67) 712 perc

Buffon éppen húsz évvel ezelőtt, 1995. november 19-én a Parma játékosaként a Milan ellen debütált az olasz élvonalban – és rögvest lehúzta a rolót (0–0).

Nem kenyere az idegeskedés

"Tudtam, hogy játszani fogok a Milan ellen, vagy legalábbis nagyon bíztam benne. Azon a héten ugyanis elképesztő formában ment a védés az edzéseken, sokszor

magam sem akartam elhinni, hogy minden labda elakad bennem.

És akkor, azon a vasárnap reggelen az edzőnk, Nevio Scala odahívott magához, és megmondta, hogy este én kezdek majd a Milan ellen. Félelmetes érzés volt” – emlékszik vissza önéletrajzi könyvében Buffon.

Nem az a pókerarc típus Forrás: NurPhoto/Matteo Bottanelli/NurPhoto/Matteo Bottanelli

"A csapattársaim egy kicsit aggódtak a meccs előtt, de én halálosan nyugodt voltam. Annyira, hogy el is aludtam a csapatbuszon, miközben a stadion felé araszoltunk. A többieknek meg az egekben volt a pulzusa. Mit csináljak? Én délutánonként aludni szoktam, ettől lettem nyugodt és kiegyensúlyozott. De hát mindenki ezt várja el egy kapustól, nem?” – viccelte el a bemutatkozását Buffon.

Igazi sportcsalád

Ekkor végleg bebizonyosodott, hogy ő a figlio d’arte – vagyis a következő a családban, aki folytatja az élsportolói hagyományokat. Azzal, hogy éppen labdarúgó lett, nem atletizáló szülei hivatását vitte tovább, de nem is szakított a családi hagyományokkal: Lorenzo Buffon – Gianluigi nagyapjának unokatestvére – a Milannal öt, az Internazionaléval egy bajnoki címet nyert kapusként.

Sőt. Édesanyja, Maria Stella háromszoros olasz bajnok volt súlylökésben, és ő tartotta az olasz csúcsot diszkoszvetésben. Édesapja, Adriano szintén súlylökő volt, nagybátyja, Dante pedig kosárlabdázóként vált nemzetközileg is ismert játékossá.

Véletlenül lett kapus

Buffon egyébként nem is kapusnak, hanem középpályásnak indult. Édesapja tanácsára gondolta meg magát, miután 13 évesen kényszerből ő védett egy tornán.

Ez lenne a háló? Forrás: MTI/Marco Giglio

"Egy nap az apám odafordult hozzám, és azt mondta, Gigi, miért nem próbálod ki magad a kapuban egy évig? Azt hiszem, az apám elkapott valamit, egy villanást, egy pillanatot azon a kölyöktornán, amikor véletlenül én álltam a kapuban. 13 éves voltam.

És a szavai hatására akkor, abban a percben eldöntöttem, hogy kapus leszek.

Viszont a kölyökklubom, a Perticata csak középső középpályásként számított rám, így aztán csapatot kellett váltanom. Az igazi pályafutásom Bonascolában kezdődött, 1991 tavaszán. Magas voltam, vékony, igazi kapuspalánta. Kilenc hónappal később már elmondhattam: valóban az vagyok. A többiektől rengeteg biztatást kaptam, mondogatták, milyen jól védek, és egyre nagyobb klubok figyeltek fel rám. Egy idő után tudtam, hogy a Bologna, a Milan és a Parma is szeretne szerződtetni. Végül a Parmát választottam, ahol Ermes Fulgoni keze alatt beadásról beadásra, lövésről lövésre fejlődtem, míg végül a kapusedző szinte második apámmá, Parma pedig második otthonommá vált” – írja könyvében Buffon.

Lázadással telt a fiatalság

A 2008-ban Numero Uno (Egyes szám) címmel megjelent önéletrajzában azt is elismerte, hogy fiatalon "a parmai haverokkal elszívott néhány jointot", de megállt a füves ciginél, mert a karrierjét nem akarta kockára tenni. Azért így is zűrös volt a fiatalsága, igazi lázadóként viselkedett a pályán és azon kívül is.

Egy győztes bajnoki utáni ünneplés 2011-ből Forrás: MTI/EPA-ANSA/Di Marco

Az 1998-as világbajnokságra például kivitte magával Cesare Maldini szövetségi kapitány, de komolyan nem számolt vele, csak azt akarta, hogy a 20 éves suhanc tapasztalatot szerezzen Pagliuca és Toldo mögött. Amikor azonban a helyzet világossá vált Buffon számára is, az egyik edzésen nekitámadt a kapitánynak:

Minek vetődgessek, amikor úgysem fogok beállni?”

– tette fel a kérdést, amiért nyomban az öltözőbe zavarták.

Megmentette az ultrák vezérét is

Egy másik alkalommal, még mindig a Parma kapusaként, nem játszhatott az Olasz Kupában a Fiorentina ellen. Így is elment megnézni a meccset, és ahogy a firenzei stadion felé haladt a Porschéjával, észrevette, hogy a Parma és a Fiorentina ultrái összeverekedtek, és a parmai ultrák vezére véresen, összeverve kóvályog. Megállt, kinyitotta az ajtót a srácnak, és intett, hogy szálljon be. A Volpo (Róka) becenéven ismert vezér eleinte vonakodott otthagyni a társait, de végül belátta, nincs olyan állapotban, hogy segíteni tudjon rajtuk. Ahogy elhajtottak a helyszínről, a rendőrök hamarosan jeleztek, hogy húzódjanak félre, de a Róka észnél volt, még idejében kiugrott az autóból, és elszelelt.

Mivel az intézkedő rendőrök felismerték Buffont, szabadon folytathatta az útját, és a következő sarkon újra felvette az ultravezért. Ezután egyenesen Parmába hajtottak, és hajnalig buliztak.

A Parma mezében, egy PSV elleni UEFA-kupa-meccsen 2001-ben Forrás: AFP/Ed Oudenaarden

Érzelmei ekkoriban még gyakran magával ragadták Buffont, a karrierjének volt például egy olyan időszaka, amikor a kivédett tizenegyesei után kirohant a B-középhez, és felmászott a szektort a pályától elválasztó kerítésre együtt őrjöngeni az ultrákkal" – írja Jonathan Wilson a kapusokról szóló, Kívülálló című könyvében.

A nagy álom: az olasz bajnoki cím

A parmai évek után Buffon nagy dilemma alé került: csábította a Roma, a Barcelona és a Juventus is. A Roma végül elpepecselte az ügyletet, és Ivan Pelizzoli mellett döntött. A Barcelonának maga Buffon mondott nemet, miután rájött, hogy nem tudná elhagyni Olaszországot, a Juventust pedig apja tanácsára választotta, aki azzal biztatta, hogy itt teljesítheti be leginkább gyerekkori álmát, a scudetto megszerzését. A Juvéban a távozó - egyébként csalódást keltően teljesítő - Edwin van der Sart kellett pótolnia.

Buffon a Juve-szurkolóktól kapta meg – Zoff után másodszor – a Superman becenevet tuttosport.com

Az apának igaza lett: Buffon már az első évében megszerezte a bajnoki címet, és a sikerből alaposan kivette a részét: 34 meccsen mindössze 22 gólt kapott. A szurkolók azonnal kikiáltották a Juventus-legenda Dino Zoff utódjának, és a nagy előd után másodszor ő is kiérdemelte a Superman becenevet.

Ő azonban soha nem tartotta a legjobbnak saját magát.

A Serie A-debütálásának huszadik évfordulóján Buffon beszélt korának legjobb kapusairól is.

Szerinte Cech és Casillas a legjobb

"A legjobb kapus az én időszakomban Iker Casillas volt, zseniálisan használta a kezét. Az emberek mindig Lev Jasint, Ricardo Zamorát, Dino Zoffot, Sepp Maiert és Gordon Bankset mondják, amikor a legjobbakat emlegetik. Ha a közelmúltból kellene választanom, Peter Schmeichelt, Walter Zengát, Gianluca Pagliucát és Andoni Zubizarretát emelném ki. Ami az elmúlt évtizedet illeti, szerintem Petr Cech és Iker Casillas volt a legjobb, a legutóbbi három évben Manuel Neuert mondanám, aki fantasztikus a levegőben. De Cech a legkomplettebb közülük" – jelentette ki Buffon. Saját magáról csak hallgatott, de a jubileumi ünnepségen azt azért elárulta, hogy a pályán az dühíti a legjobban, amikor egy védés után a támadó a védőket megelőzve bepofozza a kipattanó labdát.

Buffon a társaknak köszöni a rekordját

"Egyetlen rekord sem egy ember eredménye, ezért szeretném megköszönni a csapatnak, hogy mindent megtettek, hogy megóvják kapumat a góltól. Szeretnék köszönetet mondani:
Netónak, aki mindig képes megnyugtatni a csapatot,
Rubinhónak, aki bár halk és türelmes, igazi vezér,
Chiellónak, aki soha nem adja fel,
Caceresnek, aki a legnehezebb pillanatokban is elszántan küzd,
Alex Sandrónak, akinek élvezet nézni a cseleit,
Barzaglinak, akit klónozni kellene,
Bonuccinak, aki mindig emelt fővel, alázatosan küzd a csapatért,
Ruganinak, akinek a figyelme ritka ajándék,
Stephannak, aki a Juventus lába és tüdeje,
Evrának, akit ismét meg kellene vennünk,
Khedirának, aki jókor van jó helyen,
Marchisiónak akinek fekete-fehér a vére,
Pogbának, aki képes újradefiniálni a futballt,
Hernanesnek, a prófétának,
Leminának, aki a legmegfelelőbb ember a Juve számára,
Padoinnak, aki mindenhol remekül teljesít,
Asahamoahnak, akinek a szíve minden sérülést legyőz,
Sturarónak, aki elbukik, feláll és győz,
Pereyrának, aki a kreativitásért felel,
Zazának, aki egy született góllövő,
Moratának, akire mindig szükségünk lesz,
Cuadradónak, aki fogócskázik a pályán,
Mandzukicnak, aki első a védekezésben és a támadásban is,
Dybalának, aki joggal kapta meg a 21-es mezt
és végül az edzőnknek, aki egy született győztes" – írta Buffon a rekordja után.

A Dino Zoffal való örökös összehasonlítás ellenére, bár mindig is tisztelte nagy elődjét, gyerekként egy kameruni példaképet választott magának.

Egy kameruni kapus volt az idolja

"A futball számtalan területen tört be az életembe, eleinte jórészt persze a televízión keresztül. Kamerunt először az 1990-es világbajnokságon fedeztem fel magamnak, de a kapusukat, Thomas N'Konót már ismertem, mert ő védte annak az Espanyolnak a kapuját, amely 1987-ben kiejtette Arrigo Sacchi Milanját az UEFA-kupából. Azóta is ő a példaképem" – írja önéletrajzában Buffon. Első fiúgyermekét N'Kono tiszteletére nevezte el Thomasnak.

Thomas N'Kono, a példakép Forrás: AFP/Alejandra Brun

Sokszor elmondta, hogy az I Bagni Unione 1920 nevű tengerparti strand a kedvenc helye a világon. Gyerekkorában rengeteg időt töltött itt a nővéreivel és az unokatestvéreivel. "Hátrakötötték a kezem, nekem pedig el kellett ugrálnom, szaltóznom, bukfenceznem a hozzám vágott tárgyak elől – persze csak játszottunk. A fejemen egyik púp érte a másikat, de ekkor győztem le a félelmem a vetődésektől, és nemcsak a pihe-puha hóban dobáltam magam, hanem a fövenyen, a homokos tengerparton, a rögös domboldalakon, mindenhol" – mesélte egy alkalommal a gyerekkoráról Buffon, aki ekkor még aligha sejtette: a gyakorlás meghozza számára a világ legjobbja címet egyénileg (2003, 2004, 2006, 2007) és a válogatottal is (2006).

2012 februárjában a Milan ellen Muntari fejese bent volt ugyan, de a játékvezető úgy látta: Buffon a gólt is védi Forrás: Skyitalia

Ezért különösen imádják Torinóban

2006-ban a Juventust a bíróküldés manipulálása miatt - mint azóta kiderült, jogtalanul - kizárták a Serie A-ból. A csapatot egymás után hagyták el a másodosztály rémétől menekülő sztárok (Ibrahimovic, Cannavaro, Zambrotta, Emerson, Thuram, stb), Buffon azonban pont fordítva volt a távozással, mint a fenti játékosok:

ő akkor ment volna el, ha nem zárják ki a Juventust.

Adriano Galliani a hírek szerint eredményesen masszírozta a kapust, aki igent mondott a Milannak (egyes hírek szerint előszerződést is kötöttek), de amikor

a Juventust kizárták, azt mondta, ő így nem hagyja itt a csapatot,

és maradt a másodosztályban is. A Juventus egy évvel később visszajutott, Buffon pedig örökre helyet szerzett magának a szurkolók szívében.