Folyamatosan harcolniuk kell a tengerrel

Windmills of Kinderdijk, UNESCO World Heritage Site, The Netherlands, Europe

Az út egyik oldalán magasabb a vízállás, mint az út másik oldalán a házak bejárata. Elég gyakori látvány ez Hollandiában, nem csoda, hogy az ország világörökségeinek jó része a tengerrel való küzdelemhez kötődik. Szivattyúk, szélmalmok, tengertől elhódított területek – ezúttal holland világörökségekre vadásztam.

Miután megnéztem a világ legnagyobb virágpiacát, világörökség-vadászatba kezdtem. Úgy döntöttem, bejárom Hollandia valamennyi UNESCO-listára felkerült helyszínét. A legérdekesebb számomra az Ir. D. F. Woudagemaal gőzhajtású szivattyútelep volt. Belátom, kell egy kis megszállottság ahhoz, hogy az ember a vakációja alatt éppen egy ilyen helyre látogasson el. A kisvárosban, Lemmerben simán elhajtottam volna az épület mellett, ha nem tudom, hogy pont azt keresem.

A ház mélyebben van, mint a vízszint Forrás: Kisgyörgy Éva

A százéves gőzszivattyú

Kis bekötőút végén, egy tó előtt áll a régi, nem különösebben feltűnő ipari épület. Persze, ha kicsit alaposabban megnézi az ember, hamar szembeötlik,

milyen szépek a hatalmas ablakok, és milyen kellemes a szimmetrikus kialakítás.

Leparkoltam a csepergő esőben, és azt hittem, ebben az évszázadban még senki nem járt itt turistaként. Annál jobban meglepődtem, amikor az épület közelében felhúzott vadonatúj látogatóközpontban sajnálattal közölték, hogy csak a másfél óra múlva kezdődő túrára fogok beférni, ugyanis nemrég érkezett két iskoláscsoport.

Az idegenvezetőként dolgozó nyugdíjas mérnökre várva megebédeltem, megnéztem egy filmet az állomás történetéről, aztán egy tucatnyi látogatóhoz csapódva végre körbejárhattam a telepet.

Néha a százéves gőzszivattyúkra is szükség van Forrás: Kisgyörgy Éva

A Wouda gőzszivattyútelep nemcsak a legnagyobb ilyen létesítmény, de az egyetlen, amely a mai napig működik. 1920-as átadásakor a legkorszerűbb volt a maga nemében, és még manapság sem kell szégyenkeznie.

Bár a környék vízszabályozását ma már modernebb eszközök biztosítják, amikor azok nem bírják a terhelést, amolyan

vésztartalékként a jó öreg Wouda szivattyúit is beindítják.

Erre legutóbb négy éve került sor. Hogy se a berendezés, se az alkalmazottak ne essenek ki a gyakorlatból, „békeidőben” is évente kétszer gyakorlatot tartanak, ilyenkor ellenőrzik az összes alkatrész működését.

Az olajozó kannák is szépek Forrás: Kisgyörgy Éva

Küzdelem a tengerrel

Az ország és a tenger évszázadok óta tartó harcának egy másik mementója a Beemsterpolder nevű világörökség. Ez tényleg csak hardcore világörökség-vadászoknak való vidék, mert különösebben nem tér el a látvány semmiben attól, amit az ország többi részén is megszoktunk. Csatornák, zöld mezők, házak. Hogy miért került fel mégis az UNESCO-listára? Mert ez a terület jó példa arra, ahogy a tengertől elhódítottak egy területet, azaz arra, mi is az a polder.

A környéken régebben a Beemster-tó terült el.

Irtózatos munkával, na meg szélmalmok sokaságával a vizet csatornákba terelték,

és szép lassan egyre több területet nyertek el a víztől a mezőgazdaság számára. A hetven négyzetkilométernyi területet három évig tartó munkával szárították fel, hogy 1612-ben megszülessen a Beemsterpolder nevű terület.

Middenbeemster takaros házainak egyike Forrás: Kisgyörgy Éva

Az egykori heroikus küzdelem mai központja egy Middenbeemster nevű városka, ahol a legtöbb – egyébként elbűvölő – ház saját kis híddal közelíthető meg az autóútról a vízárkon keresztül.

Beemstert talán azért emelték ki a hasonló projektek közül, mert példaértékű, milyen ügyesen alakították ki a környéket. A víztől elnyert földet cellákra osztották, köztük futnak a csatornák, és velük párhuzamosan az utak, ráadásul

a terület eredeti kialakítása évszázadok óta nem változott.

A hollandok nem adják fel

Szintén a tenger és az emberek örök küzdelméről szól Schokland, ahol már időszámításunk előtt tízezer évvel is éltek és gazdálkodtak. A következő századokban a környéken a víz egyre csak emelkedett, míg végül a középkorra Schokland szigetté vált. A kemény, makacs helybéliek azonban nem adták fel, mezőgazdaság helyett áttértek a halászatra és hajózásra.

Schokland egykori temploma Forrás: Kisgyörgy Éva

1859-ben aztán rendelettel telepítették ki őket, mert a környező víz folyamatos emelkedése már-már életveszélyt jelentett. 1941-ben aztán újra fordult a kocka.

A Noordoostpolder néven is ismeretes vidéket visszahódították a tengertől,

és ma már ismét mezőgazdasági terület. Központja Middelbuurt, egy skanzenszerű falu, ahol még áll egy régi templom, és néhány megmaradt házban múzeumot rendeztek be.

Iszaptúra helyett virágmezők

Míg régebben a tengerpartra gondolva mindig azúrkék tengert, fehér homokos tengerpartot és bedőlő pálmafákat képzeltem magam elé, ma már legalább annyira kedvelem a zord északi vizeket is. Norvégiában kattant át az agyam, ott kedveltem meg a szinte fájdalmasan szép, hideg tájakat. Nem is volt kérdés, hogy Hollandiában elmegyek a szintén világörökségként jegyzett Watt-tengerhez.

A Watt-tenger zordságát is lehet szeretni Forrás: Kisgyörgy Éva

Ennek különlegessége az árapálysíksága, amely

gazdag állat-, madár- és növényvilága miatt került fel a világörökségi listára.

A legizgalmasabb a hely nyáron, amikor iszaptúrákhoz lehet csatlakozni, most azonban meg kellett elégednem azzal, hogy áthajóztam Hexel szigetére. Nem panaszkodhattam, mert a szigeten nem várt bónuszban részesültem: a legszebb virágmezők vártak itt rám.

Virágmezők és birkacsalád Hexel szigetén Forrás: Kisgyörgy Éva

Szélmalmok kevés turistával

Kevés tipikusabb holland látnivaló van a szélmalmoknál. Az UNESCO listájára a Kinderdijk malomrendszer 1740-ben épült 19 vízimalma került fel. A cél itt is a tengerrel való birkózás volt, ez a terület ugyanis a tengerszint alatt fekszik, és

a vizet a szélmalmok segítségével emelték át tározókba.

1927-ben erre a célra dízelüzemeltetésű berendezést építettek, de a II. világháború idején, amikor üzemanyaghiány volt, ismét szolgálatba állították a jó öreg szélmalmokat.

Ma már csak nyaranta indítják be őket a turisták kedvéért. Szerencsére itt korántsem volt akkora tömeg, mint a buszos kirándulások kedvelt helyszínén, az Amszterdamhoz közelebb eső Zaanse Schans településen, úgyhogy totál idilli környezetben lehetett sétálgatni.

Kinderdijk szélmalmai Forrás: Kisgyörgy Éva

Hajókázás az amszterdami csatornarendszeren

És még mindig víz. Ha van világörökség, amelyet minden Hollandiába látogató turista felkeres, az az amszterdami csatornarendszer.

A félhold alakú csatornahálózatot a 17. században alakították ki,

hogy megnöveljék az egyre jelentősebbé váló város területét.

Bár sétálni is nagyszerű a városban, a csatornák hangulatát a legjobb hajókázva élvezni, úgyhogy én is azt tettem. Pont kifogtam az első igazi tavaszi, napsütéses napot, amikor a fél város kitelepedett a teraszokra, rakpartokra napozni, csevegni és élvezni, hogy végre nem esik.

Amszterdam csatornarendszerét a legjobb hajóval fedezni fel Forrás: Kisgyörgy Éva

A csatornák mellett álló nevezetességek közül a kedvencem a Van Loon Múzeum lett, egy eredeti elrendezéssel és berendezéssel fennmaradt gyönyörű lakóház a 17. századból. Egyrészt itt megtapasztalja az ember, milyen környezetben lógtak a csodálatos régi festmények, amelyeket ma már a Rijskmuseum őriz, másrészt a ház azért is egyedülálló, mert csak itt maradt fent az eredeti elrendezés, vagyis hogy

egy telek két csatorna között terült el.

Az egyik csatorna felé nézett a lakóház, a másik oldalra a lovas szekereknek épített kocsiszín, és a kettő közt szépen gondozott kertet alakítottak ki. Ez ma már állandó jelleggel csak itt látogatható, mintegy két tucat másik belső kertet minden év június harmadik hétvégéjén lehet megnézni, a nyitott kertek napokon (2016-ban június 17–19. között).

Amszterdam hídjai alatt Forrás: Kisgyörgy Éva

A védelmet is a víz biztosítja

Amszterdam körül 1883 és 1920 között 45 erődöt építettek ki. A világon egyedülálló módon

a védelmet a vízszint szabályozásával biztosították.

Az erődök körül ugyanis megannyi csatorna és gát van, amelyek egy bonyolult, aprólékosan kidolgozott rendszer segítségével bármikor el tudták önteni a már kiszárított területeket (poldereket). Néhány erődöt megnyitottak a turisták előtt, ilyen például a Spijkerboor.

Az egyik látogatható erőd, Spijkerboor Forrás: Kisgyörgy Éva

Ez a ház nem megy ki a divatból

Utrecht külvárosában egy kortalanul modern épületet találunk. A Rietveld-Schröder-házat Gerrit Rietveld építész tervezte egy avantgárd iránt rajongó özvegy számára.

Az 1924-ben épült ház a stijl stílus legfontosabb alkotása,

amely fehéren, szürkén és feketén kívül csak kék, sárga és piros színeket használt. Ezt mind az épület külső kialakításában, mind a berendezésében messzemenőkig betartották.

A tolóajtókkal variálható terek ma is abszolút jól funkcionálnának. Több látogató is osztotta a véleményem, hogy simán ellaknánk itt. Csak egy dolog tartana vissza, hogy ma már sajnos nem valami nyugalmas és szép a ház környéke, ugyanis négysávos, igen forgalmas utat építettek a közvetlen közelébe.

A Rietveld-Schröder-ház akár ma is épülhetne Forrás: Kisgyörgy Éva

Még a vécéken sem volt ajtó

Nem a gőzszivattyú volt az egyetlen ipari létesítmény, amelyet felkerestem, a rendkívül vibráló, energikus Rotterdamban is beiktattam egy gyárlátogatást. A Van Nellefabriek épületét csak vasárnaponként láthatjuk, 10 órakor kezdődő, szervezett csoportos látogatás keretében. Jó előre lefoglaltam a túrát, és elképedve láttam, hogy itt is vagy fél tucat, egyenként mintegy húszfős csoport vágott neki az épület bejárásának. Úgy látszik, vannak rajtam kívül más világörökség-megszállottak is.

Az 1920-as években épült hatalmas csarnok a modernista ipari építészet egyik ikonja.

Levegő, tér és fény.

Ez volt a három alapelv, amelyek mentén a hatalmas üvegablakokkal kivételesen világossá varázsolt gyár felépült. Persze a tisztaság és az áttekinthetőség nemcsak a munkások érdeke volt, hanem a felügyelőké is, akik így mindenkit szemmel tarthattak. Ennek legextrémebb megnyilvánulása, hogy a vécéken sem volt ajtó, így még ott sem volt teljes a privát szféra.

Szellős, világos, átlátható terek Forrás: Kisgyörgy Éva

Ugyanez a kettősség köszön vissza sok más területen. A gyárba érkező dolgozók azonnal két csoportra váltak. Külön területen dolgoztak ugyanis a nők és a férfiak, és már eleve külön lépcsőházban mentek fel a munkaállomásokra.

A munkaidő kötelező zuhanyzással indult.

Ez egyrészt hasznos volt az alkalmazottaknak, mert legtöbbjüknél otthon erre nem volt lehetőség, de a cégnek is, mert nem hurcolták be az utcáról a koszt.

Mosdó, eredetileg ajtók nélkül Forrás: Kisgyörgy Éva

Manapság már rég nem csomagolnak itt dohányt, kávékat, teákat, hanem építészirodák költöztek a számukra bizonyára igencsak inspiráló környezetbe. A mai napig

kínosan ügyelnek arra, hogy fenntartsák az eredeti állapotokat,

és sehol ne állják útját a fénynek. Így például az irodaszekrények magassága is precízen szabályozott, mint az is, milyen magasra lehet pakolni egy nyomtatót.

Ezzel ki is pipáltam az összes holland világörökséget, már amelyiket a kontinensünkön fel lehet keresni. Van ugyanis egy tizedik is, de ahhoz el kell majd utaznom egyszer Willemstad történelmi központjába, Curaçao szigetére.