Warhol, a Beatles és Lady Gaga az év egyik legmenőbb kiállításán

Vágólapra másolva!

Zenerajongóknak - különös tekintettel a hanglemezek szerelmeseire – és a fotó iránt érdeklődőknek is kötelező a Capa Központ legújabb kiállítása, amely a könnyűzene és a fotográfia hosszú múltra visszatekintő, és mindkét művészeti ág számára gyümölcsöző viszonyát mutatja be. A több száz borítót felvonultató válogatásban a legkülönbözőbb zenei stílusok és fotográfiai műfajok képviseltetik magukat, így nem nagyon lehet hiányérzetünk a kiállítás bejárása után.

Tasnádi Kata

Vágólapra másolva!

Andy Warhol bakelit Capa központ lemezborító Jeff Koons

Mindenki itt van, aki számít

Jó évük van a könnyűzene rajongóinak: a Ludwig Múzeum két kiállítása után a Capa Központ Total Records - Lemezborítók: fotográfia és zene című, június 16-tól október 2-ig látható tárlata már a harmadik nagyszabású kiállítás, amely a témához kapcsolódik.

Az összesen 437 lemezborítót bemutató válogatás alapgondolata az, hogy

a zene és a fotó története szorosan összekapcsolódik,

amiről bárki meggyőződhet, aki ellátogat a Capa Központba. A szervezők ugyanis nem túloztak:

a kiállítás valóságos zene- és főleg fotótörténeti utazás,

amely során a világ leghíresebb fotósainak munkái köszönnek vissza a kiállított lemezborítókon. A legérdekesebb ebben talán az, hogy nem csak olyan alkotók neveivel találkozhatunk, mint a pop art legendás alakja, Andy Warhol, vagy a sztárok fotósa, Annie Leibovitz - akiknek művészete közismerten szoros kapcsolatban van a könnyűzenével-, hanem például az épület- és ipari fotóiról ismert Bernd és Hilla Becher képe is megjelenik egy különleges Kraftwerk borítón.

A kiállítás magyar társkurátora, Csizek Gabriella és egyik francia kurátora, Serge Vicendent vezetett végig minket a Total Recordson Fotó: Adrián Zoltán - Origo

De láthatunk többek között Robert Mapplethorpe, Irving Penn, Robert Frank, Nan Goldin, Cindy Sherman, Jeff Wall, Weegee, Helmut Newton és Andreas Gursky fotóit felhasználó borítót is, sőt, még egy Brassai-kép is megjelenik. Ez utóbbi azt a tendenciát is jelzi, hogy a fotósok amellett, hogy közreműködtek a lemezborítók készítésében, mert izgalmas kihívást láttak a különleges, 30x30 cm-es felületekben vagy esetleg az ismertség és elismertség lehetőségét, máskor nem tudatosan kerültek kapcsolatba a könnyűzenével. Már meglévő, ismeretlen vagy jól ismert fotók erőteljes üzenetük vagy hangulatuk miatt utólag is a borítókra kerülhettek.

David Bailey Rolling Stones borítóin nyomon követhetjük a zenekar átváltozásait Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Képben közvetíteni a zenét

Akárhogy is kerülnek a fotók a borítókra, a lényeg mindig az, hogy

a kép és a zene felerősítse egymás hatását.

A tavalyi arles-i fesztiválon bemutatkozó kiállítás egyik francia kurátora, Serge Vincendet úgy fogalmazott, hogy a fotókat azért kezdték el használni a lemezborítókon, hogy vizuálisan is kifejezzék a lemezek hangulatát.

Irving Penn Miles Davis borítójának elő- és hátlapja, illetve belseje (a kiállításon a fotográfiai műfajok közül a portréval találkozunk legtöbbször) Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Vincendent az Origónak arról is beszélt, hogy a magángyűjteményekre épülő anyag összeválogatásának fő szempontja az volt, hogy

minél több fotótörténeti jelentőségű alkotó munkája megjelenjen,

és hogy őket olyan képek képviseljék, amelyek jellemzőek életművükre. Vicendent szerint ugyanis arra is van bőven példa, mikor a fotós nem kapott szabad kezet a borító létrehozásakor, viszont a legértékesebbek azok a lemezek, amikor saját stílusuk szerencsésen találkozott az adott előadó vagy együttes zenéjével és elképzeléseivel.

Ebben a kreatív alkotói folyamatban természetesen a grafikusoknak is fontos szerepük van, ezért is döntöttek úgy a kurátorok, akikhez Magyarországról Csizek Gabriella csatlakozott társkurátorként, hogy az együttes, a fotós és a grafikus neve is ugyanakkora méretben jelenik meg a lemezborítók alatt.

A kiállított borítók közül rengeteg Serge Vincendet tulajdona Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Már nem az igazi

Vicendent, aki maga is gyűjtő, és számos, a tulajdonában lévő borító megjelenik a kiállításon, az Origónak azt is elmondta, hogy nem véletlen, hogy az

1960-as évektől az 1980-as évekig terjedő időszak lemezei vannak többségben

a Total Recordson. A kurátor szerint ez volt az az időszak, amikor a legkreatívabb megoldások születettek, és a lemezborító, mint képformátum a virágkorát élte. Újságírói kérdésre arról is beszélt, hogy szerinte ennek a műfajnak már leáldozott, hiszen hiába vannak még albumok és készülnek hozzájuk borítók, ezekkel már jellemzően digitálisan, bélyegkép méretben találkozunk, ami teljesen más élmény.

Lady Gagának Jeff Koons készített borítót Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Szerencsére azonban nem csak a múzeumokban láthatunk hanglemezeket, és a formátum egyre inkább reneszánszát éli, így kifejezetten friss albumborítóval is találkozhatunk a válogatásban. Lady Gaga 2014-es lemezének borítóját például a popsztárnak egy másik sztár, a sokszor a képzőművészet és a fotó határterületein mozgó Jeff Koons készítette el.

A korhatáros szekció sem maradhatott ki

A kiállítás rendezésének egyik fő szempontja az volt, hogy elkülönítsék a kifejezetten albumborítóként létrejött, illetve az utólag átszerkesztett fotókat. Emellett

számos tematikus része is van a kiállításnak,

például külön helyet kaptak egyes kiadók sorozatot alkotó lemezei, illetve az erőteljes társadalmi vagy politikai üzenetet hordozó, vagy éppen a szexualitásra épülő borítók is.

Eredeti és cenzúrázott változat: The Jimi Hendrix Experience - Electric Ladyland Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Több ikonikus művész is külön ki van emelve a válogatásban, például David Bailey, aki többek között a Rolling Stones egyik fotográfusaként ismert, és képein nyomon követhető az együttes stílusának alakulása. De külön részt kapott Andy Warhol, Richard Avedon vagy éppen Anton Corbijn, aki a U2 arculatának kialakításában vállalt főszerepet.

A fotó és zene egymásra hatásának egyik ikonikus példájaként a Beatles Abbey Road című lemeze is külön szekciót kapott, amely talán a világ leghíresebb borítójával rendelkezik. A zebrán libasorban átvonuló négy Beatles-tag képe számtalan más zenészt is megihletett, többek között a Red Hot Chili Peppers is elkészítette saját, meztelen verzióját.

Ezek még visszafogott megoldásnak számítanak a korhatáros szekcióban Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Várjuk a magyar verziót

Mivel a kiállítás francia magángyűjtők lemezeire épül, számos francia fotós munkája is hangsúlyos szerepet kapott a válogatásban. A kiállítás bejárása után Csizek Gabriellát arról kérdeztük, hogy nem merült-e fel, hogy a válogatást kiegészítsék magyar alkotók munkáival is. A kurátor elmondta, hogy mivel utazó kiállításról van szó, a koncepciót nem változtathatták meg, de

szívesen készítenének a jövőben olyan tárlatot, amely hasonló elvek alapján, de magyar zenészekre és fotósokra épül.

Addig is itt a Total Records, amelynek több száz lemezborítóját a végtelenségig böngészhetjük, és nézegethetjük az igényes installációt is, annál is inkább, mert Csizek Gabriella szerint annyi rejtett érdekessége van a kiállításnak, hogy ő maga sincs tisztában mindegyikkel.