Juhfarkünnep isten kalapján

Somlói Juhfark ünnep, Somló-hegy bor szőlő
Somlói Juhfark ünnep, Somló-hegy 2016.09.
Vágólapra másolva!
Ritkán iszunk somlói juhfarkat, pedig mindent tud: lehet könnyű habzó- vagy akár mazsolásan testes desszertbor, de fröccsnek is kiváló. Az első Somlói Juhfark Ünnepen úgy ötven tételt kóstoltunk, de nem találtunk két egyformát. És ez nem hiba, hanem öröm volt.
Vágólapra másolva!

Huszonkét éves. Nem a bor, az még nincsen, hanem a busz, ami visz minket az első Somlói Juhfark Ünnepre, a Somló-hegyhez. Minden biztató, mindenki kedélyes. - Várjunk még öt percet az indulással? – kérdezi a harcsabajuszos, nyugdíjas buszsofőr. – Várjunk, válaszolják a kedves utasok.

– mondja valaki. Örülök, hogy bölcs emberek is vannak a csapatban.

Lentről jöttünk, de oda megyünk Fotó: Grimm Balázs

A harcsabajuszos sofőr - aki egyébként civilben lelkes horgász, és mint ilyen, elmeséli, hogy egyszer fogott egy 97 kilós példányt bajusza névadójából - nem tudja az utat. Sebaj, mi, néhányan utasok tudjuk, 8-as főút, a devecseri leágazás után tessék jobbra nézni, és ott lesz a Somló, ez a négyszázharminc-valahány méter (több adat is kering róla) magas vulkáni tanúhegy.

Két és fél órával később

a sofőr tekintete a Borszörcsök helységnévtábla láttán egy pillanatra felcsillan,

aztán a csillanás kisvártatva tűnődő szomorúságba fordul át: mégis inkább pecázni kellett volna menni, mert ő itt legföljebb csak kávét ihat.

Gyárak, bányák, urak

Ha itt a szomszéd permetez... Fotó: Grimm Balázs

A Somló az ország legkisebb borvidéke, viszont a leginkább felaprózódott. Régen egyházi, uradalmi birtokok voltak itt, aztán a szocializmus idején kimérték a parcellákat a környékbeli gyárak és bányák dolgozóinak,

akadt büszke tulajdonos, aki két sor szőlőt művelt.

A rendszerváltás óta a nagyobbak fel-felvásárolják a kisebbeket, de ez még nem változtatta meg drámaian a helyzetet. Ezt már a Tornai Pincészet borbemutató termében tudom meg, ahol 16 helybéli pincészet kóstoltatja a legjobb juhfarkjait.

A borszerető ember kifinomult lélek, és mint ilyen, kedveli a figyelmességeket, ezért nagyon tetszik neki, hogy a helyet eleve akadálymentesítettre tervezték meg. Klassz dolgok ezek, ennek örömére igyunk is gyorsan valamit!

Néhány tétel nem tétel Fotó: Grimm Balázs

Van, aki két-, van, aki négyféle juhfarkat hozott, úgy ötven tételt kell megkóstolni.

És akkor még a sofőr panaszkodik!

A szőlő a nevét a juh farkára emlékeztető formájú fürtjei miatt kapta. Az egyik legősibb szőlőfajtánk. Termelik a Balatonnál, a Mecsekalján, az Etyek-Budai körzetben, de a legfontosabb termőterülete itt a Somlón van.

Otthon ritkán

Valami egységes dologra szoktam gondolni, ha a juhfark jut eszembe. Ehhez mérten elképesztően sok arca van. Sokáig kerestem a megfelelő kifejezést, nem találtam. Végül egy borász segített, amikor párás szemekkel beszélve azt mondta a borról:

Az ott egy facsemete. Balra Fotó: Grimm Balázs

Nem sorolom fel mind az ötven tételt, mindenesetre meglepő, hogy például milyen jó – könnyű, üde – habzóbor készíthető belőle. Lehet nagytestű, komplex, határozott savgerincű, tüzes, és ami szerintem összeköti a variációkat: a mineralitás, az ásványi anyagok olyan szintű jelenléte, amitől kicsit - jó értelemben - sósnak érezzük ezeket a borokat. Egy csöppet

úgy érzem magam, mint az egyszeri újságíró, aki beiratkozott a szövőtanfolyamra, és már az első órán elveszti a fonalat.

Jegyzeteimben ilyen kifejezések követik egymást: finom, játékos, kézi szüretelésű, hosszan lecsengő, free wifi. Akad juhfark, ami mazsolás, nem bántóan, nem szájragasztóan, de mégis édes.

Kétszer kettő néha hat Fotó: Grimm Balázs

Minden bor jégbe hűtve várja a kóstolókat, akik úgy kétszázan lehetnek. Az ötödik pohárka után mindenki nagyon kedves, bár van néhány hardcore borsznob, aki visszaköpi. Ők nem annyira nyájasak. Összefutok néhány kövér jegenyével: Svédországból jöttek, nagy rajongói a Somló-hegynek úgy teljes egészében. Vannak még itt finnek, talán németek is – bár ilyen dialektus nincs is. A legtöbben szervezetten érkeztek, a vendégek 40 százaléka budapesti, van, aki Nyíregyházáról utazott ide.

Józan tintával

Felemelő érzés Fotó: Grimm Balázs

Azért az felemelő érzés, ha 200 ember egyszerre részegedik le – jegyzem fel józan tintával a tizedik tétel magasságában. Persze ugye van, aki visszaköpi. Több borásszal is sikerül beszélgetni, abban teljes az egyetértés, hogy elképesztő, mi mindenre képes a terroir és a szőlőfajta.

Milyen esélye van a juhfarknak? Jó.

Ezt is egy kedves borász mondja. Szerencsére az őshonos szőlőfajtáknak most divatjuk van – teszi hozzá -, a chardonnay, sauvignon blanc, itt, a Somlón - amit a helyiek Isten ittfelejtett kalapjaként emlegetnek - visszaszorult.

Egy bank is hozott ide csoportot, megkapó látvány a sok született öltönyös, amikor lazán próbál felöltözni. A juhfark erejét mutatja, hogy néhány tucat pohár után elmúlik a nyakkendő hiánya okozta légszomj és frusztráció: a közgazdász és az adminisztrátor már nem csak csapatépítő jelleggel barát.

A hamburger nem fért rá a képre Fotó: Grimm Balázs

Mindez a büfénél tűnik fel, ahol sonka-kolbász-sajtos ízelítő tálat (sírunk, olyan finom) lehet venni (1500 forint), és ahol a felirat szerint Magyarország Első Somló Burgerét mérik (szintúgy 1500 Ft). Az ételkínálat jelzi a borászati irányokat is, amik: a hagyományok tisztelete, a jelen elfogadása és a jövő feszegetése. Az én értelmezésemben a tál volna a hagyomány, a hamburger meg a jelen és a jövő is egyben.

Du ju szpík inglis? Fotó: Grimm Balázs

Pusztán a tény, hogy nem bográcsban főtt birkapörkölt van cigányzenével, hanem hamburger jazz-zel, már az is túllép a tradíciókon, az meg, hogy mindez rusztikus és fine dining is egyben, maga a mennyország. Ami jó esetben ugye a jövő.

Meg az is rock and roll, hogy nincsen ketchup.

Ezt ugyanis az önérzetes séf – amint azt a buli végén egy pohár juhfark mellett keseregve elmondja – megtagadta, pedig erősen lett volna rá igény. Forradalmi lélek, ennyire menő Heston Blumenthal sem mert lenni.

Sok a bringás

Esszük a kis uzsonnánkat, a harcsabajuszos horgász-sofőr kedélyesen integet négy asztalnyi távolságból. Zsíros kézzel, két pofára: hál' istennek nem csak egy kávéra hívták meg. Ezen a ponton rezdülésnyit pontatlanok a jegyzeteim, azt írom ugyanis fegyelmezett sorvezetős füzetembe, hogy „Feltűnően sok a bringaöltözékes. Több mint egy." Hófehér szerzetesi szobám apácarácsos oltalmában másnap úgy számolom, hogy akkor legalább kettő lehetett.

Még egyszer mondom: gáz Fotó: Grimm Balázs

Volt persze pincelátogatás is. Közszolgálati jelleggel minden momentumot feljegyeztem a vulkanikus működéstől kezdve a fahordós érlelésen át a palackozásig, de ami a lényeg, higgyék el: a pereckulacs. Ezt úgy kell elképzelni, mint az egyiket az olimpiai öt karikából, de itt a körben belül pia van, és hát ugye mivel kör, két kézzel is bele lehet kapaszkodni. Ebben a kérdésben egy nem helybéli szakértő azt mondta – idézem –,

A földről akár enni is lehetne. Főleg ennyi bor után Fotó: Grimm Balázs

Harcsabajuszú buszsofőrünk hazafelé sem talál el, mentségére legyen mondva, ő nem ivott egy kortyot sem. Ekkor beszél a 97 kilós harcsáról is, amit – meséli - kiárult kilóra. Jött egy haver, épp csak belevágott, és hopp, máris megvett egy 12 kilós szeletet – mondja olyan átéléssel, hogy az ember szájában megáll az útibor. – No és mondja, mester, mit csinál, ha vége a műszaknak? – kérdezem. – Ha hazaértem, iszok négy fröccsöt – válaszolja huncut mosollyal. – Miért négyet? – Hogy az ötödik jobban essen.