A válság egymással összefüggő súlyos örökségeket hagyott maga után, melyek még mindig negatívan hatnak a világgazdasági környezetre. Ahogy Maurice Obstfeld, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza októberben kiemelte, a magas adósságállományok, a nem teljesítő hitelek, a deflációs nyomás, az alacsony beruházási ráták, valamint a súlyos sérüléseket szenvedett humántőke együttese továbbra is elnyomja a potenciális beruházásokat – írja a Bloomberg.
A legnagyobb probléma pedig az, hogy mindez egy ördögi kört eredményez. Az egyre tovább fennálló alacsony növekedési környezetben ugyanis sokan úgy kezdik érezni, a jelenlegi helyzet az új normális állapot. Ennek következtében pedig egyre több beruházást fognak vissza, ami csak tovább rontja a helyzetet. Ráadásul fokozódnak az azzal kapcsolatos félelmek is, hogy
a kormányok és a jegybankok valójában nem képesek érdemben kezelni a mostani helyzetet.
További nehézség, hogy noha a kapacitásaik alatt teljesítő országokban az infrastrukturális beruházási programok sokat segíthetnének jövőre a növekedés és a munkahelyteremtés területén, a választók mégsem minden esetben örülnek ezen terveknek. Sokszor ugyanis a lakosság nagyobb figyelmet szentel a programok költségeinek, mint a hosszú távú hatásainak.
Ezzel párhuzamosan számos feltörekvő piac igen szép év elé néz a fejlett gazdaságok középszerűségével szemben. India például 2017-ben már az egymást követő harmadik évben lehet a világ leggyorsabban növekvő gazdasága a legnagyobbak között, ahogy
az IMF 7,6 százalékos GDP-növekedést jósol az országnak.
Nem mellékesen az indiai jegybanknak sikerült 5 százalék körüli szintre leszorítania az inflációt a 2013-as majdnem 11 százalékról. Mindez együtt pedig azt eredményezi, hogy az elemzők szerint bár az ország számos súlyos problémával küzd, sok gazdag versenytársához képest még így is sokkal jobban menedzselt gazdaság.
Mindemellett Kínában az IMF jövőre csupán 6,2 százalékos bővülésre számít az idei 6,6 százalékot követően. Az ázsiai ország tovább folytatja az átállást a fogyasztásvezérelt gazdasági modellre, ami pozitív hír azon régiós gazdaságoknak, melyek a kínai fogyasztóknak tudnak termelni. Rossz hír viszont az európai, japán és amerikai cégeknek, melyek csúcstechnológiás gépeket értékesítenek Kínában. Az igazán nagy kérdés azonban az lesz, hogy
a kínai vezetés mihez kezd majd a jüan árfolyamával, amely nemrég hatéves mélypontra szakadt.
Jóllehet a kormány egy pénzügyi pánik megelőzése érdekében nem fogja teljesen elengedni a devizát, a potenciális kereskedelmi előnyök mégis további gyengítésre sarkallhatják a gazdaság irányítóit.
Európában a gazdasági problémák ezzel együtt nem változtak érdemben az elmúlt időszakban, és feltehetően jövőre is hasonlóak lesznek. Ennek lényege, hogy miközben Németország továbbra is kitart amellett, hogy az Európai Unió országai ne támaszkodjanak túlságosan a kormányzatok pénzügyi támogatására, egyre többször merül föl, hogy
ez a politika lényegében csak Németországnak jó.
Ezt támasztja alá, hogy Németország az idei második negyedévében a GDP 9 százalékának megfelelő folyó fizetési mérleg többletet ért el. Az olasz miniszterelnök szeptemberi kifakadása pedig jól mutatja, sokan vélik úgy, hogy miközben a megszorítások „elpusztítják Európát", csupán egyetlen ország profitál ebből a stratégiából, ez pedig Németország.
A régió másik nagy kérdése természetesen az lesz, hogy jövőre hogyan alakul Nagy-Britannia kilépési folyamata az Európai Unióból. Ahogy egyre többen tartanak egy „kemény" válástól, úgy a Valutaalap októberben 1,1 százalékos növekedést jósolt a szigetországnak 2017-re, külön kiemelve a brexit körüli bizonytalanságokat.
A világ legnagyobb gazdaságának számító Egyesült Államok azonban relatíve jól teljesíthet a fejlett gazdaságok körében. Az IMF 2,2 százalékos bővülést vár az USA-tól jövőre, és a Bloomberg által megkérdezett elemzők előrejelzésének mediánja is 2,2 százalék. A válaszok között egyébként a legnagyobb érték 3,4 százalékos, míg a legalacsonyabb mínusz 0,4 százalékos volt.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fednél pedig úgy számolnak, hogy
az ország gazdasági növekedése elég erős lesz ahhoz, hogy indokoljon három kamatemelést mostantól 2017 végéig.
A Fedben szavazók előrejelzésének mediánja alapján az alapkamat némileg meghaladja majd az 1 százalékot a jövő év végére. Ez viszont a Bloomberg által megkérdezettek szerint túl optimista várakozás, ők ugyanis valamivel 0,8 százalék alá várják a kamatszintet.
A nyersanyagpiaccal kapcsolatos várakozásokból az látszik, hogy az alacsony növekedés jövőre is meggátolhatja az olajár komolyabb emelkedését. Noha Brent típusú olaj hordónkénti árfolyama a januári 28 dollár után októberben elérte az 52 dolláros szintet, a globálisan gyenge kereslet miatt a kitermelők az árcsökkentéshez nyúlhatnak a piaci pozíciókért folytatott versenyben. Éppen ezért a piaci előrejelzések szerint az olaj 2017 végén
mindössze az 55 dolláros szintig kúszik majd föl.
Az inflációs és a politikai bizonytalanságok ellen hagyományosan menedékként szolgáló arany sem fog nagyot változni jövőre az előrejelzések alapján. A jelenlegi várakozások szerint ugyanis még a jövő év végére sem kúszik 1300 dollár fölé az arany unciánkénti árfolyama, a piacok 1276 dolláros szintet becsülnek.