Kerekes Éva: Mindig ugyanazt képviselem, magamat

Interjú Kerekes Évával a Madách színház öltözőjében

Őszinteség és bizalom nélkül nem lehet komoly emberi kapcsolatokat építeni, ezek nélkül nem épülhet fel család. Más kérdés, ha ezek időközben kopnak ki. A Madách Színház idén tűzte műsorra az Ügyes kis hazugságok című vígjátékot, amely éppen ezt a problémát boncolgatja. A darabban játszik az Örkény Színház művésze, Kerekes Éva is, aki az egyik előadás után mesélt nekünk színészi próbatételről, feszültségről, de megtudtuk tőle azt is, hogyan lehet oldottan szárnyalni egy darabban.

Hogy sikerült az előadás?

Jó volt, lazább volt, mint a bemutató. Abban volt egy kis feszkó.

Milyen jellegű ez a bemutatós izgalom?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy erősebb a koncentráció, tehát másfajta feszültség van ilyenkor az emberben, mint egy sima előadáson. Elsősorban azért, mert a bemutatón a legjobbat szeretné az ember, és ebből kialakul egy megfelelési kényszer. Ezt pedig nem nagyon tudjuk kiirtani az agyunkból. Én például emiatt soha nem tudok annyira oldottan játszani bemutatón, mint esetleg másnap.

Kerekes Éva játssza az anya, Alice szerepét az Ügyes kis hazugságokban Fotó: Hirling Bálint - Origo

És ez rossz? A feszültség miatt esetleg rosszabb bemutatón játszani?

Nem, ez a plusz koncentráció vagy kevésbé oldott játék nem jelenti azt, hogy egy bemutatón rossz lenne játszani. Inkább inspiráló, ha az ember bízik magában és a többiekben. Egy másik szintre tudja emelni a játékát.

Ezt a bemutatós koncentrációt küszöbszerűnek kell elképzelni?

Igen, küszöbszerű. Utána már megy a maga útján a darab, és persze a színészek játéka. Nincs rajtunk az a súly, hogy most és ma. Könnyedebb, és eluralkodhat a játékkedv. Na jó, utána is megmarad a most és ma, de az a ma nem arról szól, hogy a legjobbnak kell lenni. (nevet)

Amikor egyeztettük az interjút, említette, hogy a lánya is megnézte a bemutatót... Neki hogy tetszett, mit mondott?

A kislányom a főpróbát, a kisfiam a bemutatót látta. Felnőtt korú gyerekekről van szó, régóta önálló véleményük van. Minden előadásban meg szoktak nézni, hozzám vannak szokva. Egyöntetű véleményük az volt, hogy ebben az új közegben, új műfajban is megálltam a helyem, és jó volt látni ilyen önfeledten, felszabadultan játszani. És persze a nagyszínpad, annak erős húzása van.

„Beindult rá a képzeletem” Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ugye játszott korábban is a Madáchban...

Inkább úgy mondanám, hogy megmártóztam. Akkor az egyik főiskolai osztályfőnököm, Kerényi Imre rendezte a Vörös malom című musicalt. Én éppen akkor lettem szabadúszó, és örültem a felkérésnek. Egyébként Für Anikóval játszottam lekettőzve Mima szerepét, de nem túl sokáig, mert pár hónap múlva már a kisfiamat vártam. És azután öt évig nem is játszottam, csak a játszótéren.

Amikor felkérték a szerepre, egyből gondolt a műfaji kihívásra?

Nem is a műfaj jelentette a kihívást, hiszen bármilyen műfajról van szó, mindig ugyanazt képviselem. Magamat. Mást nem tudok; és persze az adott szerepet.

A színdarab érdekelt, beindult rá a képzeletem.

A szerepem pedig nagyszabású, erős személyiség. Találtam benne játszanivalót bőven. Egyértelmű volt a vágyam a nagyszínpadra és az új közegre.

Szirtes tanár úr személye nem ismeretlen számomra, egykor már dolgoztunk együtt, még a Madách Kamarában; egy szintén négyszereplős darabban. A férjem akkor is Szerednyey Béla volt. Folytatódott a történetünk. Ez is tetszett az élettől.

Sőt, együtt játszottak annak idején a Vörös malom-ban is... Milyen érzés a Madách Színház színészeivel dolgozni? A darabban Szerednyey Béla mellett még Balla Eszterrel és Nagy Sándorral játszik.

Egyértelműen öröm. Nagyon jó érzés. Az pedig külön jólesett, hogy éreztem, örülnek nekem, tudunk adni egymásnak. Ez végig átmelegítette a próbaidőszakot. Hálás vagyok ezekért a találkozásokért, együtt színeztük ki az előadást, és tettük élővé.

Könnyen megtalálta magát a szerepben Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ha jól tudom, szeret át-átjátszani, vendégszerepelni az Örkény mellett...

Szeretek. Tizenöt éve ott játszom az Örkényben. Nekem az az egyik otthonom, ennek ellenére szeretek máshol is játszani. Ha az Örkény Színház nem lenne, akkor más lennék.

Rengeteget adott nekem az ott töltött tizenöt év. Fel vagyok vértezve.

Mi fogta meg a szerepben, miután először elolvasta a szöveget?

Az tetszett ebben a nőben, hogy belemegy a helyzetekbe, nem egy kikerülős fajta, nyílt és őszinte. Bírom az ilyen embertípust. Közel áll hozzám, talán ezért is találtam meg magam benne olyan otthonosan.

Azon kívül, hogy a darab témája valószínűleg sokakat érint, mi lehet a sikerének kulcsa?

Valószínűleg az, hogy személyesen játsszuk. Tehát nem sablonokat, sztereotip figurákat karikírozunk. A lényeg, hogy megszólítsuk az embereket. Engem legalábbis mindig az érdekelt leginkább, hogy elhiggyék, hogy ez az én történetem, olyan hiteles legyen.

Hogy indult a próbafolyamat? Szirtes Tamás rendezővel rögtön sikerült egy hullámhosszra kerülniük?

Igen, sikerült, rögtön. Volt már közös munkaélményünk, talán ezért is. Szeretem az igényességét, hogy nem akart a felszínen maradni. Úgy terelt bennünket, hogy magas szintre felárazzuk azokat az értékeket, amik feltűnnek a darabban. Így a veszteség veszélye még nagyobb legyen. Biztos kézzel nyúlt hozzánk, szeretem a hozzászólásait, humorát, és hogy megteremtett egy olyan színházi helyzetet, amiben önfeledten szárnyalhatok. Még a gyerekeim szerint is.