Hobo Gulagról szóló estre készül a Nemzeti Színházban

Debrecen, 2011. október 11. Földes László Hobo egy jelenetet ad elő Látod Isten, hogy állok a napon című, Pilinszky János verseiből készült estjének főpróbáján, a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán. A darab rendezője Vidnyánszky Attila, a színház igazgatója. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Versek, novellák, történetek, dalok a világ olyan borzalmasabb helyein is születtek, mint a Gulag. A szovjet munkatáborok ártatlanok millióit, köztük sok százezer magyart nyeltek el. A táborokban született művészeti alkotásokat nevezi a „Gulag virágainak" nevezi Földes László Hobo, aki ezzel a címmel készül előadásra a Nemzeti Színházban. 

A Gulag virágai-ban Földes László Hobo, Rácz József és zenészként Pál Lajos szerepel. A bemutató november 12-én lesz. A 17-i előadás után egyébként közönségtalálkozó is lesz.

Az előadás egy második világháborúban, a szovjetek által megszállt területen született fiú történetén keresztül mutatja be a Gulag világát. A Gulag virágai-ban egész pontosan az 1960-as években járunk, Brezsnyev idejében. A hely pedig a Perm-36-os láger,

ahol egy november 7-i ünnepségre készülnek,

hogy méltó módon emlékezzenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra.

Az alaphelyzet egyik abszurd momentuma, hogy a munkatábor rabjait felszólítják, hogy szereplőként vagy szerzőként vegyenek részt a műsorban. Tehát

éltessék azt a rendszert, amely rabságban tartja őket.

A kultúrfelelős és a tangóharmonikás egy barakkban tartja a szereplőválogatást, és itt folyik a beérkezett írások felolvasása, szelektálása. Végül a díszelőadás is itt kezdődik el. Az előadásban megjelenik a világtörténelem egyik tömeggyilkosa, Lenin is. Üvegkoporsójából lép majd elő...

Földes László Hobo a Látod Isten, hogy állok a napon című, Pilinszky János verseiből készült estjének főpróbáján, a debreceni Csokonai Színház stúdiószínpadán 2011-ben Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Okok

Hobo néhány évvel ezelőtt Kozma Andrással, a Nemzeti Színház dramaturgjával utazott el, hogy megnézze az oroszországi Perm-36-os tábort. Azt mondta erről egy interjúban, hogy "itt minden tárgy autentikus, minden megszólal.

Nagyon megrázott egy ukrán költő, Vaszil Sztusz története.

Volt a táborban egy ház, a Találkozások Háza, itt az elítélt évente két napot együtt lehetett a feleségével." Hobo elmondta, hogy Sztusz hónapokon át készült erre a két napra, hogy találkozzon feleségével, és közben rengeteg verset írt. Ezeket

bebugyolálta egy nejlonzacskóba, amit jól leragasztott, majd lenyelt.

Ez a zacskó a házban a maga természetes útján előkerült, jól megtisztították, és utána a felesége nyelte le. Erre azért volt szükség, mert ahogy Sztusz nem vihetett be semmit a házba, úgy a felesége sem vihetett ki semmit a házból, és persze a lágerből sem.

Hobo elmondta, hogy az elmúlt században nagyon sok tragikus dolog történt az országban. A holokausztot komoly művekben dolgozták fel világszerte és itthon, más magyar történelmi eseményekről is komoly, nagyszerű művek születtek,

de a Gulagról alig valami.

Megemlítette Karig Sára csodálatos verseit, Eörsi István Gulag-dalait vagy Rózsás János megrázó visszaemlékezéseit, de azt mondta, ezeken kívül nem sok mindent talált az évek során. Tehát egyértelműen a téma elhanyagoltsága miatt fogott neki, hogy írjon a Gulagról. Emellett pedig, ahogy mondta:

azért is, mert kommunista családból származom, így van némi érintettségem is.