Nem érek rá, és ez a pajzsom

Nagyon sok a dolga?

Amikor azzal maradunk ki valamiből, hogy túlságosan elfoglaltak vagyunk, mindig az a felnőttes jóérzés kíséri, hogy szükség van ránk, hogy a világban értelmes szerepet töltünk be. Kár, hogy az elfoglalt állapot valójában nem státusszimbólum, sokkal inkább csapda.

Ki mint vet

Az agy retikuláris rendszernek nevezett része az éberséget szabályozza. Olyan, mint egy szűrő, szelektálja, mire figyeljünk oda. Roger Bannister 1954-ben, 25 évesen a világon elsőként négy perc alatt futott le egy mérföldet. Egy évvel később már tucatnyi követője akadt, köztük egy gimnazista. Az emberekben tudatosult, hogy ez az idő megvalósítható. Ez az egyik legnépszerűbb példa a retikuláris rendszer működésére. Átment a szűrőn a lehetőség, ettől kezdve egyre többen valósították meg.

Amikor azt hajtogatjuk, hogy dolgunk van, nem érünk rá, ugyanez a rendszer minden létező kifogást megtalál arra, hogy az állításunkat igazolja. Mint egy önmagát beteljesítő jóslat.

Nagyon sok a dolga? Forrás: Origo

A sürgés-forgás nem alkotás

Vajon fontos üggyel foglalkozom, vagy csak betömködöm a lukakat aktivitással? Feltehetnénk magunknak ezt a kérdést, ahányszor elfoglaltnak érezzük magunkat. A tevékenység még nem teljesítmény. A szorgalmas ügyködés sem eredményesség. Ha azzal foglalkozunk, ami felkerült a prioritások listájára, az tényleg fontos munka. A többi vélhetőleg zsizsegés, sürgés-forgás, tevés-vevés.

Gyakorlat teszi a mestert

Ha egyszer csapda, természetes, hogy meg kell küzdeni az elfoglalt látszattal mindennap. Számos cikket talál itt, az Üzletrészen is a hatékonyságról. Ezek fogások, elsajátíthatók. Olyan ez, mint a testépítés. Gondoljon azokra a dög súlyokra, amelyeket hamarosan felemel az újonnan kifejlesztett izmaival.