Se önsajnálat, se vádaskodás – ez a tanulsága annak a 7 berögzült rossz szokásnak vagy felfogásbeli gátnak, amelyet az Inc. összeszedett. Változtassunk a szemléletünkön, és tekintsük inkább lehetőségnek a kudarcot. De ez magától nem fog megtörténni, csak ha lemondunk annak kényelméről, hogy a sors kegyetlenségét vagy az igazságtalan nehézségeket okoljuk a beragadt szekérért.
Tévedni nemcsak emberi, de nagyon felemelő dolog is, fantasztikus kaland. Ami egy bizonyos korban, korszakban friss lendület, az más szerkezetben, más feladatokkal merev nehézkedés. Míg az építkezés elején a robbanó, tavaszi energia visz előre, néhány fázissal később a szilárd, derűs, kiáradó erő tartja egyben a képet. Ez semmi más, mit természetes folyamat:
tisztelet annak a forradalmárnak, aki húsz év alatt nem válik önmaga karikatúrájává,
és minden segítséget megérdemel az a forradalmár, aki két évtized alatt tapodtat sem tud előre lépni. És a legnagyobb respekt annak, aki ki tud lépni azokból az elképzeléseiből, amelyekbe évek óta bele van ragadva. Nagy elszántság kell a komfortzóna elhagyásához. De a jutalma is magas.
Ha egy ponton azt vesszük észre, már nem szolgálnak ki a készségeink, már nem elég a tudásunk, az nem szégyen, hanem körülbelül az ellenkezője. Nézzünk szembe a korlátainkkal,
a tudásunk nem végtelen.
Új meg új kihívás nélkül nem lehet fejlődni. Aki megáll a tanulásban, megáll a növekedésben. Minden értelemben.
Közhelyriadó élesben: hogyan is ne tévedne el állandóan, aki csak „valami olyasmi”-szinten tudja, hová tart? Egyébként aki már kijelölte azt a konkrét pontot a térképen, amelyet el szeretne érni, az még az időnkénti tévelygést is megengedheti magának.
Cél az, ahol konkrét hatást akarunk gyakorolni.
Amire ez nem igaz, az nem cél.
Kevés dolog kártékonyabb az ócsárlásnál. És a panasz, a szégyen, a szidás és az önsajnálat mind az. Valaki, valami, egy helyezt becsmérlése. Tanulja meg a jót látni és a lehetőséget észrevenni minden hiányosságban. Miért kéne bárkinek tökéletesnek lennie?
Aki nem hatékony, nem teljesít. Aki pedig nem termel, nem is lehet sikeres.
A siker az, amit ma megtettünk, nem pedig az, amit holnap el fogunk érni.
Ellenben napi egészen csekély, szabad szemmel alig látható haladás már felfelé visz. Csak a trend számít.
Ha fontos, megtalálja magában az eszközöket. Ha nem, fog találni kifogásokat. De abból nem lesz süti.
Előbb-utóbb mindenki elcsúszik. Az önbizalom jelentősége ott dől el, hogyan kel fel a padlóról. Átlagos napokon nem kell reggeltől-estig eltelnie saját magával. De ha Münchhausennek a hajánál fogva ki kell húznia magát a vízből, akkor bizony csak az önbizalmára számthat.