Egy tucat szokás a jelentékenységért

Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet
Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet
Vágólapra másolva!
Mi van a sikeren túl? Egy a sikerről szóló sikerkönyv sikerszerzője szerint a morálisan kikezdhetetlen vezető. Az igazi csapatelső jelentékeny ember. Mi kell a jelentékenységhez? A remek forgatókönyvnél nehezebb és szebb: a komoly, önmagát legyőző ember rendhagyó forgatókönyve.
Vágólapra másolva!

Magyarul ugyan nem jelent meg Dan Clarke harmincnégyszeresen listavezető bestseller kötete arról, hogy a vezetés messze túlmutat a sikeren, de azért aki szerzőként elmondhatja magáról, hogy 100 millió példányban kelt el, arra érdemes odafigyelni. A sikeres főnök legfontosabb tulajdonságaival mindannyian tisztávan vagyunk. Erős, határozott, kitartó, munkabíró, lehetőség szerint jó emberismerő, bónuszként pedig még jófej is. Dan Clarke azonban azt állítja, ha a jól ismert jellemzőket valódi erkölcsi értékre cseréljük, a szuper főnökből egyszer csak ott áll egy korszakos jellem. Az Inc. cikke 12 tulajdonságot szemléz a könyvből. Megmutatja, mivel helyettesítsük őket, ha magasabb célokra törünk.

Szabad akarat helyett engedelmesség

Hát ez első hallásra elég bizarr. Mi szólhat az engedelmesség mellett, ha valakinek felelősség nyugszik a vállán? Clarke szerint az engedelmesség nem más, mint az a képesség, amely alkalmassá tesz arra, hogy tágítsuk a határainkat, úgy, hogy közben nem csorbul a morális értékrendünk.

A lelkiismeret hangjánál nincs fontosabb törvény.

Aki úgy érzi, engedelmes, de közben háborog a lelkiismerete, gondolja újra a helyzetét. Akkor valószínűleg olyan rendszert támogat, amelynek minőségét nem veszi be a gyomra. Ideje kiszabadulnia belőle, ideje elkezdeni a saját életét élni. Akkor is, ha nem kevésbé jövedelmező és kényelmes.

Türelem helyett kitartás

Aki arra várakozik szelíden, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat, az egyszer csak arra ébred, hogy egyedül hagyták az út szélén. Méghozzá azok, akik kitartóan meneteltek a cél felé. Pedig nem is voltak kedvezőek a körülmények.

Határozottság helyett merészség

Ha Elon Muskra, vagy az Uber alapítóira nézünk, sokkal többet látunk, mint rugalmasságot vagy kreativitást: olyan rétegbe vetették bele magukat, amelyről szinte semmit nem tudtak. Valójában azt sem, létezik-e. Az óriásugráshoz persze sokkal több kell, mint kockázatvállalónak lenni. Ez az igazi vakmerőség. Cserébe a jutalma is túlmutat a szokványoson.

Eugene Delacroix: A szabadság vezeti a népet Forrás: Wikimedia Commons

Remény helyett bizalom

Képzelje el azt az öt embert, akire rábízná az életét.

Aztán próbáljon meg ilyen lenni mások szemében. Aki két lábon járó törhetetlen kapocs, az nem sikeres. Az szellemi vezető.

A szerintem helyett a teljes igazság

Az elfogult vélemény nem arról ad leírást, amire irányul. Hanem a gazdájáról. Álljon bele, legyen bátorsága megismerni a teljes igazságot. A kellemetlen részleteket is. Így azt is el lehet kerülni, hogy másokat okoljunk azért, ha mi nem haladunk. Lehet persze ostorozni a körülményeket, de az aligha fejezet az önismeretben.

A csapat helyett a győzelem

Mindig van olyan csapat, amelyik vereséget szenved, különben nem volna értelme a versenynek. Piaci körülmények között ez általában számos csapat. A csapatszellemet nagyon sok minden validálja, de nem vezet jelentékenységhez. A jelentékenység szólisztikus karrier. Olyanoké, akiknek elvi kérdés a küzdelem. És akik például képesek egy csapat élére állni, hogy a győzelemig vigyék.

A legjobb helyett a jó

Minden sikeres cég a legjobb akar lenni a maga kategóriájában. De ahhoz, hogy eldőljön, ki a legjobb, először össze kell hasonlítani a többivel. És az a lista meddig él? Mondjuk ha valaki a legjobb csempe-nagykereskedő a környéken, az épp felteszi egy mások által meghatározott listára – és akkor mi van? Az igazi vezetők maguk döntik el, maguk szabják meg, mi a jó. Ez új horizonton helyezi el a sikert is.

Erőltetett egyensúly helyett harmónia

Mindenkinek küzdelem a munka-magánélet egyensúlya. Ilyenkor zsonglőrködünk, ami Clarke szerint máris jobb, mint a multitasking. De azt is mondja, a legfontosabb, hogy minden hang helyét megtaláljuk a saját szimfóniánkban.

Bírálat helyett elfogadás

Mindenki egy titkos harcot vív. Hallgassunk meg annyit mások történeteiből, amennyit felfednek belőlük. A figyelem a legerősebb motiváló hatás. Ne sajnáljunk, ne pátyolgassunk. Érezzünk együtt és engedjük, hogy ki-ki magán segítsen, ha igényli, ebben vegyünk részt. Hagyjuk, hogy az erősen patriarchális „majd én megcsinálom helyetted – egyben le is kötelezlek” vonat nélkülünk robogjon tovább.

Önzés helyett őszinteség

Tegyen különbséget az érzelgősség és az érzelmek között. Vegye észre, mikor van szükség a segítségére, és mikor akarják kihasználni. Az üzleti életben a romantika annyit jelent, hogy aki észreveszi, melyik „nagy ember” miben tudna neki segíteni, azaz hogyan lenne a hasznára, elkezdi keresni az alkalmat, hogy lenyűgözze. Ez nagyon hamis. Így az érdekemberek viselkednek.

Ígérgetés helyett vállalás

Milyen könnyű és felszínes azt mondani valamire, holnap megcsinálom. De vállalni egy bizonytalan célt, kitartani ebben a bizonytalanságban egészen más kalibert kíván. Amikor Churchill nem ígért mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket, annyit tudott összesen, hogy mit vállalt, és azt, hogy ki fog tartani bármi áron. Európa jövőjéről semmit. Ez az életmentő tartás messze túlmutat a sikeren.

Bocsánatkérés helyett megbocsátás

Valószínűleg a legmélyebben igaz jellemre valló képesség a megbocsátás képessége. Aki képes rá, aki nem, egyaránt volt már életében érzéketlen, könnyelmű, önző, durva, kegyetlen, okozott csalódást annak, aki nagyon szereti. Hát más sem különb. Más sem angyal. A hibákat kijavítani fontos, de még fontosabb mások vétkeit elengedni, akár kértek bocsánatot, akár nem.

A tucatnyi lépés közül egy sem könnyű. Próbáljunk ki egyet mindennap. Legalábbis kezdetnek.