Azt hiszi, bárki tud szakácskönyvet írni?

A kínálat alapján azt hihetnénk, szakácskönyvet írni pofonegyszerű dolog, pedig a siker egyáltalán nem garantált. Egy profi szakértőt kérdeztünk, hogy kell ezt csinálni.

Karácsony előtt rengeteg szakácskönyv ment keresztül kezünkön, mindről írtunk is, hogy megkönnyítsük a kedves olvasó számára a választást. Akadtak köztük kedvencek, de persze nem mindig értettünk egyet, így el is gondolkodtunk, vajon mitől lesz igazán jó egy szakácskönyv? Nimila Ági az idei felhozatalból is több sikeres kötetet szerkesztett, jól ismeri a piacot, ezért őt kérdeztük a háttérről, sztárokról és a siker titkáról.

Hogyan lesz valaki szakácskönyvszerkesztő? Először szakács, utána szerkesztő, vagy fordítva?

Szakács nem vagyok, soha nem is voltam, bár szeretek főzni. Amikor öt évvel ezelőtt elindult Magyarországon a BBC GoodFood magazin, először vezető szerkesztőként kezdtem, majd később én lettem a főszerkesztő.

A legelső könyv egyébként, amit én szerkesztettem, az Kulka János Önételrajz című műve volt

2012-ben, ez volt az egyik legsikeresebb munkám is. Közben a Kossuth Kiadónál elindult a gasztrokönyves portfólió, így ott is szükség volt rám – egy ideje már én vezetem.

Hány szakácskönyvnél jársz összesen?

Eddig tizenhatnál járok, ebben benne vannak a saját produkcióban készült könyvek, és egy-egy külföldi, átvett anyag is.

Aki tudja, hogy kell Forrás: Origo

Akkor te biztosan tudod, hogy kell kinéznie, felépülnie egy jó szakácskönyvnek.

Ami a kinézetet illeti: manapság a kép elengedhetetlen kellék. Jó ételfotó, fél siker. Nekem nincs bajom a csak szöveges változatokkal, de azt be kell látni, hogy olyan vizuálisan túlterhelt világban élünk, ahol elengedhetetlen a szép design, hogy egyáltalán odafigyeljünk valamire. Viszont lehet akármilyen mutatós, látványos formátumában, layoutban, dizájnban;

ha nem használható a tartalmi része, akkor csak a könyvespolcon fog porosodni.

Sokféle célközönséghez szólhat egy-egy szakácskönyv, a többségük azonban mégis a főzni szerető, jó értelemben vett hétköznapi embereknek készül. A szakácskönyvnek véleményem szerint a konyhapulton vagy a konyha közelében van a helye. Ha ebből indulunk ki, és az olvasó fejével gondolkodunk, akkor kell az átlátható szerkezet és tartalom, jól megírt, érdekes, eredeti, de nem túl bonyolult receptek.

A hangsúly az ötletességen van, mert a huszonötödik csirkepaprikás-variáció már nem izgalmas. Ne legyen elérhetetlen, Magyarországon nem beszerezhető alapanyag a hozzávalók listájában, mert az olvasó csalódottan fogja becsukni és félretenni a könyvet. Pontos, kipróbált és érthetően megfogalmazott leírás kell az adott étel elkészítéséről – enélkül nem lesz sikerélményük az amatőröknek.

A legtöbb könyv nem mesterszakácsoknak szól,

hanem átlagos, főzni szerető embereknek. Nem érdemes őket elijeszteni olyan hozzávalókkal vagy konyhatechnológiai megoldásokkal, amikről még életükben nem hallottak. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne tanítani is egy-egy könyv segítségével, sőt, kell is, de inkább a két oldal egyensúlyát érdemes megtalálni, azt a lehetőséget, hogy használni tudja a mindennapokban.

Fűszerkertben Forrás: Pixeltaster

Hogy működik a folyamat, amíg egy ötletből könyv lesz?

Ideális esetben a szerző konkrét ötletekkel érkezik, már tudja, miről fog szólni a könyv, milyen recepteket szeretne megmutatni, hány receptet, és főleg, hogy kikhez akar szólni. Aztán

elkezdődik a kalkuláció: nyomdaköltség, papír, terjesztés.

Hány oldal? Hány példány? Mikor jelenik meg? Mennyire időtálló a tartalom? Milyen a piaca Magyarországon az adott témának?

Ha ez a kevésbé látványos része is megvan, akkor kezdődik az igazi munka. Ha szerencsénk van, konkrétan főzéssel és fotózással. Ez a legjobb a szakácskönyvkészítésben. Én úgy szeretek dolgozni, hogy ott le is írom a recepteket, jegyzetelek, élményeket írok fel magamnak, hogy ha elkezdem a munkát a szöveggel, akkor ezek a kis kiegészítők is ott legyenek a szemem előtt. A szövegből és a képekből ugyanis mindig átjön, hogy milyen hangulatban készült a könyv.

Munka közben Forrás: Pixeltaster

Hogy látod, milyen most a szakácskönyvek piaca, mire van igény, mi adható el?

Az utóbbi években óriásira duzzadt ez a piac, ami jó is, meg rossz is. Rossz, mert nagy a zaj, az olvasó valószínűleg komoly bajban van, amikor a rengeteg könyv közül kell választania. Jó, mert nagy a sokféleség. Végre. Minden évben kijön egy-egy felkapottabb könyv, ami sikergyanús, és folyamatosak a trendek, amiket ha valaki ügyesen használ, kiadhat egy jó könyvet az adott témában. Az biztos, hogy

a magyar olvasó szereti archoz, névhez kötni a szakácskönyvet,

főleg, ha az adott személy ismert ember, hiteles és jó. Akkor nyert ügye van. Ugyanakkor vannak örök kedvenc témák is, amelyekből úgy tűnik, soha nem elég: édességek, sütemények, desszertek...

Léteznek divatok a szakácskönyvek területén?

Persze. Érdemes ezeket is figyelni.

Az egészség biztos, hogy az első számú trend,

és minden, ami a táplálkozáson belül valamilyen egészséges változtatásra hívja fel a figyelmet. Gondolok itt a szuperélelmiszerekre, a vegán vagy a vegetáriánus konyhára, smoothie-kra és még sorolhatnánk. Néhány évvel ezelőtt ugyanilyen hívószó a paleo volt. Ha pedig nem az egészség van a fókuszban, akkor mostanában főleg a sütés, a kenyér, a tésztakészítés éli reneszánszát, illetve a grillezés és BBQ témája.

Ha kell, besegít a fotózásban Forrás: Pixeltaster

Mi az, amivel szerinted biztosra lehet menni, és mi számít egyáltalán sikeresnek itthon?

Nem hiszem, hogy megmondható előre, hogy az adott évben mi lesz sikeres, és mi nem. Megbecsülni lehet, találgatni lehet, de biztosra menni...? Azt látjuk, hogy

ha a tévében feltűnik egy-egy arc, akkor nagyon jó példányszámokra számíthat a szakácskönyve.

A népszerűségi, nézettségi adatok ilyenkor igenis relevánsak. Kíváncsiak vagyunk, szeretjük látni, megtanulni, mit főznek a kedvenceink: ha a tévéműsorban rajongunk valakiért, akkor nagy eséllyel megvesszük a könyvét is. Persze sok múlik az adott személyiségen, a kisugárzásán is, de ez már másik történet. De jóslásnak ezt semmiképp nem nevezném. Ha pedig nem archoz ragaszkodunk, akkor keressük az érdekes témákat, itt viszont már tényleg nagyon nehéz megjósolni, mi menő és mi nem.

Az, hogy ezen a vonalon dolgozol, azt jelenti, hogy akkor neked rengeteg szakácskönyved van otthon?

A szerkesztőségi szobánk tele van könyvekkel, az nekem pont elég.

Nem vagyok nagy gyűjtő, nem veszek meg mindenáron mindent,

inkább az a fontos, hogy amit szeretek, abból legyen egy példányom otthon. Van egy olyan rossz szokásom, hogy a „saját” könyveket azonnal elajándékozom, így aztán az is lehet, hogy a sok könyvből, amit eddig szerkesztettem, nincs is meg mindegyik.

Azért van kedvenced?

Úgy általában a jól használható könyveket szeretem. Egyszerre nézem, hogy milyen ételeket mutat be, és hogyan, milyen a design és milyen a hangulata. Külföldi, és sajnos Magyarországon ki nem adott, örök kedvencem Tim Wilson & Fran Warde Ginger Pig című könyve. Az újabbak közül pedig Gill Meller Gather című könyve. Egyszerűen gyönyörű.

Tényleg gyönyörű Forrás: Gill Meller

A saját produkciók közül nagyon szeretem a Szakácskönyv a magyar szürkéhez című könyvünket – egy nagyon intenzív, nagyon jó munka gyümölcsét Kerekes Sándor séffel és Pintér Árpád ételfotóssal. És van még egy titkos kedvencem, amit sajnos soha nem fogunk kiadni: Thug Kitchen Party Grub – for social motherf*ckers. Nem a legszebben fényképezett könyv, talán nem is a legeredetibb receptekkel van tele, de a vagánysága tetszik.

Elfogult vagyok az ismeretség okán, de a 2016-os kínálatból Havas Dóra magánkiadású könyve nekem nagyon tetszik a jó értelemben vett egyszerűsége miatt: nem akar több lenni, mint ami, abból viszont egy nagyon profin és szépen összerakott anyag. A másik kedvencem a saját könyveink közül Vereb Adrienn Szuperélelmiszerek konyhaközelben című könyve, mert az a munka is jó élmény volt, a végeredmény pedig egy nagyon jól használható szakácskönyv lett. Ennél fontosabb szempont szerintem ebben a műfajban nem kell.