Röpködnek a mínuszok, de már a tavaszra hangolunk

Nedec vára figyeli a tavat a lába alatt

Szlovákia és Lengyelország határán húzódik egy védett mészkőhegység. Alig több mint húsz négyzetkilométer, mégis rengetegen látogatnak oda, hogy a környéken barangoljanak. Az ok egyszerű: a Pieninek hegyei gyönyörűek. Ha télen nincs is kedve kimozdulni a meleg szobából, tavasszal mindenképpen érdemes lesz felkeresnie. Mi is akkor jártunk ott.

Budapestről legegyszerűbben a Salgótarján-Rimaszombat-Poprád vonalon juthatunk a félig szlovák, félig lengyel nemzeti parkba. Így az út 314 kilométer hosszú, és nagyjából öt óra alatt teljesíthető. Mivel a hegység két ország területén húzódik, 1932-ben itt alapították meg Európa első nemzetközi természeti parkját.

Hamar kiderült, hogy a környékre nem lesz panaszunk Forrás: Havasi Norbert

Határvonalul a Dunajec folyó szolgál, amely évmilliók alatt vágott kacskaringós utat a mészkőbe. A kacskaringósat itt szó szerint kell érteni: egy légvonalban két és fél kilométeres szakaszon hét derekas kanyart vesz a folyó, így a tényleges hossza hét kilométer.

Lengyel sajtra nem mondunk nemet

Szállást a Sromowce Niżne nevű apró lengyel falucskában foglaltunk, ez lett a bázisunk, ahonnan a különböző túráknak nekivágtunk.

A nemzeti park területén 11 kijelölt turistaút vezet,

de nem a hosszuk, hanem a szintkülönbség teszi a legtöbbet kihívássá. Legnevezetesebb csúcsa a Trzy Korony, vagyis a Három Korona, legmagasabb pontja a Wysoka, a Sokolica pedig hihetetlen panorámával kecsegtet.

Élvezetes turistautak vezetnek a csúcsokra Forrás: Havasi Norbert

A Korona-heggyel kezdtük. Nevét különleges alakjáról kapta: impozáns, csaknem százméteres sziklafalak meredeznek egymás mellett az ég felé, megkoronázva a hegység erdővel borított fejét.

A 982 méter magas csúcsra szépen kiépített ösvény vezetett.

Alpesi jellegű (zöld volt a fű) rétek és legelők között izzadtunk, bükkösök és jegenyefenyő-erdők húzatták vissza velünk a levetett pulóvereket. Minél közelebb kerültünk a csúcshoz, annál kevesebbszer kellett meleg ruháért nyúlni.

A király koronával a fején trónol a vidék fölött Forrás: Havasi Norbert

Épp egy forrásnál szuszogtunk, amikor egy hetven év fölötti nénike vidáman integetve megállt mellettünk, és frissen készített sajttal kínált. Lengyel sajtra nem mondunk nemet, pláne nem a kiosztogatott kóstolók után, így a szuvenírt majszolgatva haladt tovább a csapat a csúcs felé.

A korona „ékköve", azaz legmagasabb csúcsa az Okraglica,

amelynek szélére fémből készült mesterséges teraszon sétálhattunk ki. Az alattunk kanyargó Dunajec és a nemzeti park panorámája minden csepp izzadtságot megért, el is időztünk a csúcson. Érdemes némi pénzt magunkkal vinni a kirándulásokra, a kilátóterasznál ugyanis van egy minimális belépődíj.

A Dunajec jóval alattunk kanyarog Forrás: Havasi Norbert

Túra után jöhet a żurek

A hegygerincen haladt tovább a túránk, gyökereken lépdeltünk át, sziklákat kerültünk meg. A fák között néha ki-kibukkant a Dunajec, mint lusta kígyó, úgy sütkérezett a napfényben. Az ösvény hol fölfelé, hol lefelé vezetett, így átmozgattunk minden izmot.

Hamarosan elértük a Sokolica csúcsát, minden fotós és szelfiőrült álmát.

Itt áll ugyanis az a különleges fa, amely valószínűleg a nemzeti parkban valaha megfordult összes turista fényképalbumában szerepel. A szikla oldalából kinövő, különleges alakú növény mondhatni a csúcs jelképe lett.

Az ikonikus fa a Magas-Tátrával a háttérben pózol Forrás: Havasi Norbert

Az adrenalinvadászok a mészkőszikla különleges alakjának örülhettek: a Sokolica folyóra néző arca ugyanis három-négyszáz méteres, szinte függőleges sziklafal, amelynek közvetlen a szélénél húzódik a védőkorlát.

A lefelé vezető út meredek lejtőkön, szerpentines turistaösvényen vitt,

úgyhogy kellően elcsigázva és kiéhezve érkeztünk vissza a civilizációba. Bevettük magunkat az első utunkba eső étterembe, és nem bántuk meg a döntést. Ahhoz, hogy életünk legfinomabb fogásait együk, csak többórás kimerítő túrázás kell: soha jobb żureket (rozsliszt alapú kovásszal készült, gazdag, savanykás ízű leves) nem kóstoltam még.

A żurek nem egyszerűen krumplileves Forrás: Flickr/necopunch

Megkértem az idegenvezetőnket, fordítsa le, milyen köretek vannak a főételhez, ő pedig az étlapot nézegetve sorolni kezdte: van főtt krumpli, krumplipüré, hasábburgonya, törtburgonya, petrezselymes burgonya és héjában sült krumpli.

A lengyelek tesznek a sztereotípiák életben tartásáért.

A szállásra érve érezhetően elfáradt a csapat, de az ablakokból látható Magas-Tátra, valamint Sromowce Nizne békés bája hamar feledtette a sajgó lábakat. Az estét a házigazdáinkkal együtt töltöttük. Előkerült a Żubrówka és a pálinka is, hogy még egy fontos közhelyet kipipáljunk.

A környék békéje magával ragadó Forrás: Havasi Norbert

Másnap Nedec várát látogattuk meg. A trianoni békeszerződésig Magyarországhoz tartozó vár az egyik fő északi védőbástyája volt hazánknak. Az 1300-as évekből már írásos emlékeink is vannak róla, a történelem folyamán sokszor cserélt gazdát.

Meglepő módon még az inkákhoz is van köze:

Berzeviczy Sebestyén a várban élő rokonaihoz menekült inka kedvesével,

miután hajtóvadászat indult ellenük Dél-Amerikában. Állítólag az ő családjuk őrizte a legendás birodalom kincsének titkát, ám túl jól tették a dolgukat: velük együtt szállt a sírba.

Nedec vára figyeli a tavat a lába alatt Forrás: Havasi Norbert

A vár a Dunajecen duzzasztott mesterséges tó partján áll, romantikus vagy hősi képzelődésekre sarkallva még azokat is, akik nem ismerik a köré épülő történeteket. Szépsége sok festőt megihletett már.

Csakúgy, mint a Pienineké. A hegység egyedi élővilággal rendelkezik, a pienineki pitypang vagy a pienineki repce például csak itt terem. De a meredek falak között hiúz is jöhet szembe. Csak nem fog, mert kerüli az embert.

Szoba kilátással. Nem csoda, hogy 700 éves története során szinte végig lakott volt a vár Forrás: Havasi Norbert

Az utolsó napra egy Dunajec-völgyi kerékpártúrát szerveztünk. Különleges élmény a néhol ötszáz méter magas mészkőfalak között tekerni. A folyó egyes szakaszai annyira összeszűkülnek, hogy csak a lengyel oldalon járható a part.

A terep könnyű, családi kerékpározásra is kiváló.

Sajnos a környék legfontosabb turisztikai élményét, a tutajozást most ki kellett hagynunk, mindössze a révet vettük igénybe Lengyelországból Szlovákiába menet. A tutajosok csaknem 180 éve viszik a folyón a turistákat, a helybéliek jelentős része ebből él.

A tutajozás korosztálytól független program, ráadásul közel háromórás Forrás: Havasi Norbert

A tutajozásra évente több százezer turista akad, hiszen nem mindennap andaloghatunk végig egy mészkőhegységbe vájt szurdokban, miközben halkan csobog körülöttünk a víz, és csicsereg például a helyi szószóló, a hajnalmadár.

Mivel

április elejétől október végéig dolgoznak a tutajosok,

erről a programról lecsúsztunk, de kárpótolt minket a Pieninek ezer arca, az élvezetes túraútvonalak, a lenyűgöző környezet és a helyiek vendégszeretete. Nem csoda, hogy a főként lengyelek által látogatott hegységet egyre több külföldi keresi fel. Minden évszak egyedi világot teremt, így még hármat látnom kell. Meg egy tutajozás is rám férne.