Válsággal fenyeget a kínai irányváltás?

--FILE--View of the headquarters and head office of the People's Bank of China (PBOC), China's central bank, in Beijing, China, 14 July 2015. China's sudden decision last month to devalue its currency riled neighbors and fueled investors' fears about a sharp slowdown in the world's No. 2 economy. But the move has won over the International Monetary Fund and even secured restrained praise from the U.S. Treasury Department. The currency maneuver has positioned the Chinese government to press for a greater international role for the yuan during visits to a series of Group of 20 meetings starting this week and a visit to Washington later this month. For more than a decade, the U.S. and other countries castigated China for its currency policy, saying the yuan’s level gave the country's exporters an unfair advantage at the expense of its trading partners. The Aug. 11 depreciation initially spurred worries in global financial markets as investors saw it as a signal that Beijing was reverting to its old policy playbook in a desperate effort to revive a flagging economy. Economists are generally viewing the depreciation as China presented it: as a move to make the country's exchange rate more market-determined. Combined with Beijing's careful management of the currency since then, it is bolstering China's bid to get the yuan included in the IMF's basket of reserve currencies after the IMF board's vote in November, according to people familiar with the matter.

A kínai jegybank politikájának érzékelhető változása nyomán egyre többen tartanak attól, hogy egy hitelválság küszöbén állunk. A Fidelity International szerint ez nem valószínű, és a közelmúltban végrehajtott szigorítások valójában a helyes irányba tett lépésként értelmezhetők, mivel javítják az ország hitelpiacainak stabilitását.

Idén februárban, az éveken át tartó monetáris és költségvetési lazítást követően Kína mintha irányt váltott volna. Azóta a Kínai Népi Bank (PBoC) több monetáris eszköz – például a nyíltpiaci műveletek és a középtávú hitelkonstrukciók – kamatlábát megemelte, ami de facto likviditási megszorításként értékelhető. Ennek hatása már a piaci kamatok, például az egynapos SHIBOR kamatláb mértékén is érzékelhető.

Éppen emiatt az irányváltás miatt kezdett néhány nemzetközi befektető egy közelgő válságtól rettegni, ami valahol érthető, hiszen váltás potenciális következményei között ott van a kishitelezőket érintő likviditási válság és/vagy Kína középtávú növekedésének lassulása is.

Bár a hitelezők konszolidálásával a Fidelity szerint is foglalkozhatna még,

úgy látjuk, a PBoC ura a helyzetnek.

A likviditás menedzselését célzó intézkedéseket szabályozói szigorításként kell felfogni, melynek keretében a jegybank a jogalkotóval együtt próbálja kontroll alá vonni a bankon kívüli hitelezést. Bár erre a hozamok rövid távon emelkedéssel reagálnak, a szándék nem a vállalatok kiéheztetése, hanem az általános vélekedés szerint túl nagyra hízott hitelpiaci léggömb fokozatos leeresztése.

SLF = Standing lendingfacility, a kínai jegybank likviditáspótló eszköze
Forrás: DataStream, FIL, 2017. május 16
Sötétkék: Egynapos SHIBOR; Világoskék: Egynapos SLF; barna: Kötelezőn felüli tartalékok kamata Forrás: Fidelity

Ha a kamatok annyira elszállnának, hogy az már veszélyeztetné a vállalatok életképességét, és jelentősen csökkenne a növekedés, a PBoC előtt

még mindig ott állna a lehetőség, hogy vagy további likviditást pumpáljon a rendszerbe,

vagy a hitelezési aktivitásuk felpörgetésére sarkallja a nagyobb bankokat.

A hitelpiac stabilizálása

A kínai jegybanki szigorításokat egy sor olyan szabályozói intézkedéssel párhuzamosan hozták meg, amelyek célja a bankközi likviditás visszaszorítása és a bankon kívüli hitelezési tevékenység (vagyis az „árnyékbankok") megfékezése.

Historikusan – és a fejlett piacoktól eltérő módon – a kínai bankközi kamatlábaknak nem sok hatásuk van a reálgazdaságra, mivel a kínai pénzügyi rendszer működését az állam irányítja. A szabályozó hatóság kvóták és más irányelvek használatával befolyásolja az állami tulajdonú bankok tevékenységét. A kínai fizetőeszköz árát végső soron ezek az intézkedések határozzák meg, így az nem függ a bankközi kamatlábaktól.

A bankon kívüli hitelezés elterjedésével viszont szorosabbá vált a pénzpiaci kamatlábak és a reálgazdaság közötti kapocs,

mivel a bankon kívüli hitelezők a pénzpiacról finanszírozzák a hiteleiket.

A kínai jegybank kiemelt szereppel bír a mostani folyamatok során Forrás: Imaginechina/Liu zhuoqun - Imaginechina/Liu Zhuoqun

A PBoC közelmúltban végrehajtott intézkedései, melyek célja a pénzpiacok feletti ellenőrzés visszaszerzése, a likviditás szűkítése és lényegében a rövid távú kamatok megemelése, megdrágították az árnyékbanki tevékenységet folytatók számára a hitelezést, ezáltal csökkent ahitelfinanszírozás elterjedtsége.

„Arra számítunk, hogy a stabilizálódást a hitelvolumen növekedésének lassulása és az idegen tőke arányának általános csökkenése fogja megelőzni, viszont mindez enyhíti majd az inflációs nyomást.

Az infláció visszaszorítása kulcskérdés, mivel a kínai bankok likviditásának alapját a megtakarításaikat a bankban tartók betétei alkotják.

Az infláció közelmúltbeli meglódulása gyengítette e betétesek vásárlóerejét, ami a betéteik megnyirbálására késztette őket, ennek pedig egyenes következményeként csökkent a banki likviditás" – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International magyarországi értékesítési vezetője.

Ami igazán számít

Az adósságválság leggyakoribb előjele a likviditási válság, de a Fidelitynek jó oka van feltételezni, hogy

Kína megfelelő védettséggel rendelkezik ennek bekövetkezése ellen.

Először is, amikor jelentős megtakarításaikat az ügyfelek hajlamosak a bankban tartani, akkor mindig van elérhető likviditás. Másodszor, és ez nagyon eltér a nyugati gazdaságok működésétől, gyakorlatilag az összes kínai hitel mögött belföldi finanszírozás áll, és helyi bankok nyújtják őket.

Egyelőre stabil maradhat Kína pénzügyi helyzete Forrás: Imaginechina/Xie zhengyi - Imaginechina/Xie Zhengyi

Harmadszor: a tőke még mindig állami ellenőrzés alatt áll, melyet szükség esetén villámgyorsan szorosabbra lehet vonni – amint azt az elmúlt hónapok eseményei is igazolták.

Végül: a kínai gazdaság domináns szereplői továbbra is a nagy, állami vállalatok. Az állami ellenőrzés megóvja őket a piaci hatásoktól, és lehetővé teszi a pekingi kormány számára, hogy fokozatosan átstrukturálja ezeket a vállalatokat.

Mire kell figyelni?

Bár nem kell tartanunk egy közelgő válság kibontakozásától, azért a Fidelity szakértői szigorúan szemmel tartják a néhány, általuk fontosnak tartott mutatót.

A lista élén a politikai hibák kockázata áll. A pénzügyi válság óta a növekedés és a stabilitás hátterében a politikai beavatkozások álltak.

Egy ballépés rémülethullámot kelthetne a piacokon.

Az ilyen hibák számos alakot ölthetnek: túlpöröghet a növekedés vagy kiderülhet, hogy a szabályozó hatóság nem képes kordában tartani az árnyékbanki tevékenységet.

A következő a fokozódó tőkekiáramlás veszélye.

A likviditás megcsappanása arra kényszeríthetné a helyi bankokat, hogy növeljék a külföldi piaci kitettségüket.

Párhuzamosan azzal, hogy a kínai bankok stabilitását a nemzetközi szabványok alapján mérnék fel, valószínűleg nőne a hitelek ára, ami további nyomás alá helyezné a gazdaságot.

Végül nem szabad alábecsülni a megtakarításaikat a bankban tartó ügyfelek bizalmának megrendüléséhez kapcsolódó kockázatot sem, ugyanis a betétesek rohama jelentősen meggyengíthetné a bankok pozícióját.