A hosszú ideje rendkívül alacsonyan tartott jegybanki kamatszintek, illetve a fejlett gazdaságok növekvő adósságállományai jelentik a legnagyobb kockázatot középtávon a pénzügyi piacokon – mondta a CNBC-nek David Lipton, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgató helyettese.
Lipton szerint a 2008-as válság után bevezetett jegybanki élénkítések, illetve az ezekkel járó, hosszú ideje tartó rekord alacsony kamatszintek
most már kockázatot jelentenek a piacokra nézve.
Ez a környezet ugyanis nagyban befolyásolja a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát és viselkedését. Vagyis összességében a pénzügyi piacok egészén felgyülemlő kockázatokra is jelentős hatást gyakorol – tette hozzá.
Rámutatott továbbá, hogy aggodalomra adnak okot a fejlett és feltörekvő gazdaságokban egyaránt tapasztalható adósságszintek.
Az egyre növekvő adósságállomány pedig nem csupán a vállalati szférában tapasztalható, hanem egyes országokban a háztartások oldalán is tetten érhető.
Következésképpen – figyelmeztetett Lipton – a fokozódó eladósodottság olyan kockázati tényező, melyekre a politikai döntéshozóknak is figyelmet kell fordítaniuk.
A Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) adatai szerint a vállalatok és a háztartások globális eladósodottsága 2016-ban elérte a GDP 138 százalékát, szemben a 2007-ben mért 115 százalékkal. Csak a fejlett gazdaságokat tekintve, 2016-ban ez az arány 195 százalékos volt.
Az IMF ezzel együtt úgy véli, a jegybankoknak továbbra is támogató politikát kell folytatniuk, és rendkívül fontos, hogy megtalálják azokat a módokat, amelyek segítségével kontroll alatt tudják tartani a piaci kockázatokat – jelezte Lipton. Emellett viszont az is lényeges, hogy olyan monetáris politikát folytassanak, melyek hosszú távon támogatják a növekedést, mivel a hosszú távú növekedés a pénzügyi szektor kockázatait is képes kordában tartani.
A Valutaalap általános véleménye az, hogy manapság olyan globális talpra állás tapasztalható a világgazdaságban, amely „minden hajót felemel",
vagyis egyre többen élvezhetik ki a javuló makrogazdasági környezet előnyeit.
Ezt a fejlődést pedig elsősorban a politikai támogatás, illetve a nyersanyagárak felpattanása hajtja.
Mindazonáltal Lipton jelezte, az IMF szerint ez az a pont, amikor a gazdaságoknak érdemes kihasználniuk a talpra állás előnyeit, és olyan politikákat folytatniuk, melyek megteremtik az alapot a hosszabb távú növekedéshez. Vagyis egyelőre még messze nem lehet ráülni a babérokra.