Haydn álma valósult meg Kismartonban

Rene Jacobs

A kismartoni bemutatóval Joseph Haydn álma valósul meg. A komponista 1790-ben szerette volna barátja, Mozart darabját, a Figaro házasságát színre vinni a későbbi Haydn Teremben, de Fényes Miklós herceg halála megakadályozta ebben.

A sziporkázó komédiát René Jacobs és a Freiburgi Barokk Zenekar szólaltatta meg a Philharmonia Chor Wien és olyan kitűnő énekesek közreműködésével, mint Arttu Kataja (Almaviva gróf), Sunhae Im, a szálakat a háttérben mozgató Susanne, Sophie Karthäuser (Almaviva grófné), a szenvedő grófnő és a fiatal kanadai basszbariton sztár Robert Gleadow, a lázadó és férfias Figaro szerepében.

Az operát pár éve hallottam Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar szintén remek előadásában. Ez érdekes alkalmat kínált a két interpretáció összehasonlítására.

Sophie Karthäuser Forrás: Origo

Az egyértelmű, hogy a színpadszerű megjelenítés ötletességében és színvonalában a Fischer-féle előadás jelentősen felülmúlta a mostanit.

A két karmester és zenekar produkciója között viszont szerintem nem nagyon lehet – és nem is érdemes – sorrendet felállítani: mindketten rendkívül magas színvonalú teljesítményt nyújtottak.

Emlékezetem szerint a budapesti előadáson az opera kissé meghúzott változatát adták elő, míg Kismartonban csonkítás nélkül szólalt meg Mozart remekműve.

Rene Jacobs Forrás: AFP/LEEMAGE

Úgy éreztem, hogy a most fellépő énekesek jobb teljesítményt nyújtottak, mint a budapesti előadás szólistái. Nekem különösen a Figarót alakító Robert Gleadow és a grófnőt megszemélyesítő Sophie Karthäuser éneklése tetszett, de szinte kifogástalan volt az összes szereplő.

A közönség óriási ovációval és vastapssal jutalmazta a kitűnő produkciót, amely valószínűleg Haydn elismerését is kivívta volna.