Chris Nagele néhány éve nyitott irodába költöztette a korábban otthonról dolgozó munkatársait. Úgy gondolta, ha mind együtt vannak, könnyebben és jobban megy majd az együttműködés. Gyorsan kiderült azonban, ez hatalmas tévedés: Chris és az emberei is elégedetlenek voltak, ráadásul a hatékonyságuk is romlott. Így körülbelül három évvel később a vállalkozás egy tízezer négyzetméteres irodába költözött, ahol mindenkinek zárható ajtóval elválasztható saját tere lett. Bár nem valószínű, hogy a nyílt irodák kimennek a divatból, sok cégvezető elkezdte követni Nagele példáját – írja a Népszava.hu.
A nyílt irodák zsúfoltak, hangosak, folyamatos a nyüzsgés és a beszéd. Zavaróak mások telefonhívásai, ráadásul a nyitott tér a memóriára is rosszul hat. A hatás méginkább fokozódik, ha a munkavégzés jellege olyan, hogy a dolgozóknak nem állandó az asztala az irodán belül.
Sally Augustin környezeti és tervezési pszichológus, a Sydney Egyetem professzora felmérések eredményei alapján azt mondta, hogy
a munkavállalók számára az állandó zaj a legzavaróbb.
Erre az emberek mintegy fele panaszkodott, az alacsony falú kabinokban pedig még a felénél is többen. Saját szobában dolgozóknál ez az arány mindössze 16 százalék. A saját szobában dolgozók egyébként még 14 szempont, például hőmérséklet vagy levegőminőség tekintetében is elégedettebbek voltak.
Az egylégterű irodák ötletét az hozta a költségtakarékosság mellett, hogy így növekszik majd az együttműködés a dolgozók között. A felmérések alapján az derült ki, hogy a munkavállalók ugyan tényleg többet beszélnek, de nem feltétlenül a munkáról.
Kreativitás helyett az emberek a mindennapi problémáikat beszélik meg.
Az eredményes munkához összpontosításra van szükség, amire egy forgalmas, zajos teremben sokkal kevésbé van lehetőség, mint egy csendesben - mondta Augustin.
A folytatást, melyből kiderül, hogy az egylégterű iroda még beteggé is tehet, a Népszava.hu hasábjain olvashatják el.
Végezetül pedig íme néhány tanács, mellyel kibírhatóbbá tehető az egylégterű közös munka: