Részleteket árult el a második szüléséről Csobot Adél

Csobot Adél, Istenes Bence
Vágólapra másolva!
"Ahogy nincs két egyforma terhesség, úgy két egyforma szülés sem. És én pont ezzel a gondolattal készültem erre a csodálatos élményre" - írja naplójában Csobot Adél, aki arról is részletesen beszámol, hogy párja, Istenes Bence végig mellette volt.
Vágólapra másolva!

Csobot Adél blogot ír a terhességről, az anyaságról, második bejegyzésben pedig arról is beszámol, hogy érkezett meg családjukba Ádin, második gyerekük.

"Valahogy úgy voltam vele, hogy mégis csak megéltem már egy várandósságot, szültem már egy gyereket: tudom, hogy mikor, mire kell figyelni, ismerem már jól a testem, a jeleket, ismerem azokat a fájásokat, amelyek már valóban azok a fájások.Most már tudom: ez nem ilyen egyszerű" - írta.

Többször is azt érezte, hogy beindul a szülés, az utolsó napokon imádkozott, hogy vele lehessen a párja. "Az utolsó másfél hétben minden este úgy feküdtem le, lehet, hogy ez az utolsó éjszakánk hármasban. Arról már nem is beszélve, hogy amikor Bence négy napot Kölnben töltött a munkája miatt, a szülés előtti héten, szinte mindennap éreztem valamit, ami miatt szívem szerint hazahívtam volna. Azon a négy estén minden alkalommal imába foglaltam, hogy nem szeretnék Bencus nélkül szülni, mert nagyon fontos nekem az ő jelenléte és bíztam benne, hogy ezzel a kisfiam sincs másként."

Végül párja és édesanyja is vele ment a kórházba, ahol sokat várakoztak, mire megérkezett a kisfiú.

"A fájások elindultak, Bencussal és anyukámmal bementünk a kórházba, viszont nem voltak elég rendszeresek, sem elég erősek, sem elég hosszúak. Ekkor kezdődött el a hosszú-hosszú várakozás, mialatt én megettem a világ összes csokiját és szőlőcukrát. Lesétáltam legalább 5 kilométert, elkészült rólam ezer fotó a korházi köntösben, na meg Bencusról, ahogy a szülőágyon pózol. Táncoltunk romantikusan, nevettünk hangosan és volt olyan is, hogy csak némán feküdtünk egymás mellett az ágyon.

Több óra eltelte után élesedett a helyzet, viszont mellettem volt a két legnagyobb támaszom, akik bármire képesek voltak. Bence, ha kellett masszírozott, ha kellett vizet hozott, s ha ezek közül éppen egyiket sem, akkor egyszerűen csak ott volt, jelen volt, és energiát adott minden pillanatban. Ahogy abban a pillanatban is, amikor életet adtam másodjára és megszületett Ádin. Elképesztő érzés volt! Olyan, mintha nem is evilági lett volna, maga a csoda!" - áll a blogbejegyzésben.