Bár közép-európai idő szerint szerda délelőtt az olajárak emelkedést mutattak, az elmúlt időszak szakadása egy alapvető változást jelez a nyersanyag kilátásaiban. Egy hónappal ezelőtt a kereskedők ugyanis még azon töprengtek, vajon a kínálati hiány feltornássza-e az árat a hordónkénti 100 dolláros szintig. Mára azonban úgy tűnik, 2019-ben a kínálat felül fogja múlni a keresletet, ez pedig fundamentálisan megváltoztatta a piaci hangulatot – íjra a CNBC elemzése.
Ennek eredményeként az olajár elindult a lejtőn, és több mint 20 dollárt gyengült október eleje óta, amikor a globális benchmarknak számító Brent 87, míg az amerikai WTI 77 dolláron állt.
Kedden mindkét típus medvepiaci tartományban volt, mivel több mint 20 százalékot esett az 52 hetes csúcsokhoz képest.
Ráadásul az amerikai nyersolaj a leghosszabb gyengülési szériát tudta összehozni, mióta több mint 30 évvel ezelőtt megindult vele a kereskedés a New York-i tőzsdén. A WTI ugyanis a 12. egymást követő kereskedési napon zárt mínuszban (55,96 dolláron) kedden, ami a legalacsonyabb árnak számít 2017 november 16-a óta.
Az elemzés szerint a beszakadás gyökerei magában a legutóbbi raliban keresendők. A felfutás csúcsán ugyanis több szakértő is jelezte,
az olajárnak soha nem kellene ilyen gyorsan ilyen nagyot menetelnie.
A nyersolaj határidős jegyzései október 3-án négyéves csúcsra futottak, ahogy a piac elkezdte beárazni az Irán elleni friss amerikai szankciókat – Irán az OPEC harmadik legnagyobb kitermelője. Ez nem is volt meglepő, hiszen a szankciókból adódó fenyegetés szeptemberig napi nagyjából 800 ezer hordónyi kínálatot söpört ki a piacról, felélesztve a spekulációkat azzal kapcsolatban, hogy egyes olajimportőröknek komoly problémájuk lesz a kieső kínálat miatt.
Mindez sérülékennyé tette az olajárat, és éppen akkor, amikor a részvénypiacok is szakadásnak indultak. Csupán egy héttel azt követően, hogy az olaj elérte a csúcsát, az S&P 500 index papírjainak kétharmada korrekciós tartományba süllyedt.
Ez pedig elindított egy széleskörű eladási hullámot a piacokon, amely minden eszközosztályt érintett, beleértve az olajat is. Az olaj és a részvények nem mindig mozognak együtt, de a múlt hónapban tapasztalt lejtmenet során elég közeli összefüggéseket láthattunk.
Mindemellett októberben az OPEC és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) egyaránt azt közölte, hogy az olajfogyasztás lassabban növekedhet annál, mint ahogy korábban számoltak. Ezzel pedig rámutattak arra is, hogy
a világgazdaság növekedése lassulást mutat, köszönhetően a kereskedelmi feszültségeknek, az emelkedő kamatoknak, valamint a feltörekvő piaci devizák gyengülésének.
Az előrejelzések kiemelten figyelmeztettek arra, hogy az olajkereslet olyan országokban is lassulhat, mint India, Törökország vagy Indonézia.
Akkor még az volt a probléma, hogy a feltörekvő piacokat igen kellemetlenül érintik a magas olajárak, ahogy a hazai fizetőeszközeik folyamatosan gyengülnek az amerikai dollár ellenében. Ennek következtében pedig az országok gazdasági aktivitása is lassulhat – figyelmeztetett múlt hónapban az IEA.
Az elmúlt két hónap alatt a dollár közel 3 százalékot izmosodott az ellene mért devizakosárral szemben, ami – mivel az olajat alapvetően dollárban számolják el a világpiacon – kellemetlenül megdrágította a nyersanyagot a feltörekvő piaci importőrök számára.
A fentiekhez csatlakozott egy másik tényező is, nevezetesen hogy a világ három legnagyobb olajkitermelője csúcsra (vagy ahhoz elég közel) járatta a kibocsátást, ráadásul az OPEC 15 tagja, és a szövetségeseik,
éppen a közepén vannak egy koordinált kitermelés-emelésnek.
Eközben az amerikai kibocsátás elérte a napi 11 millió hordót az elmúlt hónapokban, de az oroszok is hasonló mértékben termeltek, ami a Szovjetunió összeomlása utáni időszak legerősebb teljesítménye. Az OPEC tulajdonképpeni vezetőjének számító Szaúd-Arábia sem maradt le túl sokkal, ahogy összehozta a napi 10,6 millió hordót.
Az OPEC és számos szövetségese – beleértve Oroszországot is – még 2017 januárjában kezdte el korlátozni a kitermelést, amikor az volt a cél, hogy visszafogják a globális túlkínálatot, és véget vessenek az olajár kínzó zuhanásának. Mindazonáltal a felek később megállapodtak abban, hogy eljött a fordulat ideje, és júniusban elkezdték megemelni a kitermelést, mivel korábban a kibocsátás a tervezettnél jobban csökkent.
Az emelkedő kitermelés és a gyengülő keresleti kilátások pedig mára meggyőzték a piac és az elemzők jelentős részét arról, hogy a kínálat a jövő évben felül fogja múlni a keresletet.
Végül volt egy másik probléma is, amely összezavarta az olajpiaci szereplőket. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis úgy döntött, a következő fél évre nyolc országnak továbbra is engedélyezi, hogy iráni olajat importáljanak – ezzel pedig a Trump adminisztráció szintén enyhítette a felfelé ható nyomást az olajáron.
„Ez a lépés igencsak összezavarta a számításokat az OPEC és a szövetségesei számára"
– mondta John Kilduff, az Again Capital nevű hedge fund partnere. A szervezet ugyanis részben éppen azért kezdte el a kitermelés fokozását, hogy ellensúlyozza az iráni exportban várt kieséseket. Az amerikai engedmények azonban alaposan aláásták ezt a szándékot.
Jelenleg pedig úgy állunk, hogy a kereslet gyenge növekedési kilátásai, illetve az olajár összeomlása miatt az OPEC és partnerei ismét a kitermelés csökkentését fontolgatják. Vasárnap a szaúdi energiaminiszter jelezte is,
a csoport úgy hiszi, hamarosan szükség lehet egy napi 1 millió hordós kitermelés-csökkentésre.
Kedden azonban még tovább gyengült az olaj, miután Donald Trump közölte, az OPEC-nek tartania kellene az eddigi tervet, míg az orosz energiaminiszter ismét kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, bölcs dolog lenne-e a kitermelés visszafogása.
Nagy kérdés, hogy szerdán megszakad-e az olaj lejtmenete, mivel közép-európai idő szerint délelőtt a Brent és a WTI egyaránt 1 százalék körüli pluszban forgott.