Véget ért a megszorítások kora Európában?

EU, Eurózóna, Európai Unió, az Európai Központi Bank épülete, ECB
Vágólapra másolva!
Voltak olyan idők, amikor az európai kormányok semmilyen pénzügyi intézkedést nem tudtak anélkül kommunikálni, hogy ne beszéljenek megszorításról. Mára azonban ez a fogalom lényegében eltűnt az európai közbeszédből. Véget ért a megszorítások kora Európában? És ha igen, milyen jövő előtt áll a kontinens gazdasága?
Vágólapra másolva!

Vajon kimondható, hogy véget értek a megszorítások Európában? És ha igen, akkor mit értek el a kiadáscsökkentések és az adóemelések a kontinensen – teszi föl a kérdést a CNBC elemzése.
Nem a szakértők, hanem a brit miniszterelnök, Theresa May jelentette be, hogy véget értek a megszorítások, amikor október elején a Konzervatív Párt éves kongresszusán fölszólalt. May hozzátette,

egy évtizeddel a pénzügyi összeomlás után, az embereknek tudniuk kell, hogy a megszorító politikák véget értek.

A brit megszorítási program drámai vágásokat hozott az ország jóléti kiadásaiban és a közszolgáltatásokban, ráadásul komoly adóemelésekkel is járt. Mindezt annak érdekében hajtották végre, hogy a csökkentsék a szigetország költségvetési hiányát.

Szenvedés után élénkítés

Nagy-Britannia azonban nem az egyetlen európai ország, melyet súlyosan érintettek a válság utáni megszorító intézkedések. Leginkább olyan országok szenvedtek, mint Portugália, Spanyolország, Görögország és Olaszország. Ezek az gazdaságok nagy pofonokat kaptak az európai adósságválság idején, azonban most mindegyik kormány lazít a politikáján.

Portugáliában például a 2015-ben megválasztott kormány konkrétan azzal kampányolt, hogy véget vet a megszorításoknak.

Az új vezetés beiktatása óta pedig minden évben emelkedett a minimálbér, és a tervek szerint jövőre átlépi a 600 eurós határt is. Összevetésképpen, 2014-ben ez az összeg még 485 euró volt.

Spanyolországban a legutóbbi költségvetési tervek szintén a minimálbér 22 százalékos emelését vetítik előre, ami a legnagyobb erősödés lenne az elmúlt 40 évben. Olaszországban ezzel egy időben a kormány még az EU-val is hajlandó szembeszállni annak érdekében, hogy növelje a közkiadásokat – ezzel beváltva a kampányban tett legnagyobb ígéretét.

Görögország kikerült a nagy nyomás alól Forrás: AFP/Aris Messinis

Végül Görögországban a kormány augusztusig volt rákényszerítve arra, hogy életbe léptesse a hitelezők által megkövetelt intézkedéseket.

Mára azonban a gazdaság kikerült a mentőprogramból, és Athén szeretné is jelezni, hogy a súlyos megszorítások kora véget ért

– különösen, hogy jövőre választásokat tartanak Görögországban.

Bár az európai gazdasági növekedés látványosnak nem nevezhető, azonban az idei – éves alapú – második negyedéves 2,1 százalékos bővülés már azt mutatja, hogy a kontinens sokkal jobban fest, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ez pedig egyre jobban érződik a kormányok költekezésein is.

Ráléptünk a felívelés útjára, és a kormányzati kiadások ma egyre szilárdabb alapokon állnak – mondta Paul Donovan, a UBS Global Wealth Management vezető közgazdásza. Hozzátette, a jelenlegi állapot nem biztos, hogy a megszorító intézkedések eredménye, azonban

a jelenlegi növekedés egyértelműen mutatja, hogy a kormányok már nincsenek súlyos pénzügyi nyomás alatt.

Ez részben egy természetes ciklikus alakulásnak köszönhető, de akkor is kijelenthető, hogy a megszorítások lényegében kifutottak.

Költségvetési fétis

Hagyományosan egyetlen olyan ország van Európában, amely nagy erővel és rendkívül következetesen áll ki a „felelőtlen" költekezések ellen és a megszorítások mellett: Németország. A CNBC elemzése rámutat, hogy

Angela Merkel német kancellár már nem fogja tudni lerázni magáról, hogy ő az európai megszorító intézkedések legnagyobb támogatója.

Ez pedig sokaknak igencsak szemet szúrt eddig is, olyannyira, hogy még Emmanuel Macron francia elnök is azzal vádolta Németországot, hogy egy „költségvetési fétis" vezérli a politikáját.

Wolfgang Schauble volt a megszorítások egyik legnagyobb pártolója Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Macron azonban messze nem az egyetlen politikus vagy szakember, aki kiállt a németek által propagált megszorítások ellen. Még olyan elemzések is születtek, melyek arra utaltak, hogy a németek által fölhalmozott többletek belülről mérgezik az eurózónát, és Berlinnek sokkal többet kellene költenie például a hazai infrastruktúrára. Az ország vezetése azonban rendkívül büszke a fölhalmozott többletekre, vagyis

belátható időn belül egyelőre nem várható érdemi változás a német politika irányában.

Ha azonban ez megtörténne, az alapvető és nagyon komoly változásokat jelenthetne egész Európa számára.

Mi több, a német vezetés a németek egy jelentős részét is meggyőzte arról, hogy például a dél-európai országoknak igenis szükségük van kemény visszafogásokra, és Merkel korábbi pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble rendszeresen jelezte Athén felé, hogy a görög kormány ne is próbáljon mást hibáztatni a pénzügyi problémái miatt. A teljesség kedvéért azt is meg kell jegyezni, hogy a korábbi alkancellár, Sigmar Gabriel, azonban úgy nyilatkozott, a megszorítások az összeomlás szélére taszították az Európai Uniót.

Az utolsó bástya?

A német vezetés ereje azonban az elmúlt időszakban megroppant, és már véget értek azok az idők, amikor Merkel és kormánya lényegében bárkit rendre utasíthatott az eurózónában, rákényszerítve az országokra a megszorító intézkedéseket.

Az Európai Bizottság próbálja képviselni a szigort - kétes eredményekkel Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Manapság – mondja a CNBC elemzése – egyetlen olyan szervezet van a kontinensen, amely a fiskális szigor utolsó bástyájának számít: az Európai Bizottság. A Bizottságnak ugyanis megvan a hatalma ahhoz, hogy „megbüntesse" azokat az euróövezeti tagállamokat, melyek megszegik a költségvetési előírásokat, illetve nem hajlandók folyamatosan csökkenteni az adósságaikat.

Noha a hivatalos adósságplafon a GDP 60 százaléka lenne, a valóság ettől nagyon eltérő képet mutat.

Számos vezető európai gazdaság ugyanis messze átlépi ezt a határt – olyannyira, hogy még Németországban is a GDP 61,5 százaléka volt az adósság az idei második negyedévben. Franciaországban ez arány 99,1, míg Olaszországban 133,1 százalék.

Merre tovább?

Lehet, hogy a megszorítások kora végre véget ért Európában, de a kockázatok még nem múltak el, és a talpra állás sem nevezhető igazán rózsásnak. Erre jó példa Görögország, amely bár kiszabadult a hitelezők nyomása alól,

az adóssága még mindig a GDP 179,7 százaléka, amellyel az ország a világ második legnagyobb hitelállományával bír Japán után.

Ez pedig arra utal, hogy a válságok által sújtott európai országok nem tudtak visszatérni az összeomlások előtti állapotokhoz. Az adósságok mellett pedig ez a társadalmakat is súlyosan érinti, amit jól jeleznek azok a tömegek, akik elveszítették az állásukat, illetve a szegényebb rétegek, akiknek a bérei csupán nagyon lassan emelkednek – mondta Florian Hense, a Berenberg közgazdásza.

Emellett a közgazdászok és a befektetők két alapvető probléma miatt aggódnak az eurózóna kapcsán.

Az egyik a magas adósságállomány, a másik pedig a közös költségvetési politika hiánya.

Többek szerint az övezet válaszút előtt áll, és el kell döntenie, hogy akarja-e szorosabbra fűzni a költségvetési politikáját. Ez azért fontos probléma, mert bár van közös fizetőeszköz, a közös költségvetési irány hiánya végső soron azt eredményezi, hogy a politikai és a gazdasági egyensúlytalanságok következtében rendkívül erős érdekellentétek állnak elő egyes blokkok között. Így lesz az, hogy Franciaország és Németország például egészen más helyzetben van – sokszor egészen más érdekekkel –, mint például Görögország.

Megint egyre nagyobb teher az európai adósságállomány? Forrás: AFP/Philippe Desmazes

A másik nagy probléma az egyre növekvő adósságállomány a régióban. A legtöbb európai gazdaság ugyanis igyekszik feltornászni a kiadásait, és ezzel a költségvetési egyensúlytalanságot is, erősen építve az alacsony kamatkörnyezetre és az Európai Központi Bank élénkítő politikájára.

Az euróövezeti országok több mint ezer milliárd eurót spóroltak a kamatköltségeken az eurójegybank élénkítése miatt, azonban ezt az összeget mind el is költötték

– tette hozzá Daniel Lacalle, a Tressis Gestion vezető közgazdásza.

A megszorítások tehát már néhány éve véget értek, és most azt látjuk, hogy majdnem mindegyik euróövezeti tagállam költése meghaladja a 2007-es (válság előtti) szintet. Ha tehát még tovább emelkednek a kiadások, akkor elkezdhetnek nőni az aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy a térség egy újabb adósságválság felé menetel – figyelmeztetett az elemző.