Igaly még két olimpián lőne

"Őseim erdészek, mezőőrök, vadászok voltak, a puska mellett születtem és nőttem fel, édesapám pedig a 39 évvel ezelőtt hazánkban hivatalosan nem létező Diána névre kereszteltetett. Csak hosszas küzdelem árán tudta elfogadtatni a hatóságokkal, hogy a vadászat istennőjének nevét kaphassam. Ma már ez nem lenne probléma" - magyarázza fülig érő mosollyal Igaly Diána, a magyar sportlövészet 24 év óta első olimpiai bajnoka. A Budapesti Polgári Lövész Egyesület büszkesége csütörtökön a skeetben lett olimpiai bajnok, 97 korongot szétdurrantva a lehetséges százból, utcahosszal maga mögé utasítva a konkurenciát.

Ch. Gáll András helyszíni jelentése Athénból

Sportmúzeum

Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.

Hammerl László

Az összes interjú

Még több kép Igaly Dianáról

- Mire számított előzetesen?
- Nem sok jóra. Egész évben pocsékul lőttem, sorra potyogtam ki a világkupa-versenyeken, az Európa-bajnokságon is csak tizenhatodik lettem. Csak egy héttel az athéni elutazás előtt kezdtem bizakodni, amikor megérkezett Budaörsre az a korongdobó gép, amely szakasztott mása az athéninak.

- Ez miért olyan lényeges?
- Mert minden gép másképp dobja ki a korongot, s ha az ember nem tudja "megtanulni" azt a gépet, amely majd a versenyen működik, akkor baj lesz. Ezért tartozom köszönettel a BPLE-nek, hogy megvette a kedvemért a korongdobót, s a teljes igazsághoz tartozik, hogy a szövetség is besegített egy bizonyos összeggel.

Olimpiai háttérké-pek az [o]-mobilon

Olimpiai ajánlatok az [origo] bevásárló-központban

- Hol edz Magyarországon?
- A budaörsi lőtéren, no és a szakág tradicionális fellegvárában, a Margitsziget északi csücskén.

- Mikor tudatosult önben, hogy aranyérmes?
- Amikor az utolsó dublét is lelőttem, és már csak két lövésem volt hátra. Akkor egy néző bekiabálta, most is itt cseng a fülemben: "olimpiai bajnok vagy, Dia!"

- Más ilyenkor elkezd lelkendezni, ön viszont továbbra sem hibázott.
- Nem, mert tisztelem annyira a versenyzőtársaimat, hogy nem kezdek el zajongani a lőállásban. Azt viszont elismerem, hogy hirtelen egy gombóc nőtt a torkomban, elkezdett szaladgálni a hideg a hátamon, és csak hatalmas önuralommal tudtam magam újból lövőképes állapotba hozni.

- Mire gondolt a lőállásban?
- Elsősorban édesapámra, aki életem minden pillanatában mellettem van, jóllehet 1997-ben meghalt.

- Kitől kapta az első telefont?
- Kisfiamtól, Tamástól. Aki nem is olyan kicsi: tizennyolc éves, idén érettségizett. Aztán felhívtam az édesanyámat és a kedvesemet, Geréb Tibor kosárlabdabírót. Érdekes, anyu már nem zokogott, amikor felhívtam. Tudta tartani magát.

- Vadászik még?
- Már nem. Hét éve, amikor meghalt az édesapám, felhagytam vele. Azóta csak egyszer mentem el egy vadászatra, akkor is nyitott csővel. Nem bántom már a vadakat. Viszont oktatok vadásztanulókat.

- A sportlövészetet aggastyánok is űzhetik: nyilván nem hagyja még abba 39 évesen.
- Átmenetileg mindenképpen. Jó lenne, ha Tamás fiamnak születne egy kistestvére. Utána viszont hosszú távra tervezek, Pekingig feltétlenül, sőt, a 2012-es játékokig is.