Az Alfa Romeo kereken tíz esztendeje jelentkezett utoljára valódi sportkupéval. Az eltelt idő alatt az olaszok egyáltalán nem felejtették el, hogyan is kell látványos, remekbe szabott sportkocsit építeni. Az Alfa GT ugyanis pontosan ilyen...

A 156-os Alfa a mai napig vonzó teremtés. Sőt, a formatervezőknek némi vizuális trükközéssel (gondolok itt az ajtókeretbe integrált kilincsekre) azt is sikerült elérniük, hogy a négyajtós kocsi lendületes, kupészerű vonalvezetést kapjon. Csakhogy a 156-os akkor sem léphet a vérbeli sportkupék - a legendás 1900 Super Sprint, Giulietta Sprint, Giulia Sprint GT, Alfetta GT, vagy a lassacskán kiöregedő, idén éppen tizedik évét taposó GTV - nyomába, ha történetesen megfeszül. Az imént felsorolt modellek közül nem egy Nuccio Bertone keze munkáját dicséri, így aztán kézenfekvő volt, hogy az Alfa Romeo ezúttal is a torinói designstúdiót keresse meg kérésével: alkossanak egy lenyűgöző, kétajtós sportkupét a 156-os alapjaira.

Mutatós darab

A végeredmény egyszerűen lélegzetelállító, a GT úgy duzzad az erőtől, mint Kalifornia jelenlegi kormányzója kezdő Terminátor korában. Nem csupán kisportolt azonban a kocsi, hanem kihívó módon alkalmazza a csábítás minden csínját-bínját, latinos temperamentuma érzékiséget kölcsönöz neki. A határozott élek és pengeéles vonalak mellett a frontrészt az Alfa-pajzs egy új, s talán eddigi leglátványosabb változata ruházza fel agresszív megjelenéssel. Persze, a rövid első túlnyúlás, a lendületesen ívelt tetővonal, valamint a merészen emelkedő öv- és karaktervonalak szintúgy a kocsi dinamizmusát hangsúlyozzák. A GT hátulja is egyértelmű üzenetet hordoz: vékonyra húzott, vörösen izzó lámpái "gonoszságot" sejtetnek, s az öblös lökhárító diffúzorszerű kivágásával és a vagányan méretezett, ovális kipufogóval együtt kétséget sem hagynak afelől, hogy ezzel a kocsival érdemes vigyázni!

A tartalomból:
Bemutató: Ford Focus II.
Menetpróba: Maserati Quattroporte
Teszt: Aprilia Pegaso 650 i.e.
Időszerű: Parkolási büntetések behajtása
Tovább erősödik a száguldás iránti vágyunk, amikor birtokba vesszük az Alfát. A 147-estől származó hatásvadász műszerfal önmagában is képes tűzbe hozni a pilótát, amire az izgalmas részletek, mint a hamutartó GT felirata, a szépen kidolgozott váltókulissza és a krómozott váltókar, csak rátesznek még egy lapáttal. Az ideális vezetési pozíció megtalálása gyerekjáték, az ülések formázását elnézve biztosak lehetünk benne, hogy a legélesebb fordulókban sem fogunk ide-oda csúszkálni. Helyénvalónak találtam az ergonómiát, érzésem szerint csak a kétzónás légkondicionáló apró kijelzői kerültek kissé mélyre - amikor rásüt a napfény, a levegőbefúvás irányát például nehézkes leolvasni. Praktikus oldaláról is bemutatkozik az utastér, hiszen aprópénznek, újságoknak, mindenféle pontgyűjtő kártyának, vagy az autópálya-matrica igazoló szelvényének ugyanúgy találunk helyet a GT-ben, mint az üdítőnek. Ami a helykínálatot illeti, a forgalmi engedélyben ugyan ötszemélyesként tüntetik fel a kocsit, de hátul még gyerekből sem fér el kényelmesen három. A második üléssor inkább amolyan szükségpad (a 2+2 képlet helyénvalóbb is lenne), tehát felnőtteket kizárólag "szükségállapot" esetén száműzzünk ide. A belülről gombnyomásra, vagy a kulcsról távirányítással nyitható csomagtérfedél először csak felpattan, a lemez alá nyúlva kénytelenek vagyunk rásegíteni, ami rossz időben "nyomot hagyhat" a kezünkön. Szerencsére a hátsó szélvédő is a magasba lendül, így kényelmesen pakolhatunk a kategóriához mérten kellően tágas és jó alakú csomagtartóba. A téli sportok szerelmeseinek síalagúttal kedveskedtek a tervezők, szükség esetén pedig bővíthető is a poggyásztér, hiszen a második üléssor támlája 60/40 arányban osztottan dönthető.