Kellemesen kárpitozott ülések, lágy rugózás, gázadásra puhán belépő dízelmotor - a Mazda "nagyterű" autója pihével kibélelt fészekbe várja a családot. A három üléssor rangja elölről hátrafelé egyenletesen csökken ugyan, de még hátul sincs ok panaszra, a variálhatóság és a férőhely pedig minden igényt kielégít.
Vannak divatklisék, amelyek alkalmazása szinte kötelező. Ilyen például, hogy fölénytisztelő, eldurvuló világunkban keménynek, sportosnak kell lenni. Ennek megfelelően a jó autó peres gumin gördül, futóműve olyan ütéseket visz be az utasoknak, hogy Kokó sem vallana szégyent velük, motorja pedig bármikor kész lenne felvenni a versenyt egy Ferrarival, ha éppen nem a dugóban szenvedne. Ám ha egy pillanatra megpróbálunk a saját fejünkkel gondolkodni, rájövünk, milyen nevetséges ez a keménykedés. A szellemi ébredéstől pedig már csak egy lépés a tett: tessék kipróbálni a Mazda nagy egyterűjét, amely tudatosan vállalja lágyságát!
Összejövetel
Már a kissé terebélyes formák is sejtetik, hogy itt nem magányos vagy páros szórakozásról van szó, mint mondjuk egy MX-5 roadster esetében, hanem családi együttlétről. Termetes ember legyen, aki át akar pillantani a kocsi fölött, és ügyes, aki be akar surranni egy átlagos parkolóhelyre. A fordulókör ugyanis elég nagy, a lökhárítók távolságát a vezetőüléstől csupán sejteni lehet, akadályra figyelmeztető készülék pedig nem volt a kocsiban. Remek alkalom ez, hogy a család volánművésze bemutassa tudományát a többieknek. Ezután közös produkció következik: a beszállás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
)
){kind=link}
)
){kind=link}
){kind=link}
)
){kind=link}
