A kétgépes gőz-szántórendszert ugyan Savory 1863-ban szabadalmaztatta Angliában, de a koncepció továbbfejlesztése és tökéletesítése, valamint a gyártás megszervezése John Fowler (1826-1864) nevéhez fűződött. A mezőgazdaság gépesítésének jeles alakjára Réz Gyula emlékezik.

A gőzszántás egyik úttörője, az angol John Fowler mérnök 1855-ben konstruálta a gyakorlatban is jól bevált gőzeke alaptípusát, majd Leeds-ben gépgyárat alapított. Vezetésével a gyár szakemberei számos szántási kísérletet végeztek, amelyek eredményeképpen kifejlesztették az egy- és a kétgépes, sodronyvontatású szántógarnitúrákat. A szigetországi szántóversenyeken és gépbemutatókon a cég gőzekéi mindig átütő sikert arattak. Megbízhatóságuknak köszönhetően nem csak Angliában és a jelentősebb brit gyarmatokon, hanem egész Európában elterjedtek.

A kiváló feltaláló és gyáriparos nem sokáig élvezhette gőzekéinek  térhódítását 1864-ben bekövetkezett tragikus halála után az örökösök folytatták elődjük munkáját, és féltő gonddal őrizték a "John Fowler Co. Leeds Ltd." márkanév jó hírét. Fennállása alatt a legendás gyár 150 díjat és kitüntetést nyert nemzetközi kiállításokon és gépversenyeken.

Az első kétlokomobilos gőz-szántógarnitúrát a Fowler cég 1870-ben szállította Magyarországra, a béllyei uradalomba (Baranya megye). Mint szerte Európában, itthon is a kétgépes rendszer lett a legelterjedtebb gőzszántási mód, s a Fowler- gyártmányok játszották a vezető szerepet. A gőzekék lassan honosodtak meg, igencsak drága gépek voltak, amelyek gazdaságos kihasználásához nagy táblaméretek kellettek.

A világhírű gyár 1888-ban irodát nyitott Budapesten, és hét évvel később Kelenföldön leányvállalatot létesített, amely biztosította a hazai gazdálkodók részére a gőzekék beszerzését, garanciális javítását, továbbá a kívánt földterületeken a bérszántást.

Leeds-ben a kétgépes gőz-szántórendszerek nagy választékát állították elő. A gőzlokomotívok 10, 16, 20, 25, 30 lóerős, úgynevezett kötéldobos kivitelben, vegyes tüzelésű kazánokkal készültek. Figyelmet érdemel, hogy 1910-ben Magyarországon már 350 kétlokomotívos garnitúrával szántottak.

A "tüzes gépekkel rendszer munkamódja abban áll, hogy a fölszántandó tábla két oldalán felállítjuk a két lokomotívot egymással szemben, és a két gép a rajtuk lévő egy-egy sodronykötéldob által fölváltva maga felé vontatja a 3-10 vasú eketestet. A garnitúra mindössze a két gépből és az ekéből áll, semmiféle más alkatrészre szükség nincs. A gépek időnként a szántási sáv kétszeresével előre haladnak, mégpedig mindig az a gép, amelyik éppen nem húzza az ekét, tehát kötele laza. A szántás folytonos, a barázda végén az eke átbillentése 1-2 perces időt igényel, más szünet nincs. Egyszerre csak egy gép dolgozik, amelyik éppen az ekét maga felé húzza, a másik addig szünetel, mely idő alatt kenni, javítani szóval, kezelni lehet a gépet" - olvasható egy korabeli leírásban a kétlokomotívos gőzszántásról.