Közel három és félmillió forintért már remek autót vehetünk, ennyiért megfelelő kocsit kell, hogy adjanak, a választék is bőséges. A honi eladási lista éllovasát, Suzuki Ignist is kapni ezért az összegért, megnéztük hát, mit tud a GS felszereltségű dízel és az összkerekes benzines.

 

"Vagány forma, kitörő életkedv. Erő, biztonság és kényelem. Egy új Suzuki modell. A múlt összes tapasztalatával, a jövőnek." Ezekkel a magasztos mondatokkal kelleti az Ignist a Magyar Suzuki Rt., így érthető, hogy kissé izgatottan vettük birtokba a paletta legújabb és egyik legdrágább tagját, a GS felszereltségű dízelt.

Kezdjük rögtön a motorral, hiszen a DDIS feliratú Ignisek kuriózuma az az 1,25 literes dízel, amit a Fiat-konszerttől sikerült átvenni. Ugyanezzel a motorral találkozhatunk a Fiat Panda/Punto, Lancia Ypsilon, Opel Agila/Corsa típusokban is, ami azért már komoly karriernek számít egy erőforrás életében, ráadásul a szaksajtó is térdre borult a kis dízelmotor előtt. Ennek fényében meglehetősen kíváncsian vártuk az olasz motor bemutatkozását Magyarország egyik legnagyobb darabszámban eladott autójában. A korszerű technikának köszönhetően beindítás előtt már nem kell hosszú másodpercekig izzítani a motort, ami a kulcs elfordításra határozott, de nem túl hangos kerregésbe kezd.

Az első fokozatot meglehetősen rövidre vették a könnyebb indulás érdekében, így csak kettesben derül ki, hogy 2500 környékén érezhetően meglódul az autó, azonban mielőtt meglepett és elégedett vigyor ülne ki az ember arcán, már ki is fogy a szufla kis dízelből. Hiába kezdődik a fordulatszámmérőn 5000-nél a piros vonal, 3500 fölé már szinte értelmetlen forgatni a motort, ugyanis ekkor már csak a zaj nő drasztikusan, a sebesség nem.

Forrás: [origo]Ez főleg a gyors előzéseknél lehet zavaró, ugyanis - a folyamatos gyorsulás érdekében - nagyon kell figyelni arra, hogy a motor végig a használható fordulatszám-tartományban maradjon. Ez persze csak gyakori váltásokkal kivitelezhető, közben meg ugye indexelni, sávot váltani... A száguldozást és kapkodást nem csupán a motor, hanem a precíz, ámde kissé akadozó váltó se szerette, ami azért is kár, mert a feszes futóműből és a kifejezetten jó fékekből sokkal többet is ki lehetett volna hozni.

Forrás: [origo]Persze, persze eddigre már jogosan merülhet föl bárkiben is az a kérdés, hogy egy aprócska dízelmotorral szerelt családi autóval, mi a fenének kell száguldozni? Anya látványosan kapaszkodik az anyósülésen, a gyerekek meg csak ide-oda gurulnak hátul, kár így elrontani ezt a békésnek induló vasárnap délelőttöt. A száguldozásnak ráadásul nem csupán családi viszály lesz a következménye, hanem magas fogyasztás is, ami jóval 7 liter feletti átlagot jelent. Ez messze meghaladja a katalógus által megpendített 5 litert, amit valószínűleg csak autópályán, 90-es tempó mellett produkál az Ignis, ugyanis a teszt alatt a közelébe sem jutottunk ennek az értéknek. A már korábban is emlegetett futómű meglehetősen keményre lett hangolva, ami a hátsót engely merev megoldásával párosítva elég rázós élményt jelent Budapest minősíthetetlenül rossz útjain.

Praktikus beltér

Forrás: [origo]A beltér kifejezetten ízléses, harmonikus színvilág és szép, letisztult formák mindenütt, az anyagok minősége megfelelő. A műszerfal kijelzői csövekben kaptak helyet, ami azon túl, hogy jól néz ki, még praktikus is, ugyanis nem tükröződnek a műanyagok. A beltérnek - akárcsak a 40-en túli előadóművészeknek - jól áll egy kis félhomály, ekkor látszik csak igazán, hogy a műszerek és kezelőszervek vörös fényben virítanak. Rengeteg kisebb-nagyobb rekesz és tárolóhely teszi praktikussá az Ignis belterét, arra, hogy a tervezők minden négyzetcentimétert ki akartak használni, jó példa a slusszkulcs mögötti kis tároló. Az oldalzsebek jó nagyok, némi rafináltsággal még egy 1,5 literes műanyag palack is bemasszírozható az ajtók rekeszeibe.

Forrás: [origo]Az ülések kényelmesek, kár, hogy az ülőlap hossza elöl túl rövid, ami főleg hosszabb távon lehet zavaró, azonban nem ez, hanem egy rosszul elhelyezett ajtódudor lesz a főgonosz. A tervezők érthetetlen módon pont oda szerelték az ablakemelő gombokat az első ajtóra, ahová normál esetben a térd támaszkodna. A kilátástalan küzdelmet természetesen mindig a kemény műanyag púp nyeri, így kalkuláljuk be, hogy 100 kilométer után elsőként a térdkalácsunk fog elzsibbadni, később pedig sajogni. A hátsó ülések térkínálata nem túl nagy, de elfogadható és viszonylag kényelmes alternatívát kínál - akár hosszabb távon is - két felnőtt számára. A hátul ülők kényelmét egyébként a csomagtartó rovására oldották meg, így lehet az, hogy az Ignis "raktere" csupán 236 liter, ami még az egy számmal kisebb Wagon R-énél is kevesebb.

Az utcakép része

Forrás: [origo]A külsőről szinte értelmetlen írni, elég csak kinézni az ablakon és megnézni az ott parkoló Igniseket. Tesztautónkat a feláras metálfény, ködlámpa, hátsó "szárny", és egy alsó gumicsík emelte ki a márkatársak tömegéből, a DDIS feliratról már nem is beszélve. A fenti hívságoknak azonban ára van: az általunk is használt GS felszereltségű Ignis listaára 3,2 millió forint fölött van, ami azért már elgondolkodtató. (nemrég még 3,5 volt, de erről majd a következő oldalon). A kis dízelmotor majdnem annyit fogyaszt, mint egy hasonló méretű benzines, így elég nehéz, mondhatni lehetetlen a gázolaj és a benzin árkülönbségéből behozni a vételárból adódó tetemes különbséget (egy GS felszereltségű 1,3-as benzines Ignis 2,9 millió forintba kerül). Főleg, ha a gázolaj éppen drágább is a benzinnél.

Nézzük, mi újság a Sportot leszámítva a benzines Ignisek csúcsmodelljénél, ráadásul négykerék-hajtással...

Nógrádi Attila